Aranyvér-trilógia

(17)

-Merlinre mondom, Regulus, ha még egyszer belevezetsz egy fába, eltöröm az orrodat - morgom a kezemet szorongató fiúnak, aki már a negyedik fa elől sem húz el, így én ismét hangosat nyögve találkozom egy fenyőfa törzsével. A sötét kendő, amivel bekötötte a szemem minden érzékemet elveszi, mintha a látásom nélkül az egész testem nem akarna funkcionálni. A következő dolog, amit hallok, az a Fúriafűz. - Reg, ha megöl az a fa, én megöllek! 

-Nyugodj már meg, nem lesz semmi bajod, ígérem, hogy tetszeni fog - mondja mosolyogva, én pedig rendületlen bizalommal követem. Néhány percig még vezet, majd hirtelen a karjaiba kapva sétál tovább. Hangosan felnevetek, majd átkarolva a nyakát bújok a mellkasához. Mióta hivatalosan is jegyesek vagyunk, egyszerűen felszabadult köztünk valami. A titkainkból bizalmas suttogások váltak, az ölelésekból hosszú csókcsaták, a barátságunkból pedig... valami több. Bár lehetséges, hogy mindez már Halloween estéjén megváltozott, csak nem akartuk a nyíltan viszonzott érzéseket észrevenni. A napsugarak perzselik az arcom, így még jobban a fiúhoz bújok. Még néhány másodpercig a kezében tart, majd a lábaim ismét a talajon állnak. Regulus mögém lépve átkarol, majd leveszi rólam a szemfedőt. Állát a vállamra támasztja, majd apró csókot nyom az arcomra. 

-Jóságos Merlin, Regulus, ez gyönyörű - mondom, miközben könnyek szöknek a szemeimbe. Előttem egy jókora, piros kockás lepedő van leterítve a földre, arra pedig egy átlagos piknik minden kelléke van szórva. Ezer éve nem piknikeztem. Elsőre rendezetlennek tűnik a sok-sok dolog, de miután leülünk, azonnal meglátom a rendszert a rendszertelenségben. Az eper, a kedvenc gyümölcsöm, mindennél közelebb van a kezemhez, míg a paprikák tőlem távol vannak. A paprikát azóta nem eszem meg, mióta kisebb koromban a véletlen mágiakitöréseim miatt egy egész veteményes a nyomomba szegődött. 

-Gondoltam, hogy tetszeni fog - mosolyodik el halványan, majd az arcán hamar vigyor terül el, és egy epret lop a kezemben tartott tálból. 

-Min mosolyogsz ennyire? - kérdezek rá egyből a lényegre, hiszen vagy ezer éve nem láttam őt ilyen boldogan mosolyogni. Szeretem, amikor mosolyog. 

-Ma kaptam egy levelet, a szüleink kijelölték az esküvőnk pontos dátumát - dől hátra a lepedőn, én pedig mellé dőlve kérdezem meg a dátumot. Augusztus tizenhetedike, megkapom a nyári esküvőt, amiről mindig is álmodoztam. Mosolyogva bólintok, de a gyomrom egy apró kavics méretére zsugorodik hirtelen, és valószínűleg el is sápadok, mivel a mellettem fekvő felkönyökölve teszi fel a következő kérdését: - Jól vagy? 

-Regulus, mi lesz, ha történik addig valami? Mondjuk a szüleink nem tudnak teljesíteni egy utasítást, a Nagyúr pedig rajtunk bosszulja meg? Egyáltalán készen állunk a házasságra? Mármint minden nap, minden percben egy levegőt szívni, együtt élni, édes Merlin, gyereket nevelni? Készen állunk? Mert én biztosan nem - szöknek könnyek a szemeimbe, mire a fiú csak szorosan magához húz, és egy hosszú csók után beszélni kezd.

-Drága, túl fontosak vagyunk ahhoz, hogy történjen velünk bármi rossz. Meg egyébként most is szinte együtt élünk, a nap huszonnégy órájából huszonkettőt együtt töltünk, de még van több, mint egy évünk. Adelaide, csodálatos anyuka leszel, ne aggódj emiatt - miközben beszél, a hátamon lévő kezével apró köröket rajzol a lapockáimra, ezzel is nyugtatva engem, bár a szemeimből még mindig patakokban folynak a könnyek. Mindketten némán elgondolkozunk, majd egy apró kellemetlenséget érzek, amint Regulus beférkőzik a fejembe. A szó szoros értelmében, mivel a Black-fiú legilimenciával száguldozik a gondolataim között, majd mosolyogva megszólal: - Említettem már, hogy imádom a gondolataid? 

-Néhányszor - törlöm le a könnyeim nevetve, majd felülve újra az ölembe veszem az eprekkel teli tálat, és egyszerre vagy négyet a számba tömök. Regulus is elneveti magát, majd egy szelet kenyér után nyúl, és szalámit pakol rá. A tetejére paprikákat helyez, és vigyorogva beleharap, miután meglátja a fintort az arcomon. Néhány percig csendben eszünk, majd végül én szólalok meg. - Mikor lesz a következő kviddics-meccs? 

-Holnap fogunk játszani a Hugrabug ellen. A mai napra szünetet terveztünk, hogy holnap mindenki kipihenve és nyugodtan kezdhesse el a mérkőzést - dől hátra ismét. Egy ideig fészkelődik, majd mikor a feje már az ölemben fekszik, a szemeit behunyva pihen. A kezeim a hajába vezetem. Néhány percen belül Regulus már egyenletesen szuszog, így minden jel arra utal, hogy elaludt. 

A közelben feltűnik egy apró és vékony nyuszi, én pedig egy epret a tenyerembe fogva felé nyúlok. A nyúl először elhúzódik, majd apró léptekkel mellém ér, és elkezd falatozni a piros gyömölcsből, amit még mindig a tenyeremen tartok. A szürke szőrcsomó hamar végez vele, én pedig most egy salátalevelet felé nyújtva még közelebb édesgetem magamhoz. Hamarosan az is elfogy, én pedig a lepedő másik felén lévő sárgarépáért nyúlok. Az ölemben fekvő fiú fáradtan kinyitja a szemeit, mire én az éppen szabad kezemet az arcára fektetem, és az ujjaimmal gyengéden elkezdem körberajzolni az arca minden szegletét. Ez megnyugtatja, mivel szinte azonnal visszamerül az álmok világába. A kis cukiság észrevétlenül mellénk lopózott, így elé teszem a zöldséget, és a felszabdult kezemmel őt is simogatni kezdem. 

A két nyugodt teremtés engem is megnyugtat, majd a gondolataimat hagyom szárnyalni messze, az esküvői ruhámtól kezdve egészen a csillagok elnevezésein át, míg végül ott kötöttem ki, hogy miért kell az Átváltoztatástan beadandónak 12 hüvelyk hosszúnak lennie, mert nekem eddig csak 8 van meg. Miközben a gondolataim éppen a közelgő születésnapom körül keringenek, a szürke nyuszi egy ág reccsenésétől megijedve megrezzen, majd ijedten visszaugrál az erdőbe. Körülnézve megpillantom a zaj forrását, egy bólintérrel teli fáról letörött az egyik ág. 

-Ade - suttogja Regulus kinyitva a szemeit, mire a gondolatmenetem elszáll, és minden figyelmem a fiúra irányítom. Valószínűleg őt is az ág ébresztette fel.

-Igen? - kérdezem, miközben végigsimítok az arcán, ő pedig erre a tettemre ismét behunyja a szemeit, majd közelebb húzódik a kezemhez, így már az egész tenyerem az arcára simul.

-Mit szólnál ahhoz, hogyha azt mondanám, hogy töltsd velem a nyarat? Vagy ha nem is az egészet, legalább egy részét? - kérdezi néhány pillanatnyi némaság után, majd ülő helyzetbe tornázza magát, és úgy néz a szemeimbe. Hosszú percekig gondolkodom, majd végül mosolyogva válaszolok neki.

-Azt szólnám, hogy ezer örömmel, elvégre tizenhét évesek leszünk. Csak majd ne felejtsük el megkérdezni a szüleinket, rendben?

Hellobello!
Remélem tetszett ez a kis cukiskodó, Regulus-szal teli rész, az utóbbi időben eléggé hanyagoltam a vőlegényünket. De ne feledjük, hogy attól függetlenül, hogy a részekben nem feltétlen jelenik meg mindig, Regulus mindennapos résztvevője Ade életének, ahogyan a fiú is említette, napjaik nagy részét együtt töltik.
Merlin legyen veletek és vigyázzatok magatokra, Kíra