Aranyvér-trilógia

(6)

A vonatról szokás szerint az elsők között szállunk le, de a kocsikig nem jutunk el olyan gyorsan, mert azok az emberek, akik nem jöttek be a kupénkba az út alatt, azok most szeretnének üdvözölni minket. A személyes véleményem szerint feleslegesen tartanak fel minket, mivel a vacsora előtt és után is oda fognak még jönni, ahogy eddig minden évben. Regulus kezét fogva nézelődök a peronon, amikor Potter tekintete összekapcsolódik az enyémmel. Ha szemmel ölni lehetne, akkor szinte biztos, hogy már nem lélegeznék. Mellette sétál Sirius, a visszatérő kiegészítőjével. Az idősebbik Black arca hibátlan, meggyógyították neki, hogy ne kérdezősködjön senki. Regulus keze a hátamra simul, majd egy kocsi felé kezd el tolni. Ugyanazzal a hat emberrel utazom, mint akikkel a vonaton, mellettem ugyanúgy Regulus ül, a másik oldalamon Perselus, aki mellett Lucy foglal helyet. Velem szemben pedig Wilma, Dolores, valamint Pius. Szinte meg sem lepődöm azon, hogy a mögöttünk zötykölődő kocsiban a híres griffendéles brigád utazik, szinte teljes létszámmal. 

-Hihetetlen, hogy idén végzem az iskolával - szólal meg Pius a semmiből. Elmerengve néz el jobbra, ahol már látható az iskola. A kastély szokás szerint gyönyörű. Az ablakain kiszűrődő fények szinte beleolvadnak az égbe, olyanok, mint a csillagok, és ahogyan tükröződik a tavon, szinte összefolyik az iskola az éggel. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi lesz velem az iskola után, de már nem kell ezen aggódnom, hiszen férjhez megyek, hosszú és szép életünk lesz, minimum három gyerekkel és sok nevetéssel. Regulus a fülemhez hajol, majd suttogni kezd.

-Tetszenek a terveid - arra gondolok, hogy igazán befejezhetné, hogy olvas a gondolataimban, mire csak visszadől a helyére, és félkézzel magához húz, és egy apró csókot nyom a homlokomra. - De olyan érdekesek a gondolataid.

-Nem mondanám éderekesnek őket, inkább nem mindennapiként jellemezném őket - emelem fel a fejem, ezáltal olyan közel leszünk egymáshoz, amit már az illem teljes mértékig tilt, de most nincsenek itt a szüleink, hogy leszidjanak ezért. Regulus gondolom a gondolataimon mosolyog, mikor is egy hangos, ugatásszerű nevetés kirángat minket a buborékunkból. 

-Undorító sárvérű - szólal meg Dolores, mire Perselus egy szúrós pillantással jutalmazza. - Ne nézz így rám, Perselus, igazam van. 

-De legalább ne előttem szidd - néz félre a fekete hajú fiú. - Te is tudod, hogy az egész gyerekkorom neki köszönhetem. Mindannyian tudjátok.

-Nem lehet, hogy beleszerettél?

-Regulus, ne beszélj ostobaságokat! Egy olyanba, mint ő? Köszönöm, nem kérek belőle - vesz fel egy undorodó arcot, majd ismét elfordul. Ráborulok Regulus vállára, ő pedig szorosabban húz magához. A kastélyhoz közeledve összeszedjük magunkat, és mindannyian felvesszük az érzelemmentes arcunkat, aranyvérű mardekárosokhoz méltóan szállunk le a kocsiról. Egyenes testtartással sétálunk be a Nagyterembe, és hiába van mindenkin ugyanolyan egyenruha, rólunk mégis süt a gazdagság. 

A smaragdköves aranygyűrűm mellé a gyémánt fülbevalóm választottam ma reggel, Regulus mellényének zsebéből kilóg a zsebórájának aranylánca, a cipője pedig sárkánybőrből készült. Az óra egyébként egy hatalmas ábrával hirdeti, hogy a tulajdonosa egy Black, a védőlapjába bele van égetve a Black-ház pajzs alakú címere. Wilma kezét ezüst, köves gyűrűk díszítik szinte végtelen számban, Dolores haját pedig igazgyöngyös hajpánt fogja hátra. Pius órája szintén megér néhány száz galleont, Lucy nyakláncán smaragd, rubin, gyémánt és igazgyöngy is van, szinte ragyog a lány nyaka. Perselus az egyetlen, aki kitűnik közülünk, de a talárja zsebéből kilóg a pálcájának vége, ezáltal mindenkinek jelezve, hogy vele sem érdemes packázni.

-Kedves diákok, foglaljatok helyet, hogy megkezdődhessen a beosztási ceremónia - áll fel egy pillanatra az igazgató, Albus Dumbledore, hogy ezeket a szavakat elmondja. Szinte be sem fejezi a mondatot, a Nagyterem ajtaja kivágódik, az elsőévesek pedig az igazgatóhelyettes mögött lépkednek a Hollóhát és a Hugrabug asztalai között, miközben ámulattal figyelik az elvarázsolt mennyezetet. McGalagony professzor egyik kezében a diákok neveivel ellátott pergamentekercs van, a másikban a Teszlek Süveg. 

Ezer éve már, hogy ezen a földön élek,
Dalomért cserébe csak figyelmet kérek.
Kereshetsz nálam jobbat és sokkal szebbet,
Viszont soha nem találhatsz eszesebbet.

Ravaszat, tisztavérűt kíván Mardekár,
Hollóhátnál éles ész családra talál.
Kedves Hugrabugnál mindenki egyenlő,
Griffendélhez az menjen, aki vakmerő.

Hogy melyik házba kerülsz, azt én megmondom,
Nálam jobban senki nem tudja e dombon.
Ne remegj kisdiák, tőlem nem kell félni,
Fejedre tesz mindjárt ez a kedves néni.

Idén eléggé rövidre sikeredett neki a dal, de a lényeg még így is benne van. Mondjuk nem tudom, hogy az Átváltoztatástan tanárnő hogyan lett "kedves néni", de ez a süveg dolga, nem az enyém. A beosztási ceremónia megkezdődik, és az új háztársainkat megtapsoljuk. Az utolsó beosztott diák után, aki hozzánk kerül, az igazgató úr tapsol egyet, mire megjelennek az ételek, mi pedig enni kezdünk.

-Megvársz majd a kanapén? - kérdezi Regulus a vacsora végeztével éppen olyan hangosan, hogy a körülöttünk lévők mind értsék. Meg sem lepődtem, amikor a Nagyterembe belépve a felsőbb éves diákok fele már tudott a kapcsolatunkról, ebben az iskolában gyorsabban terjednek a hírek, mint a pestis. Egész vacsora alatt adtuk az alapanyagot a pletykákhoz, nem csókolóztunk, nem ettünk egy tányérból, csak többször is összenéztünk, feltűnően közel ültünk egymáshoz, és rengetegszer suttogtunk titokzatos dolgokat egymás fülébe. Igazából olyan titokzatos dolgokról beszélgettünk, hogy a roxforti étel még az otthoni ételeknél is jobb, meg hogy a kviddics csapatunk őrzője vajon miért tesz az almás pitére tejfölt. De ezeket mások számára szerelmes csevegéseknek tűntek, nekünk pedig pont erre volt szükségünk. Ha már első nap sebesre csókoljuk a másik száját, akkor semmit nem ér a színjáték, mert nem fognak próbálkozni szétválasztani minket drága ajándékokkal. Tavaly például a Flint-családtól egy olyan nyakláncot kaptam, amelyen elbűvölt gyöngyök vannak, és az érzelmeimet tükrözik. A korosodó Mr. Zambini pedig a nyáron küldött egy hatalmas, ébenfából faragott, ezerkettőszáz galleont érő órát, amely most is az előszobánkban mutatja az időt. De Regulus sem panaszkodhat, hiszen negyedéves és ötödéves korunkban is megkapta a legújabb seprűket, hogy lenyűgözzék, egy héten belül pedig ismét jön neki egy hatalmas csomag. 

-Természetesen megvárlak, kérdezned sem kellett volna - mosolygok rá a fiúra, majd felállok, és a többiekkel együtt lemegyünk a klubhelyiségbe, ahol a mi társaságunk tagjai mind levetődnek a kanapéra. Kétség sem fér hozzá, hogy mély tisztelet övezi a neveinket a házunkban, a többiek kérdés nélkül átadják a helyeiket. Most csatlakozik hozzánk Alecto és Amycus Carrow is, akik egy-egy fotelt foglalnak el a kanapéval szemben. Beszélgetni kezdünk, de a sok apró lépés hangjára elhallgatunk. Regulus és Wilma terelik be az újoncokat, majd felküldik őket a hálótermeikbe. Ezután leülnek mellénk, és a kandalló nyújtotta fényben éjfélig beszélgetünk. Az ablakokon néha-néha benéz egy-egy hal, mi pedig jókat kacagunk a kidülledt szemeiken. 

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész is, ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni! A Teszlek Süveg dalát én írtam, remélem nem lett nagyon rossz. Ezt a részt is szinte teljes egészében meghagytam, bár több helyen lecsíptem a mondatok végét, vagy épp beleírtam egy-két goldolatot. Na, de nem is húzom tovább az időtök, várlak titeket legközelebb is és
Merlin legyen veletek, Kíra