Aranyvér-trilógia

(24)

Adelaide

-Regulus gazda, Miss Selwyn, az úrnő már várja önöket - lép be a társalgóba Sipor, mi pedig egy-egy halk sóhaj után az előtér felé vesszük az irányt. A negyedik emeleti szobából a lépcsők használatával leérni a földszintre eltart egy ideig, azonban a leendő anyósom kivételesen nem szid meg bennünket a hosszadalmas sétánk miatt. A gyalogutat a Foltozott Üstig némaságban töltjük, Regulus és én kézenfogva sétálunk az édesanyja mögött. 

-Mrs. Black, micsoda páratlan öröm, hogy láthatom önt! - köszönti Walburgát Tom, majd azonnal ki is lép a pult mögül, hogy átengedjen bennünket az Abszol útra. Mindenek előtt a varázslók bankjának ajtajához lépünk oda, majd Walburga a legmagasabb emelvényen ülő kobold elé lép, és közli, hogy a Black- valamint a Selwyn-széfekből szeretnénk pénzt felvenni. A koboldok ellenségesen viselkedtek velünk, azonban néhány gúnyos megjegyzéssel megúsztuk a gringottsi látogatásunkat. 

-Megveszem a tankönyveiteket, valamint bemegyek a Százszerszép patikába néhány bájitalért, ti addig vegyetek magatoknak új talárokat, Lumpsluck estélyire egy-egy elegánsabb darabot ajánlok, valamint a halloweeni bálra dísztalárt is vegyetek, ha kérhetem.  Most pedig adjátok oda nekem a tankönyveitek listáját - mondja Walburga, majd kinyújtja felénk a tenyerét. Már nyúlnék a galleonos erszényemért, mikor a nő megragadja a kezem, és a szemeimbe nézve azt mondja: - Hamarosan te is Black leszel, engedd meg, hogy én vegyem meg a könyveidet. 

Természetesen kettő teljes percig bókolnom és hálálkodnom kell a nagylelkűségéért, azonban ha ettől jobban kedvel, ám legyen. Regulus az ujjainkat összefűzve kezd el a Shanda & Shelymesh divatüzlet felé sétálni. Én mindig is jobban szerettem az S&S talárokat, mint amiket Madam Malkin olyan nagy hírnévvel osztogat, így kérdés nélkül követem a fiút. Hihetetlen, már nem is fiú, hanem férfi, hiszen már hosszú hónapokkal ezelőtt betöltötte a tizenhetedik életévét. A talárszabászatban Mr. Shanda és a felesége fogadtak bennünket a pultnál, majd szinte azonnal hátra is vezettek bennünket az egyszerű, fekete iskolatalárokhoz. Én a derekánál az összeset bevetettem, Regulus pedig ezüstszegélyt kért az aljukra, ezután pedig én elkezdtem estélyi ruhákat próbálni. 

-Többet ne próbálj, ez tökéletes - suttogja Regulus, miközben magához ölel. A ruha egyébként fekete, és mintha rám öntötték volna. A fűzője szorosan öleli át a felsőtestem, azonban a szoknya több réteg tüll-anyagból készült. - Olyan vagy, mint egy sötét mennyasszony, és tudod, hogy mi ebben a legjobb? 

-Mi a legjobb? - suttogom vissza. 

-Hogy minden, amit most a kezeim között tartok, az enyém - suttogja, majd homlokát az enyémnek döntve behunyja a szemeit. Én azonban a lehetőséget kihasználva megállapítom, hogy gyönyörűek a szempillái. Azt hiszem, hogy ennél szerelmesebb nem islehetnék. 

-Mindenetek megvan? 

-Nem, még be kell mennünk a Szárnyalóba, valamint Mr. Burke javasolta, hogy látogassuk meg az üzletét, mikor legközelebb a közelben járunk - válaszol édesanyja kérdésére a vőlegényem. A Szárnyaló egy penna- és tintabolt, ahol a legjobb minőségű pergament is lehet kapni, mi pedig szépen lassan az ület felé vesszük az irányt. Ebben az üzletben már kedvemre válogathatok a pávatollak közül, amelyben leendő anyósom segédkedik nekem. Azt hiszem kijelenthetem, hogy kezd megkedvelni. Huszonhét galleonnal szegényebben, azonban kettő hatalmas táskával lépünk ki az üzletből, amelyet Walburga könnyű szerrel lebegtet mögöttünk. 

-Caractus, micsoda öröm újfent találkozni veled - köszönti az üzlet tulajdonosát nyájasan Walburga, majd egy apró biccentéssel köszöni meg a kézcsókot, amelyet kap a férfitől. Regulus és én türelmesen állunk mögötte, miközben ők ketten egy könnyű csevelybe kezdenek a legújabb bájitalról, amelyet az úr egyenesen Brazíliából hozatott a szépséges Angliába. Elmondása alapján a méreg egy kifejlett akromantulát is képes mély, gyötrelmekkel teli álomba ejteni, szóval kétség kívül be lesz tiltva világszerte. Mintha csak véletlenül eszükbe jutna, hogy mi ketten még mindig ott állunk, Walburga engedélyével elkezdjük körbejárni a boltot. 

-Negyven galleon minden darabért- olvasom fel magamnak a pergamenfecnin feltűntetett árat, ami egy üvegnyi emberi szem alá van kiírva. Megborzongva ellépek a dunctosüvegtől, majd tekintetemmel Regulus-t kezdem el keresni. Az apró, ámbár kifejezetten drága üzletben pillanatokon belül megtalálom a fiú magas alakját, így halk léptekkel megközelítem. A szemem sarkából látom, ahogyan a két felnőtt még mindig a pultnál beszélget, így a legkevésbé sem zavartatva magam összekulcsolom az ujjaimat a fiúéval. Regulus megrezzen, valószínűleg elmerengett, így én is felnézek az árucikkre, amely előtt már vagy fél órája áll. 

-Volt-nincs Szekrény. A párja ismeretlen helyen található. Tizenkettőezer galleon az ára, ami egyébként egy egészen elfogadható összeg lenne, de a párja nélkül semmit sem ér. Praktikusak is egyébként, de csak párban - meséli nekem halkan. Szinte elbűvöl a mágikus szekrény, a következő pillanatban pedig már azt veszem észre, hogy végigsimítok az ajtaján. 

-Á, Miss Selwyn, látom önnek is megtetszett ez az ősrégi szekrény. 

-Igen, mindkettőnket lenyűgözött, azonban sajnos a párja nélkül fabatkát sem érnek ezek a varázstárgyak, nincs igazam, Mr. Burke? - szólal meg mellettem Regulus, azonban édesanyja egy fenyegető pillantással üzen neki, hogy válogassa meg a szavait, így az üzletvezető egy-egy erőltetett mosolyt kap tőlünk, Walburga pedig a segítségünkre siet. 

-Az én apám üzleti érzékét örökölte, nem igaz? Merem állítani, hogy úgy felismeri a hamis ezüstöt, mint egy kobold! - egy kevélyes kuncogással később Mr. Burke az ékszerek felé vezet bennünket, hiszen jól ismeri a családjainkat. A legszebb kristálynyakláncokat mutatja fel nekem, különböző tisztaarany varázslóórákat Regulus-nak, ezüst- és aranygyűrűket, kar- és bokaláncokat kínál nekünk, mi pedig bőségesen belenyúlunk az erszényeinkbe. Természetesen itt már nem engedtem egyik Blacknek sem fizetni az én dolgaimért. A tágítóbűbállyal ellátott erszényemből előhúztam egy, a Gringotts-ban osztott pergament, és az összeggel együtt aláírtam, így az úrnak nem kell a sok-sok galleonnal törődnie, hanem a koboldok az én családi széfemből egyenesen átteszik az övébe. 

Eredetileg Narcissa régi hálóját rendelték nekem a harmadik szinten, azonban Orion szerint feleslegesen választanának bennünket el a vőlegényemmel, így szerencsére Regulus mellett aludhatok. Ebben a házban jelen pillanatban hatan élnek, azonban miután Regulus és én összeházasodunk, én leszek a hetedik lakó, a hét pedig a legmágikusabb szám a világon. Szinte hihetlen, hogy kevesebb, mint egy év múlva már ezek lesznek a mindennapjaim. Kénytelen leszek az aranyvérű feleségek mindennapi, izgalmas életét élni. Ebben az egészben pedig csak egyetlen dolog van, amiért érdemes végigcsinálni: Regulus. 

Hát sziasztok drágáim! 

Remélem mindenki jól van, megint eltelt két hét, ma pedig, július utolsó napján, szeretnék boldog negyvenegyedik születésnapot kívánni annak a fiúnak, aki nélkül ez a történet soha nem jöhetett volna létre. Boldog születésnapot Harry Potternek, a kis túlélőnek, aki kétszer is kijátszotta a halált. Találkozunk kettő hét múlva, addig is

Merlin legyen veletek, Kíra