Aranyvér-trilógia

(14)

-Merlinre Adelaide, gratulálok! - lép mellém mosolyogva a pályaudvaron Lily Evans. Mosolyogva megköszönöm, majd nagyképűen elfordulok tőle, és látszólag minden figyelmem Walburga szavainak szentelem. Mennyivel könnyebb lenne minden, ha most átölelhetném a vörös hajú, mugliszületésű lányt! 

-... és ne feledjétek, hogy ezentúl két családot képviseltek, a viselkedésetek ehhez méltóan szabályozzátok! - fejezi be a leendő anyósom az okításunk, mi pedig egy-egy "értem" szócskával lezárjuk a beszélgetést, majd egy egyszerre elhangzott "júniusban találkozunk" mondat után felszállunk a vonatra. Az utolsó vagonig kézenfogva sétálunk, minden szembejövő boszorkány és varázsló gratulál az eljegyzésünkhöz. A mellettem elhaladó Lily kezét észrevétlenül megsimítom, és hátrafordulva rámosolygok. Néhány hónapja még napi szinten beszéltünk, ő volt az egyike azon keveseknek, aki hajlandó volt beszélni velem. De nem számít, az már a múlt. 

-Itt is van a vőlegény és a menyasszony! - mondja Pius, majd odébb csúszik az ablak felé, mi pedig leülünk mellé. Néhány perccel a vonat indulása után Lucy és Perselus is megérkeznek a fülkénkbe, majd elkezdünk beszélgetni a karácsonyi szünetről. Az esküvőn Perselus és Pius kivételével mind az öten ott voltunk, de azért gyorsan összefoglaljuk nekik az eseményeket. Elmondják a lányok, hogy mennyire gyönyörű voltam, hogy Regulus egész nap izgult, hogy azonnal igent mondtam, és azt is elmondják, hogy számítottak erre a lépésre. Ezután én fáradtségra hivatkozva felhúzom a lábaim az ülésre, és a hátamat Reguls bal karjának döntve elalszom. 

-Gratulálok az eljegyzésetekhez - súgja oda nekem Remus, mikor a Nagyterem felé menet egymás mellé kerülünk. Visszasuttogok egy köszönömöt, majd elfordulva tőle köszönök Amycus és Alecto Carrow-nak. Édes Merlin, csak a mai napot éljem túl sírás nélkül. A vacsora előtt Dumbledore beszédet mondott, és mindenkinek boldog új évet kívánt. Az étel ismét olyan finom volt, mint mindig, a társaságunk pedig halkan beszélgetve evett, egészen addig, amikor is egy papírmadár le nem szállt Regulus poharának szélére. Mindannyian elcsendesedtünk, majd miután Reg megnézte az üzenetet, a papírt a zsebébe gyűrve folytatta az evést. Mi némán figyeltük néhány pillanatig, majd mi is visszafordítottuk a figyelmünk az előttünk lévő, még csak félig üres tányérokra. Látszólag egyikükben sem hagyott nyomot a rövid levél, csak bennem.

-Regulus, mi volt a levélben? - kérdezem tőle suttogva, amikor már a klubhelyiségben ülünk, az egyik fotelben. Csak közelebb hajol hozzám, és miközben megölel, elsuttogja, hogy Sirius találkozni akar vele. Hirtelen hajolok el, és felpattanok az öléből. A többiek értetlen tekintettel figyelik, ahogyan megragadom Regulus kezét, és elkezdem felfelé ráncigálni a lépcsőn, egyenesen a szobája felé, majd miután az ajtó hangosan becsapódik mögöttem, felteszem a kérdésem: - Ugye nem akarsz elmenni?

-Adelaide, nincs sok választásom, te is tudod, hogy milyen a bátyám. 

-Ne mondd, hogy nincs választásod! Mondd, hogy nem, ilyen egyszerű! De ha ennyire akarsz menni, akkor én is megyek - jelentem ki határozottan. Regulus egyenesen megtiltja ezt.

Néhány nappal később Regulus elindul, hogy beszéljen a bátyjával. Én kiábrándító bűbájjal láthatatlanná téve magam követem egészen a negyedik emeletig. A könytár melletti üres tanterembe megy be, ahol gondolom Sirius várja. Egy pillanatra megdermedek, ahogy meglátom a Tekergők Térképét az asztalon. Tudom, hogy kiírja a nevem. 

-Adelaide, James a könyvtárban van, a hetedik oszlop N soránál ül, ott vár téged - jelenti ki Sirius, fel sem nézve a pergamenből. Regulus hitetlenkedve fordul körbe, majd mikor feloldom a bűbájt, fejcsóválva az ajtóra mutat. Szemforgatva kilépek a teremből, majd a könyvtár felé veszem az irányt. 

-Tudtam, hogy el fogsz menni, hiába tiltja meg Regulus - mondja Potter, fel sem nézve a papírból, amire éppen... rajzol? Sóhajtva leülök mellé, majd lepillantok a pergamenre. A fekete-fehér rajzról Lily köszön vissza rám. A szemei még fehérek, de James teljesen élethűen rajzolta meg a lány haját és a szeplőit. Ők, ha jól tudod, szilveszter éjjelén jöttek össze, már persze ha hinni lehet a pletykáknak. 

-Szép - biccentek, majd én is magam elé húzok egy pergament, és felírom a Sötét Varázslatok Kivédése beadandó címét. "A Három Főbenjáró Átok" cím alá elkezdem lekörmölni a gyors összefoglalót, majd egy könyvvel visszatérve, kitérek minden átokra külön. Már húsz perc is eltelt, huszonöt, de mi még mindig némán firkálunk. - Jól vagytok? 

-Persze. Remus kicsit betegeskedik, de ezt gondolom te is tudod, holnap lesz újhold. Peter is jól van, most épp Lily segít neki és Marlene-nek Bájitaltanból. Sirius pedig a vőlegényeddel beszél - mosolyog rám. Ismét némaságba burkolózunk, majd néhány perc múlva James megszólal. - Tudod, azt hittem, hogy sógorok leszünk, merthogy amint végzünk, hozzámész Sirius-hoz. 

-Talán még hozzá is mentem volna. Tudod, nem érdekelt, hogy kitagadnak. Olyan boldog voltam, mint még addig soha. De aztán ő szakított velem - csukom be az utolsó mondattal a vaskos könyvet, hiába nem végeztem még a beadandómmal. Teljes testtel egymás felé fordulunk, és úgy folytatjuk a beszélgetést, mint ahogyan régen is tettük. 

-Nem láttam két embert annyira szerelmesnek, mint titeket. A mai napig nem érteném, hogy miért dobott, ha nem mondta volna el. De mielőtt kérdeznéd, nem az én feladatom elmondani az indokot neked - teszi hozzá gyorsan, mikor nyitnám már a szám, hogy mondja el.

-Merlinre, nem is hiszem, hogy leszek olyan szerelmes valaha - sóhajtok fel, majd a fejemet lehajtom az asztalra. 

-De hiszen vőlegényed van, csak szerelmes vagy belé - néz rám összezavarodva.

-Nos, persze, szeretem Regulus-t. De Sirius volt az első igazi szerelmem. Az első, akinek boldogan lettem volna a felesége, az első, akinek gyereket szültem volna. Ez örökké velem fog maradni - vonom meg a vállaim. - Te ezt nem hiszem, hogy tudhatod, te egész életedben Lily-t szeretted. És meg is kaptad. Viszont ha mást vennél feleségül, ugyanúgy szerelmes maradnál belé, mert ő volt az első. Érted?

-Azt hiszem igen - bólint komolyan, majd elmosolyodik, és vigyorogva megkérdezi: - Mikor lesz az esküvő? Gondolom hatalmas rendezvény lesz. 

-A dátum egyelőre 1979. szeptember 7., de én nyári esküvőt szeretnék, szóval megoldom - mosolyodom el a jövőn gondolkodva. James némán mosolyog, a csendet pedig én töröm meg. - Azt hiszem lassan mennem kellene, nem gondolod? 

-Megnézzük, hogy élnek-e még a Black-fiúk? - kérdezi nevetve, mire én vigyorogva bólintok. Ezer éve volt már, hogy James és én beszéltünk. Különös módon hiányzott a mindennapjaimból, ahogyan a többi Griffendéles is. Peter, ahogyan a béna szóvicceivel mindig mosolyt csalt az arcunkra. Remus és a csokoládé iránti szenvedélye. James, aki húgaként kezelt, mindenben támogatott és ezerszer elmondta, hogy ő lesz a gyerekeink keresztapja. Sirius is hiányzott a maga módján, ahogyan végigfuttatta a kezét a nyakamon, ahogyan megnevettetett. Lily állandó csipkelődése és kedvessége, Marlene, Dorcas és mindenki más elfogadása. Elnyomhatom ezeket az érzéseket, pontosabban ezek hiányát, de valahogy a részemmé váltak, és örökké cipelnem kell ezt a mázsás súlyt a vállaimon. 

De Regulus is boldoggá tesz, egy hosszú és boldog házasságban fogjuk leélni az életünket, egy tucat gyerekkel, közös vacsorákkal. Segítség nélkül fogjuk nevelni a gyerekeink a legnagyobb jólétben. Mindketten boldogok leszünk.

Szép jó napot kívánok mindenkinek!
Remélem tetszett ez a kis cukiság. A mai napon aztán BŐVEN kaptatok James-ből és Regulus-ból is, de még az idősebbik Black is feltűnt. Nem tudom még mit tudnék hozzáfűzni, szóval el is köszönök. Találkozunk két hét múlva, és

Merlin legyen veletek, Kíra