Démoni kép

Prológus

Sokovia a levegőben, Ultron robotjai fogyóban akárcsak a Bosszúállók ideje.
Egy gép kezd el hihetetlen sebességgel tüzelni a lebegő városra. Néhányan félre tudnak ugrani, de egy a körülményeket méregető barna szempár tulajdonosának nem lenne rá esélye a gyerekkel a karjai közt. Elfordul, hogy megvédje a kisfiút, de a golyókzápor helyett egy gyors fuvallatot érez.
-Nem számítottál rá? - hall egy küszködő hangot, melynek gazdája egy enyhe félmosoly után a földre zuhan.

Pietro

A fiatal férfi villámsebességgel állt fel a földről. Nagy meglepetésére, nem fájt semmije.
Komor sötétség vette körül. Ürességet érzett... Vagy inkább semmit. Még az orráig sem látott el.

-Nem tudom mi akar ez lenni, de nem jó vicc! - túrt a hajába szarkasztikusan nevetve. Próbálta fennttarteni, annak a látszatát, hogy ő igenis nem fél, de belülről rettegett. Most a hely szorongással töltötte be az elméjét. Legalább érzek. Morgott a nem létező bajsza alatt.

-Akárki van is itt, mutassa meg magát, különben nem állok jót magamért!- kiáltotta el széttárt karokkal.

-De hisz az orrodig se látsz! - hallott egy pajkos gyerekhangot. Wanda? Futott át az agyán. Egy gyerekkori kép villant be neki. A húgával játszottak kint eső után az udvaron, de ő megbotlott és fejjel beleesett a sárba. Wanda csilingelő kacagása ütötte meg a fülét. - Ne nevess! - mondta a sarat prüszkölve. - Hidd el nem állok jót magamért!-bosszankodott.- De hisz az orrodig se látsz!... A férfi zavartan kapkodni kezdte a fejét.

-Nem érdekel, milyen játékot űzöl! Engedj vissza a húgomhoz!-kezdett követelőzni.

- Ez még nem elég! - hallott most egy férfi hangot.

- Kérjük! Nincs több pénzünk. - könyörgött a 13 éves fiú a kisbolt tulajdonosának. Csupán egy kiflit és egy palack vizet szerettek volna venni, de hiába választották a megszáradt, kökemény pékárút és a legolcsóbb flakon vizet így is kifutottak a keretükből.
-Talná lenne rá megoldás... - gondolkodott el a férfi. - És akármit elvihetnétek.

-Mi lenne az? - csillant fel a korgó gyomrú lány szeme. A férfi sokatsejtőn ránézett. Pietro arca eltorzult. - Azt felejtse el! Elmegyünk!- ragadta meg jobb kezébel húgát másikkal meg a pénzt.

- Elég! - kiáltotta el magát. De a válasz újra csak egy emléket hozott fel. Ahogy minden következő kérdése, mondata esetében. Egy életnyi fájdalmas emlék után, Pietro  szembe találta a holtestét ölelő húgával.

A férfi végül megtört. Könnyezve borult le a földre.
-Hagyd abba! Elég volt! Engedj vissza! Vissza akarok jutni Wandához! Szügsége van rá!.... Szükségem van rá. - csuklott el a hangja.

-Sajnálom. - látott meg végre egy halvány körvonalat. Egy alacsony, darázsderékkal rendelkező alakot. Szóval egy nő kinzott meg.

-Mondtam, hogy sajnálom! Ha lenne más mód, másképp csinálnám...
-De mégis mit? - hitetlenkedtt a férfi.

-Majd meglátod. - mielőtt kinyithatta volna száját, máris egy éles fény miatt félre kellett rántania a fejét. Egy kezet érzett a sajátján. Lassan rákulcsolta az ujjait, a testvére legnagyobb meglepetésére. Mikor kinyitotta a szemét a vörösre dagadt szemű húga tekintett vissza rá. Hirtelen ült fel. Nem értett semmit. Ruháján látszódtak a golyónyomok, de a testén egy karcolás se látszódott.

-Istenem, hát élsz. - vetette  magát a nyakába, húga.
-D-de mégis hogy?! - akadt ki Bruce.
-Én is feltenném a kérdést... - recsegte karcos hangon az említett magához ölelve a lányt. A Bosszúállók, Barton és Romanoff, kivételével heves vitatkozásba kezdtek. Pietro azonban nem hallott semmit. Csak a körvonal csilingelő hangját hallotta a fülében.
Muszáj volt...

2020.12.14