Légy A Barátom! 2 - Változás - |ShinKami ff.| Befejezett✓

Első

- Shinsou, felveszed azt a nyakkendőt, ha beledöglök is!- fenyegetőzött Mina, aki már a nagy fehér ruhájában járkált fel-alá.
- De nem akarom- vigyorogtam, Denki pedig alig tudta már visszatartani a nevetését.
- Leszarom mit akarsz, ez az én esküvőm!- toporzékolt.- Vedd fel, vedd fel, vedd már fel!
- Jól van, jól van- sóhajtottam, majd megadva magamat a nyakam köré tekertem a rózsaszín anyagot és pár gyors mozdulattal megkötöttem.
- Na végre...- fújta ki a levegőt egy árnyalatnyival nyugodtabban, majd pillanatokkal később ismét felhúzta magát.- Tuti Bakugou hisztizik a zakó miatt!- trappolt át a másik helységbe.
- Tisztára ki van készülve- lépett mellém a szöszim, majd elém állva megigazított az imént felkötött ruhadarabot.
- Teljesen.
- Szerintem Bakugouék fele ennyire nem voltak idegesek az esküvőjük előtt- tette a kezét a mellkasomra, miközben átkaroltam a derekát.
- Nem láttad Katsukit készülődni, kis híján megfolytotta Serot a nyakkendőjével- forgattam meg a szemeimet.
- Te is igazán megkérhetnéd már a kezem- duzzogott.
- Meg fogom- fűztem össze az ujjainkat.- Csak hagy tegyem meg a megfelelő pillanatban...
- Tudod, hogy úgyis kivárom- ölelte át a nyakam.- Vagy ha megunom a várakozást, megkérem én a tiédet- kacsintott.
- Na, arra kíváncsi vagyok mikor lesz neked arra elég bátorságod- vigyorogtam, majd alá nyúlva felkaptam az ölembe és letettem a helységben lévő asztalra.
Hevesen nyomta az ajkait az enyémekre, miközben vékony ujjai már rögtön oldották is ki az imént megkötött nyakkaendőt, majd rövidesen az ingem gombjait is.
- Ugye tudod, hogy akármelyik percben ránk nyithatnak?- túrtam bele a szőke tincseibe.
- Nem érdekel- vigyorgott, majd ott folytatta, ahol abbahagytuk. Természetesen - mint úgy általában mindig - most is igazam lett.
- Fiúk az isten szerelmére, ne most!- csapta meg a fülünket Pinky hisztérikus hangja.- Értem én, hogy vannak szükségletek, de ma bírjátok ki a lakodalom végéig!
- Jó, jó bocsi- engedett el, majd az asztalról leszállva gyorsan megigazította rajtam a szétszedett öltönyt.
- Fél óra múlva kezdődik a szertartás, ne most és ne itt csináljatok!- kapkodott.
- Te jó ég...- sóhajtottam, majd megkíséreltem megnyugtatni a túlpörgött, idegbajos menyasszonyt.
Délután 2-kor kezdődött az esküvő és persze addigra minden készen állt, csupán Ashido pörögte túl a dolgot. Denki volt Mina tanúja, míg Seroé Kirishima, így Bakugouval és Jirouval állhattam a legelső sorban.
- Esküszöm gáz már mellettetek szinglinek lenni- jegyezte meg halkan a rockker lány.
- Szedj össze magadnak egy barátnőt- válaszoltam.
- Mégis honnan?
- Próbálkozz most a lakodalomban, hátha kifogsz valakit.
- Fogjátok már be- morgott a szöszi.
- Ez meglehetősen ironikusan hangzik pont a te szádból- jegyeztem meg.
- Ha itt kezdtek el veszekedni, tuti páros lábbal rúg ki minket a templomból a pap- szólt közbe Jirou még időben.
- A giccsparádé után kiskanállal szedem ki a szemeid- szúrta még oda nekem.
- Csak tessék, az urad úgyse hagyná- villantottam rá egy nyertes mosolyt, mire látszott, hogy egyre jobban vörösödik a feje az idegtől.
Nagy nehezen túléltük a szertartást, majd a boldogító igen meg egyebek után elindultunk a lakodalom helyszínére.
- Hazafelé te vezetsz Hitoshi!- ugrott ki a szöszi a kocsiból, majd rögvest a sátor felé vette az irányt, reménykedve, hogy elsőként csaphat le a vodkára.
Lezárva a kocsit, a zsebembe nyomtam a kulcsot, így egy pillanatra megérintettem a nálam lévő, apró kis bársony dobozt. Nem tudom, hogy most lenne-e a tökéletes pillanat. Ha nagyon leissza magát már az elején, akkor nem.
Régóta tervezem már megkérni a kezét, de sose tudom melyik a megfelő pillanat rá. Mindig habozok, vagy ha neki is fogok, végül elterelem a szót.
- Mit bámulsz haver?- boxolt a vállamba Kirishima.- Csak nem elvitte a cica a nyelved?
- Áh... Inkább a szívem- sóhajtottam fáradtan.- És valószínűleg már lecsapott a sátorban a tatrateára.
- Ismerős egy szituáció...- vonult el mellettem morogva Bakugou.- Azúttal is megakadályozod majd, hogy nekifogjon vetkőztetni, vagy hagyod?- kérdezte cinikusan.
-Ha te és Eijiro nem tűntök el a buli felénél, a szavamat adom, hogy hagyni fogom- mentem el mellette, hogy előkerítsem a párom.
És bingó, a bárpultnál találtam meg.
- Ennyire nem akarsz emlékezni Mináék esküvőjére?- ültem fel mellé a bárpulthoz.
- Dehogynem. Csak kell egy kis alapozás a hangulatnak- gurította le a puhár alján lévő ital maradékát, miközben én kértem magamnak egy kólát.- Te nem iszol?
- Mivel valakinek vezetni is kell, hogy hazavigye a buta fejed- pöcköltem meg a homlokát.
Hamarosan befutott a násznép és megkezdődött a lakoma. Illetve, előtte még volt egy pohárköszöntő, amit a násznagy, avagy Bakugou kezdett. Isten tudja ki kérte fel erre, és mi a halálért ment bele, de őszinten rohadt vicces volt, ahogy ordibált.
- POFA BE SEGGFEJEK!- üvöltött át a vendégseregen, mire hirtelen mindenki elcsöndesedett.- Kösz. Nem akartam csöpögős beszédet mondani, egyáltalán nem is értem mi a faszért engem kértek fel ezek az extrák, hogy szórakoztassam a népet. BOHÓCNAK NÉZTEK ENGEM?- fordult mérgesen az ifjú párhoz, akik szinte az asztalon feküdtek a röhögéstől.- Ezért még megfizettek... Mindegy... A lényeg... Hogy attól függetlenül, hogy idegesítőek vagytok, valamint állandóan előttünk fedezitek fel egymás torkát... Örülök a boldogságotoknak... Komolyan, már csak annak a balfék Jirounak kéne már összeszednie egy csajt- jegyezte meg, mire valamerről hallatszott egy hangos méltatlankodás, a többiek nevetésében.- Szóval Vigyori, lehetőleg ne csald meg Pinkyt, mert kénytelen leszek műbránert dugni a seggedbe és lerúgni a 10.-ről- vonta meg a vállát.
- Nem terveztem- jegyezte meg a férj, átkarolva a feleségét.
- Bakubro ez olyan megindító volt- bömbölt Ei.
- Ne sírjál már!- szidta le a szöszi.- ÉS HÁNYSZOR MONDJAM EL, HOGY NE HÍVJ BAKUBRONAK??!? HÁZASOK VAGYUNK BAZDMEG!
A násznép nem bírta tovább, mindenki fetrengett a röhögéstől, még akkor is, amikor a násznagy próbálta rendre utasítani őket, kevés sikerrel.
Persze Denkitől nem is vártam kevesebbet, nagyjából egy órával a vacsora kezdete után, már alig tudott bármit is a világáról. És önmagához híven, állandóan próbált kibújtatni a zakómból, alig lehetett kordában tartani.
- Hééééj Denki!- karolta át a nyakát a rózsaszín hajú lány.- Hogy ityeg?
- Hitoshi nem akar lefeküdni velem!- hisztizett.- Mindig azt mondja, hogy itt túl sok ember van és majd otthon!
- Ejnyeeeee... Csúnya Hitoshi- nézett rám durcásan a lány is.
- Te teljesen józan vagy, ne játszd az eszed- ingattam a fejem.
- Még mindig jó megfigyelő vagy- vigyorgott.
- Hogyhogy nem iszol?- emeltem fel a kólámat.
- Terhesen nem lehet inni- fonta össze duzzogva a karját, mire konkrétan kiköptem az innivalóm.
- Mi van?!- töröltem le az államon folyó, szénsavas italt.
- Hi hi hi- somolygott, majd a menyecske ruhájának zsebéből előhalászott két ultrahang felvételt.- Nézd milyen cuki.
- Ez...- néztem meredten a képeket.- Gratulálok... Sero tudja már?
- Majd a nászúton akarom neki elmondani- mosolygott.- Korábban szóba került már és mondta, hogy nagyon örülne, ha lenne egy kislányunk. Úgyhogy remélem az lesz!
- Hihetetlenek vagytok- ingattam meg a fej egy halvány vigyorral.- Fogadjunk nem vetted be a fogamzásgátlót.
- Naná, hogy nem- húzódtak sunyi mosolyra az ajkai.- Mindig is akartam egy kisbabát...- tette a kezét az alhasára.- És úgy gondoltam, hogy ha ő is szeretne egyet, akkor mi tart minket vissza? Nem negyven után akarok szülni. Látni akarom, ahogy felnő a gyermekem, elindul az életben, barátai, saját családja lesz, neki is gyerekei... Még az unokái gyerekeit is szívesen látnám, ha megérem azt a kort!- kuncogott.
- Biztos remek szülők lesztek- mosolyodtam el halványan és ismét a képekre pillantottam.
Bakugouék hamarosan egy új házba költöznek és Kiritől hallottam már egy félmondatot valami örökbefogadásról. Seroék pedig összeházasodtak és Mina babát vár. Az óra mutatója csak úgy pörög. Egy másodpercet sem vár, hogy összeszedjem magam és végre feltegyem Denkinek a kérdést. Pedig már mióta meg akarom tenni.
- És te? Mikor kéred már meg Pikachu kezét? Hisz te is tudod, hogy arra vár- lökött oldalba a könyökével.
- Remélhetőleg nemsokára eljön a megfelelő pillanat. És ha igen, te leszel az első, akinek szólok, hogy eljegyeztem.

A rész borítója: https://www.deviantart.com/nachquana/art/Seromina-dancing-805467499