Légy A Barátom! 2 - Változás - |ShinKami ff.| Befejezett✓

Tizenharmadik

- Bízd csak rám, intézem a repülőjegyeket mindenkinek!- csengett Kirishima vidám hangja a vonal másik végéről.
- Köszönöm Eijiro.
- Semmiség haver, alig várom már, hogy lássam Denki arcát!- nevetett, majd a vonal másik végéről sírás kezdett hallatszódni.- Ááá, ne haragudj, mennem kell!
- Csak nyugodtan, óvd a rendet- mosolyogtam.
- Majd beszélünk!- köszönt el.
- Jó munkát, óvóbácsi- nyomtam ki a hívást. Szerettem ezzel szívni a vérét, annak ellenére, hogy tudtam, az ő csoportjába járó gyerekek a legjobb kezekben vannak. Habár kicsit szürreális volt a hatalmas, kétajtós szekrény Kirishima az óvodások között. Egy teendő pipa. Volt még másik huszonhétezer. Többek között Bakugoura ismét öltönyt kényszeríteni, ami eddig nagyjából kétszer sikerült a középiskola vége óta. Valamint anyát is meg akartam látogatni. Sajnos mivel vége volt a szünetnek, félre kellett raknom a szervezést és bemenni órát tartani.
Az iskola végeztével az első utam viszont anyához vezetett.
- Hitoshim!- ölelt át.
- Szia anya!- szorongattam meg a nálam jóval alacsonyabb nőt. Még Denkinél is kisebb volt.
- Na, hogy állnak a tervek?-bökött könyökével az oldalamba, miközben nevetgélt.
- Kirishima neked is megveszi a repülőjegyet- oldottam le a sálam.- Meg mindenki másnak is, így azzal nem nekem kell bajlódnom. A hotel szobákat kell majd nektek lefoglalnom.
- Úgy izgulok már- ugrált örömében.- A fiam eljegyzi a barátját.
- Azért ahhoz a bátorságot is össze kell még szednem- nevettem kínosan.
- Ha elérkezik a megfelelő pillanat, minden rendben lesz- veregette meg a vállam, majd beljebb invitált egy teára.
Denki továbbra is gyanútlan volt. Meg persze elfoglalt, a divatbemutatóra való készülés teljesen lekötötte a figyelmét.
Azonban a bemutató szervezőivel is beszélni kellett, hogy mi a helyzet, amiben Kyouka volt segítségemre. Először is angolul kellett velük kommunikálni, másrészt pedig először vissza akarták utasítani a kérésem, ekkor sietett a segítségemre a lány. A Japán szerte közkedvelt rocksztár igencsak határozott lett az évek alatt és nem esett nehezére kivívni a szervezőktől, hogy ott kérhessem meg a világ előtt a szőke hercegem kezét. Ez a szépített verzió, gyakorlatilag egy telefonhívás volt az egész, amiben Jirou leugatta a főszervezőt, aki sűrű bocsánatkérések közepette, meghunyászkodva engedélyezte a dolgot.
Minden összeállni látszott. Megvoltak a repülőjegyek, hotelszobák, volt ki vigyázzon Lattéra és Villámra míg távol vagyunk, a gyűrű... Sőt, a bemutató utánra még egy vacsorát is leszerveztünk egy étterembe. Minden tökéletes volt. A tervek szerint.
Azonban sokszor az eltervezett dolgok totál az ellentétükben végződnek.
Az odaúton Denkivel és Nozomival utaztam, habár a kedvesem a kollégáival ült, míg én a lányunkkal egy kicsit arrébb.
- Hoztam neked egy csomó játékot, hosszú út lesz- vettem az ölembe a hátizsákot és kivettem belőle pár játékot, miután felszálltunk, ám a kislány már aludt. Mosolyogva nyomtam egy puszit a buksijára és visszatéve a táskát, követtem a példáját.
A 16 órás út egy élmény volt, amit sose felejtettem el, mindezt a legironikusabban értve. Már nem azért, mert Nozomi rossz volt, a kislány az út felét átaludta, a másikon mesét nézett. De a mögöttem ülő kisgyerek vagy hisztizett vagy rugdosta az ülésem és hiába kértem meg a mellette ülő férfit, aki feltehetőleg az apja volt, azt nem érdekelte a csintalan csemetéje. Így inkább megpróbáltam minél tovább az Én Kicsi Pónimra koncentrálni és közben a lányom haját fontam be vagy húsz féle képpen. Amikor hozzánk került a lány, annyira bepánikoltam a hirtelen jött apaságtól, hogy 3, kislányok hajfonásáról szóló könyvet olvastam el két éjszaka alatt.
Párizs levegője nem sokban különbözött az otthonitól, ugyanúgy megvolt a jól megszokott szmog.
Miközben a reptér előtt vártunk a taxira, írtam édesanyjámnak, Hanabinak, Asukának és Eijironak, hogy megérkeztünk. Másnap este volt a divatbemutató, a többiek valószínűleg már úton voltak vagy nemsoká indultak.
A hotelszobát elfoglalva és a vacsora végeztével, mindketten kidőltünk a szöszivel, azonban 2 percre nem hunytuk le a szemünket, mikor Nozomi már rajtunk ugrált.
- Papaaaa! Megígérted, hogy lemegyünk a medencéhez!- rángatta a karom, mire nyöszörögve a páromhoz fordultam.
- Hallod szívem, a gyerek fürdeni akar.
- Bár ne hallanám- húzta a fejére a párnát, majd sóhajtva felült.- Essünk túl rajta, úgyis nemsoká zár a wellness, nem sokat tudunk fürdeni.
- Juhéééé!- ugrott le az ágyról a kislány nagy lendülettel és kék bőröndöcskéjéből elkezdte előkeresni a fürdőruháját.
- Köszi édes- morogtam félálomban.
- Na nem, te is jössz 'Toshi- vágta hozzám a fürdőnadrágom Denki.- Te ígérted meg neki, nem úszod meg- kuncogott és bement átöltözni a fürdőszobába.
Morogva feltápászkodtam és segítettem Nozominak átöltözni, majd váltottam párom a fürdőben.
A wellness felé baktatva a kislány vígan ugrált az unikornisos úszogumijával, mindkét papucsát elhagyva.
Lent az uszodában volt egy gyerek medence, úszómedence és egy pezsgőfürdő, illetve 3 féle szauna. Ugyanakkor senki nem volt lent.
- Stip-stop a pezsgőfürdő- dobta le a köntösét Denki és berohant a ruhanyzóba, majd visszatérve a habok közé vetette magát.
- Mintha nem férnénk el benne ketten- forgattan meg a szemem.
- Nem is, te játszol Nozomival- nyújtotta ki a nyelvét.
- Nagylány vagyok apa, tudok egyedül is játszani!- indult meg a gyerek medencéhez.
- Először tusolunk- kaptam fel a kislányt és gyorsan lezuhanyoztam vele.- Na mostmár mehetsz.
A fekete hajú gyerek nevetve szaladt a medence felé és a papucsát ledobva rögvest a csúszdát vette célba.
- Úgy tűnik mégiscsak neked kell rám vigyázni- vigyorogtam, miközben beültem a szőke mellé a pezsgőfürdőbe, aki csak megforgatta a szemét.
Csendben ültünk egymás mellett és rövidesen Denki a vállamra hajtotta a fejét.
- Azért el ne aludj- öleltem át az alacsonyabb férfit, aki félálomban morgott valami olyat, hogy "nem fog".
Izgultam a holnap miatt, nem csak azért, mert már az öltönyöm zsebében lapult a gyűrűs doboz, hanem mert a vállamon szunyókáló szöszinek is nagy nap volt az. Szerettem volna, ha minden rendben megy és az eljegyzés lesz a hab a tortán. Hogyha a holnap egy tökéletes nap lesz.
Fél 10kor a hisztiző Nozomit és a félálomban lévő Denkit úgy kellett felrángatnom az uszodából. Felérve a kislányt bedugtam a kádba, hogy mossa le magáról a klórt, míg a páromnak segítettem átöltözni és lefektettem aludni. Holnap nehéz napja lesz, majd fürdik reggel- gondoltam. A lányunkat is gyorsan kihalásztam a kádból és pizsamába bújtatva őt is elaltattam, majd én magam is kidőltem.
Másnap fél nyolc környékén, kómásan ültem fel az ágyban. A mindketten aludtak még, így csendben kimentem a fürdőbe és lezuhanyozva írtam a többieknek, akik reggel érkeztek meg.
Denki 11kor találkozott a társival a szálloda előtt, hogy a helyszínre menve összerakják amit kell, a modellek felpróbálják a ruhákat, leellenőrizzék, hogy minden rendben van-e. Ez idő alatt pedig a többiek elfoglalják a szobáikat és pihennek, így Denki előtt meglepetés marad az ittlétük, egészen estig.
Rövidesen a többiek is felébredtek, így lementünk a hotel éttermébe reggelizni.
- Este találkozunk- nyomtam egy puszit a szőke hercegem ajkaira.
- Alig várom már- mosolygott boldogan, majd integetve a taxihoz sietett.
Estig azonban még volt egy rakat tennivalóm. A többiek egy órával később érkeztek. Becsekkolás után segítettünk felvinni a cuccaikat.
- Izgulsz?- könyökölt az oldalamba Hanabi.
- Mintha minden percben kétszer akarnék hányni- biccentettem.
- Rendben leszel, mire oda jutsz. Csak vigyázz, hogy ne hányd le, mert az nagyon gáz lenne, főleg élő adásban- kapta fel nevetve a bőröndjét.
Yoki anyával beszélgetett, abból az egy-két elcsípett szóból ítélve arról, hogy mennyire izgulnak mindketten az eljegyzés miatt és egész biztos sírni fognak örömükben.
Chia és Nozomi egymást kergették.
Katsuki és Eijiro Denki nagyapjával, Seijoval beszélgetett, míg Kyouka és Yaomomo Bakugouék fiával, Yuukival játszott. A sort Makoto és Asuka zárták. Valószínűleg kínos volt nekik ez a közeg, de most az egyszer kibírták.
Miután elfoglalták a szobáik, mindenki ledőlt aludni, készülve az estére. Azonban nekem nem jött álom a szememre, miközben a kislány már nagyban húzta a lóbőrt mellettem. Az adrenalin csak úgy tombolt bennem és forgolódva vártam, hogy az óra 4-et üssőn, elkezdjünk készülődni és 5-kor elinduljunk a divatbemutatóra.