Winter bear✔

십팔

Nagyon aggódom Taehyung miatt. Tegnap óta bent vagyok vele. Itt zuhanyoztam, Jimin hozott enni és ruhát az anyukájával nekem is és Taenek is. Fogalmam sincs meddig leszünk bent. Talán egész karácsonykor...

-Hogy érzed magad?-simogatom a mellettem fekvő fejecskéjét.

-Jo..jól-mosolyog, de látom, hogy fáradt. Sápadt és nyúzott. Ez nem sok jót jelent.

-Kimegyek mosdóba, rendben?-nyomok egy csókot szájára, mire csak bólint.

Természetesen nem mosdóba mentem, hanem megkeresni az orvost. Tae közelében semmit nem mond, nehogy romoljon az állapota vagy az autizmusára hasson valahogy. Senki nem tudja mit hoz ki belőle a pszichés megterhelés. Ahogy Haneul mondta régebben: egy időzített bomba.

-Elnézést-állítottam meg egy nővért a folyosón-tudna segíteni? Dr. Jeont keresem...

-Sajnálom, Dr. Jeon jelenleg műt. Amint végzett, szólok neki, hogy kereste. Milyen nevet mondjak neki?

-Jung Hoseok és Kim Taehyung állapota érdekelne.

Amint kimondtam angyalkám nevét, a nő szemében megváltozott valami. Az érdeklődés helyét átvette egy meglepettség, aggodalom, majd sajnálat. Tehát hallott Taeről...

-Átadom-erőltet magára egy mosolyt, majd tovább megy a dolgára. Nagy sóhajt eresztek, de úgy érzem megfulladok. Karácsony van szinte, az élettől pedig ezt kapom "ajándékba".

Ha már itt vagyok, tényleg ellátogatok a mosdóba, majd visszamegyek Taehez. Elaludt. Nem fekszem be mellé, nehogy felkeltsem.

Fejemben megannyi gondolat cikázik, ám célja mindnek ugyanaz. Hogy mentsem meg őt? Mit tegyek érte? Mennyit fizessek?
Létezik egyáltalán gyógymód? Ki kell faggatnom Dr. Jeont.

Leülök a kényelmetlen fotelbe, hogy ne csak álldogáljak itt. Gyorsan írok Haneulnak, hogy Tae állapota változatlan. Nem tud vele lenni folyton, de én mindenről tájékoztatom.

Óráknak tűnő percek telnek el, de csak arra eszmélek fel, hogy én is elaludtam. Na igen, nem alszom normálisan egy ideje, most meg a stressz...elszívja minden erőmet.

...

-Mr. Jung!-kelteget valaki-Mr. Jung!!

Hirtelen pattannak ki szemeim. Azt se tudom, hol vagyok, ki vagyok, csak kapkodom a fejem összevissza.

-Én! Igen??

-Elnézést, hogy felkeltettem, de mondták, hogy keresett-ült le mellém a másik fotelbe Dr. Jeon.

-Semmi baj, köszönöm, hogy megkeresett-dörzsöltem ki az álmot a szemeimből. Vagyis, csak próbáltam.

-Mi érdekli Taehyung állapotával kapcsolatban?

-Mennyi esélye van?-tettem fel azonnal a legfontosabbat.

Mély levegőt vett.

-Nézze, Taehyung szíve nagyon gyenge. Ez a szívroham nagyon nem jött jól neki. Igyekszünk mindent megtenni érte, de...

-Ne ezt mondja! Túl fogja élni vagy nem?

Szomorú szemekkel bámult. Fülem csengett, szívem a torkomban dobogott.

-Nem hiszem.