Winter bear✔

스물 세번째

Tegnap nagyon sokáig filmet néztünk. Nem tudom, hogy tudtam ilyen sokáig fent maradni, de élveztem. Jók voltak a filmek, viccesek, romantikusak, bár már az is nagyszerű volt, hogy Hoseokkal lehettem.

Ha évekig úgy töltöd a karácsonyt, hogy rengeteg gyerek vesz körül, nincsenek szüleid, nincs ünnepi ebéd, ajándékok és szinte alig különbözik a többi naptól, akkor örülsz, ha végre te vagy az első valakinek. Fontosabb leszel, legalábbis az érzés teljesen ilyen.

A tegnap pedig valami fantasztikus volt. Sokat nevettünk, szórakoztunk, volt zene, kürtös kalács, kakaó, finomságok, Micky...és Hoseok.
Rengeteget nevettünk, bár ennek ma meg fogjuk inni a levét. Nem készültek el a kaják, a mézeskalács sem, de Yoongi és Jimin délre jön. Fel kéne kelni...de olyan jó meleg van itt. Álmos vagyok!

-Baba...-szólalt meg a mellettem fekvő. Ettől féltem, hogy ki kell kelnem. De ha dolog van, dolog van. Nyammogva fordultam hátamra, hogy fel tudjak nézni páromra. Fátyolos tekintettel bámultam őt, amire egy nagy mosolyt kaptam válaszul.-Csak nem álmos vagy?-kuncog rajtam, de én csak bólogatok. Túl korán van ahhoz, hogy energikus legyek.

-M..még a..alha..alhato...alhatok tí..tí pe..perce..percet?-villantok könyörgő kiskutya szemeket. Mrs. Parknál sosem értem el ezzel semmit, de Hoseoknál igen. Kaptam tíz perc plusz pihenést, de annak leteltével kénytelen voltam kibújni a melegséget és oltalmat adó takaró alól.

A hálószobából kilépve, Micky azonnal odaszaladt és heves ugrálással jelezte, mennyire örül nekem. Drágaságom!
Lehajoltam, hogy karjaimba vegyem és elkezdjem dögönyözni, puszilgatni.

-Mi ez a szerelem már megint?-hallottam nevetést a hátam mögül. Megfordulva Hoseokkal találtam szembe magam. Mosolyogva, már felöltözve állt mögöttem, kezében egy kakaóval.

-Szi..szia-tettem le Mickyt, hogy a gazdáját is meg tudjam ölelni, puszilgatni-me..menny...mennyi do..dolo...dolog va..van?-néztem rá kérdőn.

-Huuu, nem akarod te azt tudni-nevet, de végül csak elmondja. Valóban sok, de ketten hamar megleszünk.

Elkezdtünk főzni, sütni, takarítani, ahogy csak tudtunk. Sietségünk eredménye az lett, hogy alig lettünk kész, de nagyon nagy kupit csináltunk.

-Basszus, mindjárt itt vannak-fogta fejét Hoseokkie, de én csak nevetni tudtam. Nagyon édes és mókás, amikor mérges vagy azt sem tudja hol áll a feje.

-Te mit nevetsz?-néz rám durcásan. Könnyeim törölgetve ülök fel a kanapén.

-Se...semmi...semmit-nevettem tovább nehézkesen-csa...csak jó...jól é..érze...érzem ma...magam!

-Látom-kuncogja el végül magát ő is.

Végül persze befejeztünk mindent, mire megérkeztek a vendégeink. Fel is öltöztünk szép ruhába, hogy megadjuk a módját.

-Mik ezek az illatok?-léptek beljebb Yoongiék. Az említett máris az illatok bűvöletébe esve kereste, mit is ehet majd ebédre.

-Le..leve...leves-tettem le a tányérokat az asztalra.

...

Ebéd után a kanapén foglaltunk helyet. Jimin rengeteget mesélt arról, hogy Mrs. Park mennyit készül a karácsonyra, sütnek, főznek, illetve díszítenek a gyerekekkel. Ők is elmentek segíteni. Yoongit nagyon meglepte mennyi gyerek él árvaként a mai világban, valamint milyen körülményeket teremt a kormány. Mrs. Park rengeteget panaszkodott nekem erről.

Nem nagyon tudtam hozzászólni a beszélgetéshez. Csak kukán ültem Hoseok mellett és hallgattam őket.
Az egyetlen dolog, ami lefoglalt, az Micky volt. Kuncogva vakargattam hasát, így fel sem tűnt, hogy a többiek nekem szólnak.

-Taehyung!-tette vállamra kezét Hoseok, mire ránéztem.

-Ig...igen? Ne ha..har..haragu..haragudj. Mi..mi az?

-Csak kérdeztem, hogy minden rendben van-e...nagyon szótlan vagy kicsim-ölel magához.

-Csöpögtök-hallottam nevetést magunk mellettről-Jimin, vettél felmosót?

-Ne legyél ilyen-nevet fel ő is-olyan édesek és legalább boldogok. Ha nyáladzani akarnak, had nyáladzanak.

-De legalább szóljanak, addig sziesztázom-terül ki a kanapén. Hoseok mellettem már könnyezve kacag, de én sok mindent nem értek. Miért nyáladzanánk? Hiszen nincs is itt tócsa, meg semmi, amit fel kéne törölni.
De az biztos, hogy ennyit sosem nevettem, mint ebben a két napban Hoseokkal.

-Minden rendben?-nézett rám Yoongi, mire bólintottam.

-I..igen. Csa..csak ne..nem é..érte..értek mi..mind..minde..mindent-vonom meg vállamat.

-Jaj baba...-kuncog rajtam Hoseok, amihez Jimin és Yoongi is csatlakozik. Miért nevetnek?

Lehajtom fejemet, majd szomorkodva álltam fel és a mosdóba siettem. Itt nem zavarom őket, had nevessenek azon, hogy milyen butus vagyok.

Lecsúsztam a földre és halkan pityeregni kezdtem. Vajon Hoseok elhagy ezért? Kidob? Mehetek vissza az árvaházba...
Addig-addig pityeregtem, amíg el nem nyomott a mély álom ott a hideg padlón.

...

-TAEHYUNG!-keltem hatalmas kiabálásra-TAEHYUNG! BENT VAGY? VÁLASZOLJ! ROSSZUL VAGY???

Kómás tekintettel fordultam hátamra, de időm sem volt válaszolni, kinyílt az ajtó. Volt pótkulcsa...

-Taehyung!-rogyott le azonnal mellém remegve-Tae! Tae, válaszolj! Jól vagy??? Mi a baj? A szíved? Tae!!

-Ho..Hoseok! Nyu...nyugi!-ültem fel lassan-se..sem..semmi ba..baj-töröltem meg szemeim, majd folytattam-jó..jól va..vagy..vagyo..vagyok, csa..csak ne..nem aka..akar..akarta...akartam zav..zavar...zavarni-hajtottam le fejemet kínomban.

-Micsoda??? Taehyung!! TAEHYUNG, HALÁLRA AGGÓDTAM MAGAMAT MIATTAD ÉS A HISZTID MIATT! MIÉRT KELL MINDIG FÉLREÉRTENED MINDENT?-kiáltott rám.

Szemeimbe könnyek gyűltek. Szörnyen érzem magam, hogy értetlen vagyok és gyerekes. Csak egy teher!

-Ne..ha...hara..harag..haragud..haragudj-tört ki belőlem a hangos sírás is-e..elme..elmegy..elmegyek, ak..akko..akkor ne..nem zav..zavarl..zavarlak-keltem fel, de vissza is estem, egyenesen Hoseok ölébe. Ha pontos akarok lenni, nem estem, hanem visszahúzott. Nem volt erőm megmozdulni, csak összekuporogva pityeregtem.

-Ne haragudj-húzott olyan szorosan magához, ahogy csak tudott-csak...tudod, borzasztóan aggódom érted. Nem akartalak bántani, de amikor eltűntél, gondoltam egy kis magányra vágysz, majd visszajössz. Vártunk, vártunk...de semmi. Yoongiék elmentek, itt hagyták neked az ajándékukat, de te nem jöttél. Elkezdtem gondolkodni, félni, hogy valami bajod esett, esetleg a szíved...kopogtam, de semmi válasz. Aztán amikor láttam, hogy csak elaludtál, akkora kő esett le a szívemről. Egyszerre nyugodtam meg és lettem dühös, hogy képes voltál így rám ijeszteni, de ez NEM a te hibád! Érted?

Szipogva bólogattam párat, majd szemeibe néztem.

-U..ugye so..soha ne...nem le..lesz..leszel i..ilyen új..újra?

-Soha! Még egyszer nem leszek ekkora idióta! Megígérem!-tapadt ajkaimra. Érdekes érzés volt. Sosem volt ilyen...gyors? Nem is tudom...meg érzelmes..azt hiszem ezt így mondják.

Fogalmam sem volt reggel, hogy a mai nap ennyi mindent tartogat a számomra. Sírtam, nevettem, de a lényeg így is ugyanaz volt: Hoseokkal lehettem, aki teljes szívéből szeret, akárcsak én őt.