Winter bear✔

스무 째

Amióta kiderült, hogy Taehyungnak van lehetősége a gyógyulásra, felvettem egy hitelt és szerveztem mára egy gyűjtést. Mrs. Park minden évben szervez egy énekes műsort a gyerekekkel, hogy az emberek felfigyeljenek rájuk, de ezúttal minden jegy ára és az adományok is Taehyung kezeléseire szánják.

Remélem az emberek felfigyelnek erre, mert a bank csak az összeg harmadának megfelelő összeget adott. A többit elő kell teremtenem valahonnan, de ennyi megtakarításom nincs!

-Nyugodj meg Hoseok-simogatja vállam Haneul-meglesz a pénz! Kedvesek az emberek, valakinek észre kell vennie!

-Remélem igazad lesz-sóhajtottam, majd elkezdtem felépíteni a kasszás bódét. Ez rám maradt, de nem bánom. Haneul mesélte, hogy eddig ezt mindig Taehyung csinálta, hiába ment neki nehezen. Nagyon büszke vagyok a kis hősömre.

Sietnem kell, mivel már csak pár óra és kezdődik az előadás. Egész nap itt voltam, szóval nem tudtam bemenni Taehez, amit viszont nagyon sajnálok. Rettentően hiányzik, de tudom, hogy miatta csinálom az egészet, muszáj itt lennem érte.

Összetákoltam a kis építményt, majd a belsejét is rendbe tettem. Szék, asztal, kassza, meg egy kis függöny féle, hogy szebb legyen. Utána a gyerekek festeni kezdtek az oldalára. Mosolyogva figyeltem őket, mikor is szemet szúrt valami. Egy kis felirat.

"Kim Taehyung-2010"

Mellette egy kis rajz foglalt helyet, ami egy házikó volt, falán egy szívecskével.
Szemeim könnyel teltek meg, ahogy elképzeltem a kicsi Taet, aki otthonra és családra várt minden évben. Tele volt reménnyel, hogy majd idén karácsonykor valaki észreveszi és rájön mennyi érték van benne, majd megszereti és családot ad neki. De ez sosem jöhetett el.

A festék kezdett kicsit kikopni, de én nem akarom, hogy ez eltűnjön. Fogtam hát egy ecsetet és megerősítettem a vonalait, majd mellé én is rajzoltam egy másik szívet.

"Jung Hoseok-2020."

Közvetlen Taehyung írása mellé. Most már mindig vele leszek.

Így töltöttük ezt a keserves órát, ami még hátra volt az előadás kezdetéig. Kíváncsi vagyok mivel készültek a gyerekek. Egyszer jöttem még csak el erre. Érdekes, hogy nem is tűnt fel akkor a kis angyalkám.

-Hoseok, jöhetnek a vendégek?-jött ide fejvesztve Haneul. Szét van esve szegény és ha nem Taehyungnak gyűjtenénk, szerintem el is halasztotta volna.

-Persze, minden kész.-ültem be helyemre. Haneul kinyitotta a kapukat, a gyerekek pedig beálltak a helyükre.

Sorban szedtem a pénzt a belépőért. Egész sokan jönnek, de ez még mindig nem elég.

-Jó napot-köszöntem a következő párnak, majd elvettem az összeget-ott találják az adomány ládát, ha szeretnének segíteni a szívbeteg kisfiúnak. Most minden pénzt rá költenek-mosolyogtam kedvesen. A pár azonnal dobott is bele pénzt, ami megmelengette a szívemet. Nem is olyan rossz a világ.

-Jó napot, köszönjük, hogy eljöttek, ha szeretnének adakozni a beteg fiúnak, akkor..-kezdtem, de amint felnéztem a kis családra, akik jöttek, ledermedtem. Mr. Lee és a családja. Mit keresnek itt??

-Maguk mit akarnak itt?-kérdeztem hűvösen. Ez felháborító!-Semmi keresnivalójuk itt!

-Beteg a fiam!-csattant fel a férfi.

-Még hogy a maga fia!-háborodtam fel én is-Múltkor még fattyúnak nevezte! Semmi joga így nevezni őt.

-Hoseok, kérem...-szólalt meg a felesége is-láttuk a hirdetést. Tele van vele az internet, az utcák... Kötelességünknek éreztük, hogy segítsünk, ha már minden mást elrontottunk.