Winter bear✔

열 여섯 번째

A tegnapelőtti kalandunk után kicsit rosszul esett, hogy Taehyung nem keresett. Reméltem, hogy meg akarja beszélni, de az úton is olyan csendben volt, hogy nem mertem szólni hozzá. Látszólag nagyon gondolkodott valamin.

Mire hazaértünk, el is aludt. Nem akartam felébreszteni, szóval a karjaimban vittem be. Olyan édesen szuszogott! Haneul meg is nézett minket, de csak legyintettem, hogy majd elmesélem. Túl hosszú nap volt.

A mai napom pedig...egy agyrém volt. Nem jött meg a könyvszállítmány, a főnők ideges volt, kiabált mindenkivel és nekem kellett megoldani mindent. Szomorú, de ez van, ez a munkám.
A kisebb idegroham után pedig nem jött meg az ebédem se! Na, ezen viszont kiakadtam. Mi az, hogy nem ehetek? Az az életem Taehyung után!!! Szégyen...vesszenek az időben nem szállító futárcégek!

Így hát nulla életkedvvel ültem be egy kávézóba Jiminnel. Azt mondta, ma Yoongival lett volna programja, de valamiért lemondta, szóval nem akar otthon csövezni egész este. Gondoltam, ennél szarabb nem lehet ez a nap.

-Miért lógatod az orrod?-cukkolt Jimin-csak nem hiányzik Taehyungie?

Megnevezésére azonnal felkaptam a fejem. Álljon meg a gyászmenet!

-Miért hívod így????

-Hehehe, nyugi Rómeó!-nevetett. Haha....-csak olyan édesen enyelegtetek múltkor, hogy kellett neki valami becézés, én meg nem vagyok kreatív.

-Hát nem, nem vagy az-nevetek mostmár én is, bár inkább kínomban.

-Szétunom a fejem! Miért hagyott magamra Yoongi ezzel a búval áldott lóval!?-mutat rám, mintha egy tragédia lennék. Mire valók a barátok.....

-Mit szeretnél csinálni?

-Nem tudom. Napok óta csak karácsonyra vásárolunk, szóval jó lenne kikapcsolni...

Ekkor lefagytam.

-BASSZUS! NEM VETTEM SEMMIT TAEHYUNGNAK! Jimin, ugye segítesz??-könyörögtem neki szinte.

-Neked kiesett, amit az előbb mondtam? Nem akarok több boltot látni!!!!

-Kérleeeek-rázogattam karját. Utálja, ha nyafog valaki, tehát belemegy, hogy ne kelljen hallgatnia. Logika!

-Ahj...legyen! De sietünk és veszel nekem egy fánkot!

-Viccelsz? Kettőt is kaphatsz-örülök, mint majom a farkának.

-Oké, de mielőtt elindulunk, gondolkodj! Mit akarsz venni neki? Feleslegesen nem pazarolnám az energiám.

-Rám se?

-Rád főleg nem.

-Kedves vagy...-forgattam meg szemeim, de szám szélében azért ott bujkált a félmosoly.

Akkor a kérdés: Minek örülne Tae karácsonykor?
Gondolkozzunk, miket szeret!?

-Hát...Tae szeret tervezni. Játékokat! Meg szereti a kakaót, a jégkorizást...

-Nem járunk előrébb...Ébresztő! Egy csomag kakaóporral akarsz oda menni szent este?-puffog, de jogosan. Ez szar ötlet.

-Nem, csak...nem tudom mit szeret! Sose mondta...

-Akkor marad a zokni-bögre kombó?

-Biztos, hogy nem! Nem akarok tipikus "Nem ismerlek, de nem is érdekelsz, örülj, hogy kapsz valamit na csá" ajándékot venni neki. Ő különleges! Olyan ajándékot is érdemel.

-Wow, te tényleg szerelmes vagy-nevet haverom-akkor kitalálunk valamit. Valami aranyosat.

-Legyen sapka!-vetem fel az ötletet.