Winter bear✔

제 십오

A tegnapi nap számomra igen érdekes volt. Furcsa, de mégis jó volt látni a testvéreimet, akikről azt sem tudtam, hogy vannak. Remélem keresni fognak egyszer, főleg Donghyuck.

Ami a két felnőttet illeti, boldog vagyok, hogy így reagáltak. Tudom, hogy nem vesztettem semmit, mellettük nem lett volna jó életem, nem ismerném Mrs. Parkot, Yoongit és Hoseokot se. Jobb ez így.

Vidáman ültem be az óráimra. Újra jól érzem magam, nem esznek a különös érzések és gondolatok. Tudok koncentrálni!

-Csá Kim-ült le mellém, szokásához híven, Yoongi- Hogy telt a hétvége?

-É..érde...érdekes..érdekesen. A ti..tied?-néztem érdeklődve a mellettem ülőre.

-Jiminnel elmentünk vásárolni. Ezt az egyet utálom a karácsonyban-morogta orra alatt. Miért kéne vásárolni karácsonyra?

-M..mié..miért vás...vásáro...vásárolta..vásároltatok?

Kikerekedett szemei azt sugallták, hogy ez sok embernél hétköznapi dolog, számomra viszont új volt. Nem értettem.

-Tudod, karácsonykor az emberek sokat sütnek, főznek, mert összeül az egész nagy családjuk. Örülnek egymásnak és kimutatják, hogy mennyire undorítóan szeretik egymást. Ezek után megajándékozzák egymást, hogy ezt még megerősítsék.

-Te..tehát, ha sze..szeret..szeretek va..valak..valakit, a..annak i..illi..illik ve..venni va..vala..valamit?

-Pontosan! Vág az eszed barátom-dől hátra. De én...nem vettem semmit Hoseoknak.

-De é..én nem tu..tudom, mit ve..vegye...vegyek Ho..Hose..Hoseoknak-estem pánikba egy pillanat alatt.

-Ohh...ez gond-bólint ő is. Egy ideig csak gondolkodik, legalábbis így tűnik, majd elvigyorodik-ma! Ma elmegyünk és veszünk neki valamit. Mit szólsz hozzá? Biztos örülni fog neki, ha találunk neki valami szépet.

Azonnal bólogatni kezdtem. Ez remek ötlet! Yoongi olyan okos!

-Re..rend..rendben! Kös..köszön...köszönöm!-mosolyodtam el én is.

-Nincs mit Kim, erre valók a barátok.

Barátok...ezt a szót mostanság nem szeretem. Yeonjunra emlékeztetnek. A kisöcsémre, aki nem lehet velem, mert valaki észrevette mekkora kincs is ő, majd elvette tőlem.
Ha létezik Jézuska, hát én ezt kérem..vissza szeretném kapni az öcsémet!

Lelombozta a hangulatom ez a reggeli gondolatmenet. Nem tudtam odafigyelni, amiért megszidtak és kinevettek. Rossz érzés, hogy nem tudok egyszerre több dologra figyelni. Pedig muszáj tanulnom, mert különben sosem megyek egyetemre!
De majd a téli szünet remélhetőleg segíteni fog..ez az utolsó hét, ezt már ki kell bírnom!

Szokásaimtól eltérve, rettenetesen lassan telt a nap és nagyon nem volt érdekes. Alig vártam, hogy vége legyen és mehessek Yoongival vásárolni, bár azt még nem tudom mit kellene vennem Hoseoknak...de majd biztos lesz ott sok szép bolt, meg ajándék és Yoongi is segít.

Mosolyogva álltam az iskola kapujában. Sapkámat kis fehér hópelyhek díszítették. Ismét esik a hó! Imádom nézni a havazást! Olyan szép, tiszta és csillogó. Egyszerűen ragyog minden tőle.

-Csá Kim-szegődött mellém alacsonyabb barátom-na, akkor induljunk! Nem érünk rá egész este, a plaza pedig nincs éppen közel-húzta el száját.

Együtt sétáltunk a buszmegállóba. Nem gyakran utazom busszal, de mindig okoz meglepetést, ugyanis ezeken a járműveken állandóan történik valami. Hihetetlen, nem?

-Van bármi elképzelésed?-nézett rám kérdőn útitársam, ám nem tudtam felelni. Egyszerűen megráztam a fejemet, de ez nem tetszett neki.

-Hosszú délutánnak nézünk elébe-sóhajtott, de mégis mosolygott. Most akkor boldog vagy zavart, esetleg ideges?

Az út zötyögősen telt és, mint említettem, történt valami. Egy nénike veszekedett a sofőrrel, de nem értettem miért. Miért kellett kiabálnia? Nem lenne jobb békésen beszélni? Nem értem sokszor mit miért csinálnak az emberek. Fura vagyok.

-Csipkerózsika, ne aludj! Megjöttünk-ébresztett fel bambulásomból Yoongi. Felvettem sapkámat, majd leszálltunk. Itt hidegebb van, mint a buszon volt, az biztos! Nagyon fázom...

Bementünk a hatalmas épületbe, ahol meglepett mennyi bolt van. Sosem jártam még itt, de nem tudtam, hogy ennyi mindent lehet kapni.

Elsőnek egy könyvesboltba mentünk. Hoseok könyvtáros, reméltem itt lesz valami a számára, de nekem sem tetszett semmi és Yoongi sem helyeselt.

Következőképp egy ruhaboltba tévedtünk be. Társam magamra hagyott, mivel nagyon megtetszett neki egy bőr kabát. Hoseok nem hord olyat.
Kerestem, kutattam, de nem leltem, mi kellene.

-Menjünk tovább-kértem szomorúan az alacsonyabbat.

-Oké, max még 2 boltba vagyok hajlandó bemenni. Nem hiszem el, hogy Hoseoknak nehezebb ajándékot venni, mint az anyósomnak!-hitetlenkedik, ami egész vicces volt.

-Ne..ne ha..haragu..haragudj!

-Semmi baj, elsőként választasz ajándékot...meg ez mindig macerás, csak kezd sötétedni.

-I..igye..igyeksze..igyekszem si..siet..sietni-bólogatok, majd kicsit gyorsabban kezdek sietni.

Jártunk fel-le, voltunk már majdnem mindenhol, de semmi...
Elkeseredettségemben sírdogálva ültem le egy padra.

-Miért sírsz? Nem vagyok jó vigasztaló!-pánikol enyhén Yoongi.

-N..nem ta..talál..találtam se..semmi..semmit! Mo..most mit a..ado..adok ne..neki ka..kará..karácso...karácsonyra?-szipogok.

-Nyugodj le! Találunk valamit. Holnap is eljövünk, oké? Addig keresünk, amíg nem lesz valami.

Pityergésemnél fogva csak bólogatni tudtam. Nagyon hálás vagyok Yoonginak, hogy ennyit segít nekem. Egyedül semmire nem mennék, nem ismerem ezt a szokást...

Így hát elindultunk kifele. Kívülről bámultam a kirakatokat, amik telis-tele voltak szebbnél, szebb dolgokkal.
Egyszer csak megakadt valamin a szemem.

Egy csodaszép hógömb volt. Viszonylag nagyobb darab volt, két kezemben alig férne el. Alja ezüst volt, kis házikó faragásokkal, míg a gömbben egy kisfiú állt. Bárkire mondható lenne, hogy hasonlít a figurára, de nekem a sapkája tetszett igazán. Nagyon hasonlított az enyémre. A fiú egy szánkó mellett állt, az egész gömbben pedig szikrázó hó esett. Csodaszép volt.

-Yoo..Yoongi!-fogtam meg barátom karját, aki így felém kapta tekintetét. A kis boltra mutattam, majd el is indultam felé.

-Kim, biztos itt akarsz vásárolni?-súgta fülembe-itt ezer éves kacatok vannak... használt dolgok, amiket leselejteztek a tulajaik is.

-D..de ne..nekem e..ez na..nagyon tet..teszik-vettem kezembe a kis díszt. Egyszerűen elbűvölt, csodálatos volt az egész összképe, hiába volt igaza Yoonginak. Látható volt, hogy használt, mivel az oldalán egy kis karcolás foglalt helyet, alul pedig egy kis monogram. "K.T.H." De érdekes...ez az én monogramom is. Yeonjun sokszor használta azt a kifejezést, hogy "ez a sors". Most értettem meg mit gondolt, mikor ezt mondta.

-Hát..te tudod. Akkor ezt szeretnéd?-nézett kérdőn. Heves bólogatással adtam tudtára válaszom. Elindultunk a pénztárhoz. Tényleg olcsó volt.

Nagy mosollyal arcomon mentem haza. Mrs. Park nagyon leszidott, hogy milyen hideg van, a busz este veszélyes és, hogy biztos beteg leszek.

Igaza volt, rettentően fáztunk és érzem is, hogy kissé fáj a torkom, de Yoongi vigyázott rám.

Mrs. Park fejmosása sem szegte kedvem. Nagy gonddal becsomagoltam a kis gömböt, majd eltettem, nehogy baja legyen. Nagyon izgulok, hogy tetszeni fog-e Hoseoknak...

Nagyon remélem, hogy igen. Ez életem első ajándékozása és boldog vagyok, hogy Hoseoknak mutathatom ki, hogy szeretem. Mert nagyon szeretem.