𝐢 𝐧𝐞𝐞𝐝 𝐲𝐨𝐮 ᵃᵏᵃᵃˢʰⁱ ᵏᵉⁱʲⁱ (✓)

Episode Five

A szüleim dolgoznak, a barátaim az élet megkeserítő intézményben vannak. Azt hiszem egyedül vagyok most. Mikor alsó-középben megbetegedtem és nem tudtam suliba menni Akaashi sem ment iskolába, velem volt végig. Nem érdekelte, hogy ő is beteg lesz, velem volt, egyetlen egy percre sem hagyott magamra. Megráztam a fejemet és mivel jól éreztem magam elkezdten takarítani. Elindítottam egy lejátszási listát, próbáltam nem gondolkodni. Miután mindennel végeztem leültem a tv elé és elkezdtem animét nézni, hisz ez a kedvenc elfoglaltság. Hétköznap nem igazán van időm és ha a fiúkon múlik akkor hétvégén sincs, de amikor tudok animét nézek.

Dörömbölésre lettem figyelmes a bejárati ajtón és elkezdtek félni. Mégis ki a franc akar hozzám betörni. Kuroonak és Bokutonak van kulcsa, ők nem lehetnek, anyuéknak is van. Hanabi nem dörömbölne így. Mi van akkor ha ő.. Lehet visszajött és látni szeretne... Ugyam Kurisu ne légy ennyire naív.
Félve mégis reménnyel telin nyitottam ki az ajtót ahol Suna állt, az Inarizaki blokkoloja állt.
-Suna-san te m... - fojtotta belém a szót. Erősen átölelt mintha soha többet nem ölelhetne meg.
-Suna-san? - kérdeztem mikor engedett a szorításból. Bármennyire is kedvelem őt csalódott vagyok amiért megint elhitettem magammal, hogy talán Akaashi lesz az.
-Hallottam mi történt így futottam, mert látni akartalak a saját szememmel - nézett meg alaposan.
-Semmi bajom. De azért elmehetne a francba az a hülye kiütős - engedtem be a fiút.
-Valami olyat hadovált Bokuto-san, hogy elmozdult az agyad...? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Igen! Ebbem biztos vagyok. Tuti elmozdult az agyam - bizonygattam neki is. Suna-sanhoz híven nem nevetett, de elmosolyodott rajta. Beszélgetni kezdtük hisz rég találkoztunk már. Még a depresszióm kezdetekor ismertem meg őt a fiúk által. Ellenük meccseztek amin ugye ott voltam és figyelmetlenül Kuroo helyett Suna-sant öleltem meg és gratuláltam neki. Elég kínos volt hisz ő egy idegen volt és vesztettek is. Azóta viszont barátok vagyunk az én felemről. Pár találkozás után bevallotta, hogy több vagyok neki mint barát, de ő tisztában volt az érzéseimmel amit kizárólag Akaashi iránt táplálok. Suna-san nem erőlteti, ő vár, hogy hátha valami csoda folytán szerelmes leszek belé.

Délután fél 7-re járt az idő, de se Bokuto, se Kuroo, se Hanabi nem jött meglátogatni. Még csak üzenetet sem kaptam ami már igazán kezdett frusztrálni. Hívtam őket, írtam nekik de semmi. Semmi életjelet nem adtak magukról, így inkább fogtam magam és átmentem hozzájuk. De otthon sem voltak. Ismét felhívtam Kuroot aki végre szándékozott is felvenni.
-Kuroo! Halálra aggódom magam miattatok. Hol vagytok? Mi van veletek? - tértem a lényegre.
-Kicsit elhúzodott az edzés, most indulunk haza - válaszolta.
-Kicsit? Már legalább 3 órája vége kéne legyen. Kuroo nem versz át, baj van? - kérdeztem félve.
-Kis csillag, Kurisu ne aggódj minden rendben van. Holnap találkozzunk - tette le a telefont.
Kis csillagnak csak akkor hív ha valamit titkol. A legrosszobbra gondoltam, hogy valami történt vele, esetleg Bokutoval.. Vagy pedig Akaashiról hallott valamit. Tudnom kellett minél hamarabb a dolgokat így az ablakból figyeltem mikor jönnek meg.
Későn érkeztek, de mindkettőjük jól volt, bár az arcuk eltorzult és gondterhelt volt. Mindent elmondannak nekem, ők jól vannak. Akaashiról hallottak valamit. Fantasztikus.

Este semmit sem tudtam aludni, bád ezt nem is csodálom. Próbáltam nem arra gondolni, hogy Akaashival történt valami és minden más eshetőséget feltenni magamban. Nem igazán jutott eszembe olyan amit nagyon titkolni akarnának előlem. Barátnőjük van amit nem mondanak el, esetleg valamit éreznek irántam. És ezernyi ehhez hasonló kérdés cikáztak a fejembe, de az összeset elvetettem, hisz ezeket nem akarnák titkolni ennyire.
Reggel elkészültem a dili dokihoz, ahová időben érkeztem kivételesen. Elhadartam mindent ami a szívemet nyomja és hihetetlenül feszült voltam. Főleg attól, hogy talán baja esett neki amit elviselni nem igazán tudnék, mégha meg is bántott. Ma van a 18.szülinapja. Ez már a 4. amit nem együtt töltünk és itt van ez a hülye gondolat is.