The unknown

5💚

Az elalvással nem kellet küszködnöm, ahogy a fejem a párnát elérte már álomba is merültem. A reggel pedig a következő képen nézett ki. Én és Attila még az igazak álmát aludva mit sem sejtjük, hogy valójában mi is történik körülöttünk. Sanci sok mindenről híres amik közé a csendesség nem sorolható sajnos. Reggel ahelyett hogy a napsugarakra amik az arcomra vetődtek és a madarak korai dalára keltem volna, Sanci vette a fáradságot, át viharzott hozzánk és csodásnak nem mondható hangjával keltett fel minket és szerintem a teljes emelete. 

- Na mi van Emberek mehetünk veze... - Még a szava is el akadt a látványtól majd így folytatta.

-Hoppáré drágáim ennyire hideg volt az éjszaka?- A gúnyos nevetése olyan szinten idegesített abban a pillanatban, hogy fel kellet keljek.

-Mi a faszt röhögsz Sándor? - Ám a kérdés elhagyta a számat de mozdulatot még mindig nem tettem. Elgondolkoztam és kezdtem érteni az öröme tárgyát. Szememet ki nyitva egy plusz kézre lettem figyelmes mely gyengéden terült el derekamon.  A fal felé fordulva feküdtem ugyan, de Attila, akarva vagy akaratlanul azt nem tudom, de meg szegte az ágy felosztás szabályát.A plusz kéz ugyanis az övé. Az ő teste az enyémhez símúlt, testhője azonos volt az enyémmel, hisz mind kettőnk bőre lángolt. Mondhatnám, hogy akaratomon kívül történő dolgok nem jelentenek semmit de úgy tűnt a tudat alattim megcáfolt. Addig oké, hogy Attila bújt hozzám azonban én sem voltam éppen ártatlan az esetet illetően. A kéznek mely a csípőmön pihent az ujjai az enyémbe fonódva sütkéreztek a reggel felkelő nap sugarában. Akár így is maradhattam volna ,de nem tettem. Sanci félre értette volna a helyzetet. Igen ennél is jobban. Ezért felkeltem Sanci mellet elsétálva meglepett arcot kaptam kérdezvén:

-Ez?.....

-Most mi az nem történt semmi. - Sétámat folytatni akartam de eszembe jutott egy hozzáfűznivaló. -Oh és... csukd be a szád még bele repül egy légy. -Nevettem egyet majd utamat folytatván kérdeztem. -Valaki kér kávét rajtam kívül?  

-Én kérek igen. -Kaptam választ mindkettőjüktől.
A távollétem folyamán a fiúk a szobában meglehetősen halkan beszéltek. Nem is csodálom azok után, hogy ki másztam Attila karjai közül az ágyából, melltartó nélkül az ő pólójában...  
-Ugye.... Ti most... Ugye nem..... Vagy de? - Egyik mondatát sem tudta végig mondani Sanci a döbbenettől miközben Ati felé és a konyha felé szegezte ujját egymás után. 
-Mi mit nem? Vagy mit de ? Beszélnél érthetően?
-Te most megbasztad? Már bocsánat a kifejezésért.- A kérdés után Attila fejét fogva döbbent rá mire is gondol drága jó barátja.  
-Öhm nem. Miért kellett volna? -Kérdésére ezt a választ kapta.- Jó tudod mit ha egy mód van rá ne válaszolj oké? Sanci erre csak bólintott egyet majd sunyi mosolyával végig mérte Attilát.

-Tesó! ütötte vállon a barátját, hogy végre hagyja már abba a perverziót. Zsolo megérkeztével indulásra került volna a sor azonban és nem mehetek ki vezetni bugyiban meg Attila pólójában, ezért haza mentem és egy tisztességes göncben tértem vissza. Lesétáltunk és Szőke barátunk kinek haja valójában most fekete, szemmértékre odasétált egy autóhoz és közölte: 

-Ezzel vezetsz ma.   

-Mond, hogy ez valamelyikőtöké.- Mondtam mert már láttam, ahogy oda megy a kocsihoz, hogy nem éppen ismerős neki. 

-Nem talált szívem. Úgy nézünk ki mint akiknek van kocsija?

-Hát akkor kié?-Gyanakodtam már, de azért reménykedtem egy Normális válaszban.

-Fogalmam sincs hogy kié -Nevetett fel. 

-Csodás akkor ma lopunk is.
-Dehogy lopunk. Ugyan már ne parázz édes csak kölcsön vesszük egy időre-Nézett rám biztatóan az összes fiú ám hamar meg kellet tanuljam, hogy ez sosem jó... 
Sanci furcsa profizmussal törte fel a kocsit és ügyködte meg. 
Mivel miattam mentünk de közúton nem vezettem ezert amég a városban tartózkodtunk nem került a kormány a kezembe. Amint a mellékúthoz értünk magamhoz vehettem az irányítást azonban félelmetes volt. Mindenki meg találta magának a megfelelő helyet az autóban. Ugyebár muszáj volt elfoglalnom nekem a vezetői széket Attila mellettem nem meglepő módon az anyós ülést melegítette a két fiú pedig jó gyerek módjára be ült hátra. Jobb hátul Zsolo nézte a tájat bal oldalamon pedig Sanci navigált.   
Nem mondom Sándor barátom találhatott volna egy tisztességes járművet is ez helyett, ugyanis ennek a darabnak meglehetősen akadt a váltója amihez segítség is kellet amit meg is kaptam Attila keze által. Kérnem sem kellet ő az első váltás óta a kacsóját az enyémen tartotta szüntelenül. Nem bántam ugyan ezt a tettét viszont az elmúlt éjszaka után furcsán éreztem magam. Bal hátulról kaptam az  infót hogy mikor merre fordulják ami következtében egy erdőben lyukadtunk ki.
-Gyere mutatók valamit.-Mondta a kiszállásomat követően Attila. 
Én csak szótlanul követtem amíg ő az út közben mesélt. Megtudhattam hogy egy olyan helyre visz hol még senki nem járhatott a barátain kívül.  Oda is értünk és egy régi, mohával benőtt lakókocsi tárul elénk.
Eredettörténetet halhattam arról hogy hogyan került ide ez a járgány, vagy hogy hogyan lett ez a hely számára különleges. 
-Dóri én... -Kezdett bele a monológba amit egy tompa hang szakított meg:
-Emlékszel amikor Ati megmutatta ezt nekünk? Utána hetekig jártunk ide ki. -Jelentette ki Zsolo, majd felénk vették az irányt megszakítva ezzel a beszélgetésünket.
-Igen, igen emlékszem. -Helyeselt Sanci.
Visszavittük a kocsit, mintha misem történt volna, aztán elrohantunk, nehogy valaki észre vegyen minket. Amikor kellően messze kerültünk a kocsitól, lelassítottunk és elkezdtünk beszélgetni.
-2 hét múlva lehetne valamit csinálni mondjuk nálam nem gondoljátok? -Szólalt fel a semmiből Sanci. 
-De persze adnám. - Egyetértésem után néztem ra Attilára a támogatást várva amit meg is kaptam.
-Igen, igen megyünk persze.
Megbeszéltük az időpontot,elváltunk Sancitol és Zsolotol,majd bementünk a lépcsőházba.
-Dóri ! Ne haragudj, hogy úgy rád másztam az éjszaka folyamán, nem tudtam hogy mit csinálok -Nézett rám megbánó tekintettel. 
-Oh nem baj megértem, Tudom hogy nem direkt csináltad. Remélem Sanci nem kezdett el kombinálni . -Mondtam majd rámosolyogtam.
Fel értünk Ati lakásához majd elköszöntünk, én pedig immáron 1 teljes nap után hazamentem. Bementem a szobámba, leültem az ágyamra, majd újra elkezdtem gondolkozni. Vajon tényleg véletlen volt az egész? És ezzel a kérdéssel kapcsolatos megoldások jutottak az eszembe .
-Szia Dórci megjöttem! -Jelentette be anya.
-Szia Anya!
- Na milyen volt a szülinap?
-Nagyon, nagyon jó volt. Apropó 2 Hét
múlva is lesz egy oda is elmegyek oké?
- És megint annál a helyes szomszédfiúnál fogsz aludni? - Kérdezte tipikus anyai kötözködéssel.
-Hát kitudja mit hoz még az élet .- Válaszoltam titokzatosan majd egy tálnyi keksszel a kezemben besétáltam a szobámba.
Le zuhanyoztam, bebújtam az ágyamba, bekapcsoltam egy filmet majd elaludtam.