The unknown

3💚

Én úgy nagyjából kiöltöztem a körülményekhez képest. Volt rajtam egy fekete-piros ing egy ugyancsak fekete farmer és egy converse cipő.
-Megkeresnéd a receptet? mindjárt jövök

-Persze - elővettem a telefonom és rá is kerestem a receptre majd egy pár perc múlva Attila az elvárásaimat is felülmúló kedvességgel tért vissza - Ki hozott 2 kötényt az egyiket már felvette a másikat viszont az én nyakamba rakta.

-Hoztam ki neked is egy...ilyet. Igazából fogalmam sincs miért van ilyenem itthon de tessék.-Mondta majd felém nyújtotta a fehér anyagot.

-Köszönöm. Segítenél?- Mire ezt ki mondtam oda is lépett hozzám és megkötötte a derekamon.

- Nos most már kezdhetünk? -kérdeztem érdeklődően mivel nem tudhattam mit húz elő még a tarsolyából.

-Igen,Azt hiszem nem hagytam ki semmit.

-Rendben akkor itt is van a recept - Kezdtem el sorolni a hozzávalókat amiket ő sorban ki is rakott elém az asztalra.
-Először szét kell választani a tojást. -mondtam majd néztem fel rá.

-Menni fog vagy csináljam?

-Hát megpróbálom -Mondta a fiú kissé bizonytalanul.

Nagy meglepetésemre, hibátlanul véghez vitte a feladatát.

-Na nagyon ügyes vagy -Mosolyogtam rá büszke arccal.

Soroltam tovább a dolgokat mire ő belenyúlt a Lisztbe és az arcomra kente.

-Te mit csinálsz ?-Nevetve kérdeztem.

Ezt még visszakapod -Mondtam majd én is az arcára kentem a lisztet.

Majd újra és újra ment oda vissza ami már egy kisebb háborúvá teljesedett ki.
Mikor még egyszer vissza akartam adni megfogta a csuklómat és azt mondta:
-Na jolvan most már a sütibe is maradjon valami.

-Rendben, rendben -Az arcomról a lisztet gyermeki törődéssel távolította el miközben az arcomon végig vezette a tekintetét amely az én sötétbarna, már-már fekete íriszeimben akadt meg és élvezte át a pillanatot.

-Kössünk békeszerződést -Mondtam viccelődve ezzel pedig megtörve az idilli pillanatot.

Lassacskán kész is lettünk a sütivel. Meglehetősen jól kinéző tortácskát ügyködtünk össze közösen.

-Öhm Dóri - szólalt fel bizonytalanul.

-Mondjad - Válaszoltam pakolás közben.

- Nem jönnél el velem oda ahova készült ez a torta? -Nézett rám a csodálatos barna szemeivel aminek képtelen voltam nemet mondani.

- Végül is ... Megnézem a naptáramat... Mikor is lesz ez?

-Szombaton- válaszolt nevetve.

- Nos szerencséd van szabad a szombati napom. -Néztem rá majd nem bírtam ki hogy ne nevessem el magam.

-Örülök, hogy el jössz velem -fordította komolyabbra a szót.

- Én örülök hogy elhívtál -vesztem el újra a mesés barna szemeibe.

-Úgy látszik ideje mennem -néztem rá a csörgő telefonomra amin édesanyám neve villogott.

-Oh hát nem szeretném, hogy miattam szidjanak le -Mondta szomorúan miközben le vette a kötényemet.

-Köszönöm -Hálálkodtam a segítségéért.

-Én köszönöm a közreműködést . Hát akkor majd szombaton.

-Jó mondjuk ide jövök 1 órára ha az úgy neked jó -mondtam miközben felvettem a cipőmet.

-Persze tökéletes -nyitotta ki előttem az ajtón.

Elköszöntünk majd egy pár lépés múlva Haza is értem, leültem az ágyamra és elgondolkoztam. Most vajon mi lehet velem meg vele?Majd hátra dőltem az ágyon és meghallottam ugyanazt a tökéletes hangot amit szinte minden este. A különlegesség az volt benne, hogy mivel a sütés közben rengeteget beszélgettünk így megtudta mi a kedvenc zeném ezért aznap este azt játszotta le. Én megtartva a már-már hagyománnyá vált szokásomat ismét az ő hangjára merültem mély álomba.