A szoba hideg volt, a kandalóban hatalmas lángokkal égő fa tuskók ellenére. A hangulat jobb nem is lehetett volna, főleg a különös résztvevők miatt. A régen oly nagy és hatalmas Sötét Nagyúr ,legalábbis ami maradt belőle ,egy szakadt régi karosszékbe volt helyezve, apró termetét pedig takaró fedte. Barty Kupo az ifjabb természetesen ,aki ennek ellenére semmivel sem jobb az apjánál ,egy örült vigyorral az arcán kuporgott a földön a mestere mellett. Körülüttük halkan sziszegve siklott Nagini ,néha-néha kinyújtva villás nyelvét.
Kirázott a hideg a látványra, így megpróbáltam minél meszebbre állni tölük.
-Már vártunk rád.- szólalt meg a Nagyúr rekedtes hangján ,miközben én beálltam az ajtóhoz legközelebbi, és a furcsa csoprotulásuktól legmeszebbi sarokba. Gúnyosan visszamosolyogtam az irányukba, miközben magamban mérgelődtem. Az biztos ,hogy nagyon szerette volna ,hogy eljöjjek ide , a még mindig sajgó karom volt rá a bizonyíték.
-Milyen feladatot szánsz nekem?- csaptam a közepébe ,mert a fáradtságtól a szemem le-le csukódott. Minden vágyam az volt ,hogy haza mehessek és visszafeküdhessek a meleg ágyamba. Sajnos ezek ketten nem úgy tervezték ,hogy ilyen könnyedén elengednek.
-Hogy fogadta a kedves igazgató úr a mi kis csínyűnket?- sziszegte Barty,miközben a saját viccén röhögött. Undorodva néztem le rá ,miközben rántottam egyet a kényelmetlenül rám tapadó vizes kabátomon.
-Mintha nem figyelted volna saját magad valamelyik gusztustalan pókhálós sarokból nézve. - mormogtam mérgesen ,mire Barty sértetten felpattant.
-Bartolomeo!- a Nagyúr hangja mérgesen csattant a szobában ,mire mind a ketten megtorpantunk. -Rovéna kedvesem ,meg tetted amire kértelek?- sziszegte végül pár percnyi csend után. Az ifjabb Kupor visszaült a helyére beesett szemeivel mérgesen követve mozgásomat. A kezem tudatlanul a csuklóm körül lévő arany szállhoz vándorolt.
-Még élek nem?-morgolódtam miközben az ajtót kezdtem méricskéltem.
-Azért térjünk ki erre részletesebben.- sziszegte gonoszan a Nagyúr ,majd vörös szemeivel örülten méricskélve rekedtesen felnevetett.
Végül mire haza értem ,már a szürkület is elmúlt. Jéggé fagyva ültem a kandalló előtt egy kényelmes székben. A tűzbe meredve megpróbáltam összeszedni a gondolataimat a történtek kapcsán. A Nagyúr továbbra is számít rám a minisztériumban és a Tusán is. Természetesen infórmációkat akart ,amik várhatók is voltak, nem úgy mint a bajnok választás, Ugyan minek kell Harry-nek is ott lennie? És Dumbledore miért engedi ezt? A tegnapi beszélgetés alatt ,vajon észre vette ,hogy máshogy viselkedem? Azt biztosan ,hogy valamit titkolok előle. Fiatal kora óta megérezte.
-Úrnő a levelei.- jött be halkan a szobába Egyeske a kezében egy hatalmas halom papírral. Letette elém az asztalra, majd ugyan olyan csendben kiment. Szorosabban magamra csavartam a pokrócom ,majd zoknis lábaimat felhúztam és hátra csúsztam ,míg már a hátam volt az ülésen. Ezután magamhoz vettem a levél csomagot és gyorsan átnéztem őket. Jött pár a minisztériumból, amiben további ülésekre hívtak. Volt pár enyhén ismerős név ,akik arról írtak ami a bajnok választáson történt, mintha magam nem láttam volna. Egy másik levél ,ami olcsó virág illatú parffümmel volt eláztatva, egy bizonyos Rita Vitrol-tól érkezett aki ,arról érdeklődött ,hogy nem csinálhatna- e velem egy interjút. Első olvasásra ketté téptem az üzenetét és a tűzbe dobtam.
Nem tudom ,hogy Egyeske tette-e oda de az utolsó levél a Roxfortból érkezett. Remegő kezekkel szorongattam Fred Weasley üzenetét. Végül egy hatalmas sóhajjal kinyitottam a borítékokt és kivettem a tinta foltos lapot.
Kedves Rovéna Mudloon!
Gondolom azon gondolkodol éppen ,hogy miért is szólítok meg valakit, aki olyan közel áll hozzám mint te ,ilyen hivatalos hamgnemben. Hát ez tőled is kérdezhetném ,aki tudatosan figyelembe sem vett a bajnok választás alatt. Így úgy gondoltam ,hogy ha neked szabad hónapok után, ami alatt egy szót se hallottam felőled (azon kívül amikor megszöktél az apám elől ) csak úgy hirtelen a semmiből megjelenni egy idegen sráccal ,akkor nekem is szabad ezt-azt csinálnom.
A kérdésem azok lennének ,hogy miért? Mikor? Ki ő? Én nem vagyok talán elég?
Fred
Az ujammal finoman végig símítottam a nevén. A betük szinte bele voltak vésbe a lapba. Olyan mérges lehetett akkor ,mint talán soha életében. És ez miattam van.
Folytatás következik...
