-Ugyan már nem lehetsz ennyire lehangolt már egy gyerek miatt.- csattan fel Evan. Én csak duzzogóan elfordulok tőle.
A házamban vagyunk ,és az ágyban heverünk. Én aludni akartam ,de Evannek be nem áll a szája így egy kicsit megnehezíti a dolgomat.
- Elkellene mennünk szórakozni!- ül fel hirtelen az ágyban. Én hunyorogva nézzek fel a teljesen túlpörgött férfira.
Rosszaló pillantásomra egy nagy sóhaj kiséretében visszahanyatlott az ágyara. Egy ideig minden csöndes volt. De persze Evannek meg kellett szólalnia.
-Mit fogsz velük kezdeni?-kérdezte halkan. Felhagytam minden reményemmel ,hogy aludni tudjak így kinyitottam a szemem és felé fordultam.
-Hogy érted?-kerdezem én is halkan. Evan elsimítot egy elkóborodott fürtött az arcomról majd beszélni kezdett.
-Tudod te is hogy többé nem barátkozhatsz velük. Láttad mi volt ma is. Neked fontos megbizásod van nem is akárkitől!-mondta és minden szava igaz volt. Tudtam. Be kell fejeznem a gyerekes dolgokat és figyelnem kellett. Főleg hogy ott volt az eskű és hogy igazából Dumbledore embere vagyok. Egyszerűen túl sok minden sülhet el rosszul még ha csak egy kicsi hibát is követek el.
-És főleg azzal a fiúval nem! Szóval ki kell találnod valamit.-tudtam mire céloz. Fredre. Hangosan sóhajtottam.
-Te mit tennél a helyemben?-kérdztem és kérdőn rá néztem. Ekkor Evan farkas vigyorra húzta a száját és ördögien felnevetett. Na jó ez tényleg elég parás lett volna ha nem láttam volna már olyan sokat a világból. De még így is kirázott a hideg.
-Csak add önmagad!-mondta egyszerűen.
•••
Egy ideig nem jöttem rá hogy mit is akart érteni Evan ez alatt.
A megvilágosodás a kádban ért el.
-Csak olyan gonosznak kell adnom magam amennyit már nem bír elviselni-suttogom halkan a vízbe. Mostmár minden értelmet nyert.
Hisz mi ,én és Evan nem vagyunk jók. Mi vagyunk azok a fajta emberek akik elopják a kisgyerekektől a nyalókát és kinevetik az őregeket. Egyszerűen emlékeztetnem kell erre Fredet. És a többieket.
És aztán a háttérből megmethetem az életűket.
Folytatás következik...
