Nem tudom miért vagyok itt.
Az egyik félre eső részen bujkálok miközben nézzem ahogy a gyerekek felszállnak a Roxfort Expreszre.
Mi a francot keresek én itt?
Nem úgy volt hogy hagyom az egészet? Hogy normális élete lehessen rizikók nélkül?
-Rovéna? Mit keresel itt?- hallom meg a hátam mögül a döbbent hangot. Hátra fordulok akkora lendülettel hogy a világ egy másodperce csak egy színes elmosódótt maszatnak tűnt.
-Hé minden rendben?-tudokolta a fiú aggódóan.
-Persze Draco nincs vész.-nyugtatom meg.
-Hogy hogy itt vagy? Egy ideje nagyon eltüntél.- én csak vállat vonok és egy másik témát hozzok fel.
-Várod már az új tanévet?-kérdezem de ő csak gúnyosan kinevetett.
-Még szép apám beavatott.-mondta és büszkén kihúzta magát.-A Trimágus Tusa.-mondta merengve.
Mégis honnan tud erről Lucius nem emlékszem hogy ott lett volna a megbeszélésen. De mondjuk Artur Weasley is tudta.
-Te is segítesz a próbákon nem igaz Rovéna?-kérdezi kiváncsian Draco. Csak bólintok egyett mivel ekkor megjelenik Lucius.
-Rovéna!-mondja gonoszan mosolyogva. Csak sorozat gyilkos ismerőseim vannak. Nem dehogyis azoknál rosszabbak is.
-Lucius-biccentek egyet.
-Végre eljőtt a mi időnk!-mondta mélyen a szemembe nézve komoly hangon. Természetesen értettem mire akar kitérni. Elővarázsoltam egy vérszegény mosolyt majd ott hagytam őket valami harmadgyenge kifogással.
Nem is figyeltem merre megyek csak azt érdekelt hogy minnél távolabb legyek tőlük.
Ekkor természetesen valaki hatalmas erővel belém csapódott és majdnem felborultunk mind a ketten.
-Bocsánat!-hallom meg az ismerős hangot. Félve nézzek fel a fiú arcába. Sápadt arcából vírít döbbent zöld szeme a szemüveg lencséje mögül.
-Ohh te vagy az Rovéna!-mosolyog rám kedvesen Harry. Ettől akkora bűntudatom lett hogy majdnem megfulladtam.
-Ó szia Rovéna Fredet keresed?- érkezet meg Ron és Hermione is. Ron kérdő nézett rám mivel még mindig nem szóltam egy mukkot sem.
-Ném én csak..-kezdek habogni de ekkor valaki hátulról megfogta a vállam. Nem fájón de érezhetően.
Lemondóan néztem hátra Fredre számítva de nem ő volt. Evan állt a hátam mögött. Döbbenten néztem pár pillanatig a fiúra majd vissza fordultam a trió felé.
Már épp bemutattam volna de ekkor meglátta az arckifejezésüket. Nem is tudom hogy mondjam de olyan megszeppentnek tűntek. Vagyis nem pontosan. Sosem voltam jó az érzelmek felismerésében mivel a családom nem szenvedett bennük.
Ekkor Ron idegesen topporogni kezdett és valamint súgott Hermione fülébe. Csak egy szót kaptam el.
Halálfaló.
Most már felismertem a reakciójukat. Féltek. De mitől is? Gyorsan végig pörgettem az elmúlt percrk eseményit és aztán rájöttem. Evan-től félnek.
De hát ő egy senki. Nincs szinte semmibe beleszólása. És nem is tűnik félelmetesnek , sőt helyes volt. A szép embereket általában csodálják nem?
Gyorsan rápillantottam Evanra és aztán megértettem. Ami számomra csibészes mosolynak számít azt Harryék gonoszságnak látják. És az egoizmust ami a szemében csillog amikor körül néz lenézésnek. És persze az se volt bizalmat keltő hogy magas és jól kisportólt volt. Kiváncsi voltam én is így nézek-e ki mások szemszőgéből.
-Figyelj Rovéna még beszélünk de most mennünk kell.-mondta gyorsan Hermione majd a trio másodperceken belül elviharzott.
-Félnek tőled-mondom elhűlve. Evan vigyorogva felém fordult. Átkarolta a vállam és a fülemhez hajolt.
-Nem drága, tölünk félnek.-suttogta. A fülemen éreztem beszéd közben mozgó ajkát és a leheletétől ide-oda szálldosó hajszálaimat. Ez egy ideig le is foglalta száguldó gondolataimat. Hangosan sóhajtottam és fáradtan Evannak dőltem. Behunytam a szemem és pár pillanatig csak a légzésre figyeltem.
Eközben hallottam hogy a vonat hangosan síkít egyett majd lassan elindul. Evan megfeszült majd ismét a fülembe suttogott.
-Integess a bárátodnak kedves!-kipantan a szemem és még pont elkaptam Fred döbbent tekintetét. És aztán a vonat teljes sebességgel elszálguldott tőlünk.
Folytatás következik...
