Evannel szinte rohanva indultunk el a bajnokok szobája felé. Az ifjabb Kupor tökéletes munkát végzet a serleggel. Semmilyen nyom nem vezethető vissza rá vagy akár arra hogy bárki is belenyúlt volna a választásba.
Majdnem beestünk az ajtón olyan lendülettel érkeztünk meg.
-A szabályok szerint Harry Potternek részt kell vennie a tusán.- hallottam meg az idősebbik Bartyt. Kétségbe esve kaptam a fejem Albus irányába aki háttal állt a társaságnak. Meggörnyedve támaszkodott egy szék támlájának. Fáradtnak tűnt.
-Egyszer mindenki megöregszik.- suttogta a fülembe Evan majd elegáns lépésekkel közelebb ment a csoporthoz.
-Ti mégis hol voltatok?- vakkantott rá Barty egyből amint meglátta.
-Megvizsgáltuk a serleget. Semmilyen nyom nincs rajta ami elvezetne minket bárhova is. -vetette oda neki Evan félvállról. A férfi pulyka mérgében elvörösödött majd hangos léptekkel kivonult a kíséretével együtt a teremből.
Evan megforgatta a szemét majd unottan a férfi után indult. Zavartan kapkodtam Albus és a távozó társaság felé a fejem amíg a professzor meg nem szólalt.
-Tudnánk beszélgetni?- kérdezte miközben kristály kék szemeivel a lelkembe látott. Némán bólintottam majd követni kezdtem. Mikor vissza néztem észre vettem a kétségbe esett Harryt is. A többi három diákhoz képest túlságosan alacsony és vékony volt. Krump egy pöccintéssel el tudta volna törni.
-Kedves tanulók ha kérhetném most már vonuljanak vissza a szállásukra .- fordult hozzájuk Albus majd kivonult a teremből. Gyorsan utána futottam mielőtt még szem előtt vesztettem volna. Perseus és McGalagyon nem sokkal később követni kezdett minket egy régi ismerős kíséretében. Mű lába ami miatt sántított is hangosan csattant a szőnyeg mentes padlón. Szintén nem eredeti szeme ami éppen teljesen hátra volt fordulva és a hegek az arcán sokat meséltek róla. Rémszem Mordon nem éppen az a varázsló akivel az ember kikezdene. De hogy egy hozzá hasonló embert hogy vehetett fel Albus tanárak azt nem tudom.
Dumbledore meg se állt míg el nem értünk ahhoz a toronyhoz ahol az irodája volt. Minerva gondosan bezárta mögöttünk az ajtót míg Albus egy pálca intéssel elő hívta a merengőjét.
-Mit szándékozik most tenni Albus?- kérdezte aggódó hangon McGalagony. Az igazgató nem vett tudomást a hozzá szóló kérdésről e helyett a pálcáját a homlokához szorította.
-Ez így nem mehet tovább. Előbb a Sötét Jegy most meg ez. - fakadt ki a a griffendélesk vezetője.
-Mit javasol Minerva?- fordult felé Albus még mindig a halántékához szorított pálcával.
-Hogy tegyen valamit!- kiáltott fel a tanárnő.
-Ön is halhatta hogy a szabályok szerint rész kell vennie a versenyen. - mondta Albus kimerülten. Kínosan ácsorogtam a sarokban és a hátam mögött a kezeimet tördeltem. Perseus aki Rémszem mellette állt szokásos fekete köpenyébe gyanakvón pillantott felém. Kíváncsi lettem volna rá hogy a Nagyúr őt is felkereste-e egy saját küldetésre. És hogy az ő lelkiismerete jobban bírja a munkát mint az enyém.
-Azt hiszem ebben az esetben igazán elnézhetnék egy szabály szegést. Hiszen meg van mind a három bajnok akik ideálisak is. Hiszen Potter csak 14 éves!- fakadt ki ismét a tanárnő.
-Ha én is közbe szólhatok. A meglátásaim és a tapasztalataim szerint képtelenség hogy a serleg több bajnokot válaszon mint a megadott mennyiség. Véleményem szerint hagynunk kéne hogy a történet kibontakozzon és azzal előcsalogathatnánk a kérdéses személyt. - lépet elő Perseus. Nyugodt hangja elütött az előbbi hangvételektől. Habár amit mondott teljesen őrültség volt láttam hogy Albus mégis átgondolja.
-Hogy tehetnénk ilyet egy diákkal!- dörrent mérgesen Minerva hangja a szobába kifogásokat sorolva a bájitaltan tanár tervében. Ezek ellenére már mindannyian tudtuk hogy veszett ügy hogy Dumbledoret meggyőzzük vesse el az ötletet.
-Egyet értek Perseussal. Alastor figyeljen Harryre de ő ne tudjon róla nem akarjuk ennél is jobban megijeszteni. - döntötte el a végső kérdést Albus majd a pálcája érintésével egy ezüst fonál formájában kiemelt egy emléket az elméjéből és a merengő vízzel teli táljába helyezte.
-Ahogy szeretné Albus.- lépett elő az auror akiről szinte meg is feledkeztem. A Roxfort igazgatója biccentett az irányunka ezzel elbocsátva minket. Nem tétováztam magamra kanyarítottam a vastag fekete köpenyemet és meg sem álltam míg ki nem értem az esős éjszaka biztonságába.
