-Hát ismét találjozzunk!-kiált rám valaki. Épp egy tömeggel haladtam kifelé mikor valaki mellettem értem nyúlt.
-Ó Mr.Weasley!-ismerem fel a férfit. Ő rajta is látszott az egész napos kemény munka.
-Kérlek enged hogy meghívjalak mangunkhoz vacsorára.-nézett rám kérlelően. Nem volt energiám hogy ma még Frednek és a többieknek is hazudjak. Főleg Harrynek. Ha meg tudná hogy milyen közel is állok Tudjukkihez azt hiszem még ki is nyírna.
-Talán majd egy másik alkalommal. Ma teljesen kimerültem. Csak annyi a vágyam hogy haza érjek és lefeküdjek.-sóhajtok álmosan. Mr. Weasley egyettértően bólogoatott és a végén elengedett.
Mikor kiérek az utcára egy ismerős alak vár rám.
-Hát végre itt vagy Szépségem!-vigyorog rám Evan.
-Te hogy kerültél ide?-kérdezem nevetve.
-Van egy indokom egy gyönyörű szép indok ami miatt itt vagyok. Képzeld épp előttem áll.-mondja majd kacsint egyett. Ismét csak nevetni tudok. Sosem gondoltam hogy vevő leszek ílyen udvarlásra de valahogy most egyáltalán nem taszít.
-Ó nem tudtam hogy elállom az útját- viccelődtem. Ő erre csak a szemét forgatva hozzám lép és finoman megfogja a kezem.
-Eljőnnél velem ma egy különleges helyre?- kérdezte. Az arca szinte csak centikre volt az enyémtől. Elakadó lélegzettel bólintottam igent neki.
Megszorította a kezem és már hopponáltunk is. Mikor ismét talajt éreztünk a lábunk alatt elámultam. Mindenhol csak a gyönyörű esti csillagos eget lehetett látni. Gyorsan körbe fordultam de ekkor a lábam lecsúszott a párkányról.
-Csak óvatosan!- erős kezek húztak vissza miközben Evan megdorgált.
Mikor ismét magabiztosan álltam a lábamon arra számítottam hogy elenged de épp az ellenkezőjét csinálta. Szorosan magához ölelt és a hajamba fúrta az orrát majd egy mélyet szipantott. Én is követtem a példáját.
Csodálatos illata volt. Tisztaság,szappan és egy leheletnyi parfüm. Ellazultam a karjai között.
-Köszönöm!- mondom halkan. Pontosan erre volt szükségem. Hogy elszbadulhassak az egész cécó elől. Teljesen kikészített az emberek kerülése vagy a hazudozások ,fél igazságok. Teljesen kimerültem a sok aggodalmaskodástól.
-Tudok az esküről de ne kérdezd honnan kérlek! Szóval tudtam hogy feszült leszel. Na meg persze azok az idióták bezártak egy egész napra.- mondja nagyon közelről. Ekkor valami súrolta a fülem. Talán az ajka?
-Jövök neked eggyel.-mondom miközben a londoni látképben gyönyörködöm.
-Mi lenne ha ezt egy randevúnak vennénk? És talán még az is bele férhetne hogy meg ismételjük.-kezd elalkudozni.
Lelki szemeim előtt megjelent Fred arca. Abban a pillantban minden világos lett. Nem lehetek vele hisz most is mekkora bajban vagyok. Nem veszélyezthetem őt. Távol kell tartanom magam tőle!
-Igen ez egy jó ötletnek tünnik.-mondom ki azt az egy mondatott ami mindent megváltoztat.
Folytatás következik...
