Végül egy parkban kötöttünk ki. Megtudtam Sungról - mivel időközben megkért, hogy hívjam így -, hogy tizenhét éves - akárcsak én -, és pincérnek tanul. Az álma, hogy egy kávézó tulajdonosa legyen - ami nem meglepő, hisz az édesapja tulajdonában is van egy - pontosabban mindkettőnk munkahelye -, amit akár később örökölhet is. Társasági ember, de nincsen sok barátja, viszont nagyon nyitott az új emberek megismerésére. Szereti a spontán dolgokat és nem mindig tervez előre - tehát a szöges ellentétem. Egy báttya van - Jihoon -, aki huszonhat éves és Yonginban él a feleségével, Eunjunggal.
Én is elmondtam, ami rólam "érdekes" információ lehet, azaz; tizenhét éves vagyok, matematika szakra járok, de még nem tudom mi szeretnék lenni. Gondolkoztam már tanáron, mivel imádom a gyerekeket, viszont nincsen jó emlékem - ezáltal pedig pozitív véleményem sem - az iskoláról. Egyke vagyok, amit - részben - bánok, mivel az életemet adnám egy kishúgért. Viszont tudom, hogy ilyen anyagi helyzettel, mint ami nekünk van, anya aligha tudná felnevelni szegényt. Bőven elég vagyok én a nyakára....
- Anya, megjöttem! - léptem be otthonomba, ahonnan isteni illat szivárgott ki. - Hm, mi ez a jó illat? - sétáltam nevelőm mellé hatalmas mosollyal. Örömmel láttam, hogy anya nagy boldogan ügyeskedett a tűzhelynél.
- Szia kisfiam. - pillantott fel rám. - Szeretném, ha megünnepelnénk az első munkanapodat. - kavarta össze az ételt. - Tudom, hogy nem valami luxus, de rég ettünk már, na meg kiskorodban nagyon szeretted, így gondoltam csinálok egy kis japchaet. - mosolygott rám fel, ezáltal szemei kis csíkokká változtak.
- Aranyos vagy, köszönöm. - néztem rá hálásan és elővettem kettő tányért és villát. Már valóban nagyon régen ettem, pedig mai napig ez a kedvenc kajám. - Megterítek. - közöltem boldogan, majd az asztal felé vettem az irányt.
- Köszönöm. - szólalt meg nekem háttal. - Mesélj, milyen volt az első napod? - tette az asztal közepére a tálat, amiben a tészta volt.
- Nagyon jó, bár még csak kávékat készítettem. Jisung nagyon rendes és segítőkész volt, szóval élveztem. Munka után elmentünk sétálni és kicsit beszélgettünk. Sokmident megtudtam róla. - ültem le, halványan elmosolyodva.
- Jisung? Már össze is barátkoztál valakivel? - jött egyből izgalomba a velem szemben ülő édesanyám, miközben szedett egy adag ételt magának.
- Nos, talán. Bár én még inkább csak munkatársnak mondanám. - szedtem én is az ételből, vállat rántva.
- Fogadjunk, hogy alig pár alkalom és levakarhatatlanok lesztek egymás számára. - kuncogott fel csillogó szemekkel.
- Meg is lepődnék, ha ennyire megfogná a személyiségem, hisz unalmas vagyok. - legyintettem beletörődve.
- Ugyan! Nem vagy unalmas kisfiam, ne is mondd ezt. - "dorgált" meg anya két falat között, de inkább nem válaszolva ettem tovább. - Mikor kell menned legközelebb? - érdeklődött.
- Pénteken. - válaszul csak mosolyogva bólintott, majd csendben folytattuk az étkezést....
A vacsora végeztével elpakoltam és összetakarítottam, anyát pedig elküldtem pihenni, hiszen mindennap korán kel, hogy beérjen a munkahelyére - ami egy kisbolt nem messze. Mikor végeztem mindennel, fáradtan csoszogtam fel a szobámba, hogy egy kicsit tanuljak és felkészüljek holnapra - testileg és lelkileg is. Az órára néztem, ami fél nyolcat mutatott, végül elszakítva a tekintetem a meglehetősen hangosan kattogó szerkezetről, elővettem a holnapi házi feladataimat és kissé álmosan, de nekiálltam a feladatoknak.
Nagy koncentrálásomat a telefonom csipogása szakította félbe, amin - nem fogok hazudni - nagyon meglepődtem. Ki az Isten aktívkodik közösségi oldalokon még este nyolckor is?
Sóhajtva vettem kezembe a telefonomat, hogy gyorsan letudjam a "zaklatómat". Nehezen ugyan, de feloldottam a telefonzárat és rámentem az értesítésre, majd amint megláttam Sung vigyorgó képét, elmosolyodtam.Han Jisung ismerősnek jelölt.
ELFOGADÁS ELUTASÍTÁS
Han Jisung
Szia Felix! :DLee Felix
Szia Jisung.Han Jisung
Miújság? Hazaértél biztonságban?Lee Felix
Igen, már tanulok.Han Jisung
Oh, akkor nem is zavarlak, majd beszélünk, ha ráérsz :)Lee Felix
Nem zavarsz, úgysem fog ma túlságosan az agyam. Beszélgethetünk nyugodtan.Han Jisung
Szuperrrr!! :D
Akkoooor mi lenne, haaaa
elmondanád a vendégfiú nevét???Lee Felix
Nem.Han Jisung
Naaaaaa Lixieee🥺 Kérlek:(Lee Felix
Hupsz, mégis fog az agyam, szia Jisung.
Kissé ingerülten zártam le a telefonomat. Hihetetlen, de ezekszerint nem hisz nekem, hogy Minho egy nagyon rossz ember, ahogy a társai is. Nem szeretném, ha esetleg a saját bőrén tapasztalná meg Minho kegyetlenségét. Én tudom, mindennap látom, hogy más lányokkal - esetleg fiúkkal - van és mindig más személyt ken fel a folyosó falára, mint akivel előző nap volt. - ez pedig az egész banda tagjaira igaz, egytől-egyig. Bár azt sem értem meg, hogy miért gúnyolódik az egész iskola azon, hogy meleg vagyok, amikor a bandában résztvevők - Minho legalábbis biztosan - minimum biszexuális, ha fiúkkal is kikezd - igaz, elég alpári módon. De ez a többiekre is igaz, nagyon gerinctelenül, szégyenérzet nélkül próbálják mindig megszerezni az aznapi "áldozatukat". A legtöbb diák meg sajnos egyenesen az ölükbe ugrik, elég csak egy "varázslatos" mondat vagy egy mosoly. Eddig alig volt olyan diák, aki nemet mondott volna nekik. A fél alsóosztály egyébként szerintem már nem szűz, köszönhetően a mindennapjaimat megkeserítőknek.
Lehet Minhoéknak azért nem mernek beszólni az életvitelükkel kapcsolatban - na meg hogy lányokon kívül a fiúk társaságát is szeretik élvezni -, mert nagyon könnyen fel lehet őket húzni és bizony ők még a tettlegességig is képesek elmenni. - ahogy hallottam, főleg Changbin a verekedős típus, de a többiek sem riadnak vissza a bunyózástól. Mindenesetre én nem szeretnék az egyik "box bábujuk" lenni, ezért inkább nem szólok vissza semmi durvát, inkább lenyelem az egyébként elég cifra és nem valami dicsősítő véleményemet. De lehet jobb is így.-
MEGLEPETÉÉÉÉS<333
oké, muszáj voltam ma is hozni egy részt, mivel annyira édesek voltatok az előző rész kommentjeiben, hogy:(
vegyétek úgy, hogy hálaként posztoltam ma is, amiért ennyi ideig kitartóan vártatok rám és nem mondtatok le rólam és a ficiről sem🥺
nagyon babák vagytok, mindegyikőtöknek egy hatalmas ölelést küldök😚 további szép napot nektek!!
YOU ARE READING
𝙣𝙤𝙬 // 𝘤𝘩𝘢𝘯𝘨𝘭𝘪𝘹
Fanfiction| 𝗡𝗢𝗪 - NOVEL FANFICTION ▪︎𝗖𝗛𝗔𝗡𝗚𝗟𝗜𝗫 | hun ! 𝗟𝗲𝗲 𝗙𝗲𝗹𝗶𝘅 ; aki egy szegény, szerény fiú, ki inkább otthon olvas a szoba melegébe, mintsem bulizik az éjszakában. Kerüli az embereket, nincsenek barátai. Eléggé félénk és van egy titka...