𝙣𝙤𝙬 // 𝘤𝘩𝘢𝘯𝘨𝘭𝘪𝘹

9

- Felix, kisfiam! Kelj már fel, el fogsz késni! - rántotta le rólam valaki a meleg takarót. Hunyorogva néztem édesanyámra, majd nyögve kaptam szemeim elé egyik kezem, hisz' a nap eléggé irritálta íriszeimet. Nem húztam volna le este a redőnyt?
- Hány óra? - ültem fel még félig alva, próbálva nem visszazuhanni az álmosságtól.
- Hét, szóval el fogsz késni, hacsak nem aktivizálod magad és rohamtempóban nem kezdesz el készülődni. - amint ezt kimondta, szemeim hatalmasra nyíltak és a hirtelen ért adrenalinnak köszönhetően azonnal kipattantam az ágyból.
- Jézusom, miért nem szólt az ébresztőóra? - sipítottam fel a szekrényemhez szaladva.
Feltéptem annak ajtaját és szó szerint azokat a ruhadarabokat kaptam ki, amelyek elsőre a kezembe kerültek. Na nem mintha alapesetben lenne miből válogatnom.
- Szerintem lemerült az elem, újat kellene már vennem... - hallottam magam mögül anya motyogását. - Siess Felix, a konyhában van egy szendvics, ne felejtsd el elvinni.
Siettségem közepette nem is válaszoltam, csak szitkozódva rángattam fel magamra gönceimet. Pár perc szerencsétlenkedés után végre sikerült felöltöznöm, amit követően utam egyből a fürdőbe vezetett, ahol villámsebességgel mostam arcot, majd fogat. Miután körülbelül tíz perc alatt letudtam a reggeli rutinomat, táskámat felkapva siettem ki a szobából, a konyháig meg sem állva, ahol anya éppen a reggeli teáját itta.
- Mindened elpakoltad? - pillantott rám kételkedve.
- Igen, de sietnem kell. - kaptam fel a nemrég említett szendvicset, gyorsan a táskámba dobva. Már cipzároztam volna be, amikor is eszembejutott valami. - Te mit fogsz enni ma? - fordultam hátra hirtelen, ezzel kicsit megijesztve édesanyám.
- Maradt még egy kis adag a japchaeből, majd elcsomagolom azt. - legyintett.
- Rendben, szia anya, legyen szép napod! - hadartam el egy puszit nyomva arcára, majd sietős léptekkel hagytam el a házat.
Szerencsére még éppen, hogy időben voltam - a lehetetlen sebességgel elvégzett reggeli rutinomnak köszönhetően -, így nem kellett annyira sietnem, hogy elérjem a hamarosan induló buszt.
Tíz perc sétálás után értem a buszmegállóba, pár pillanattal a busz befordulása előtt. Fellépve a már igen rozoga járműre, a szokásosnál kissé fáradtabban köszöntem a buszsofőrnek, majd kissé kapkodó lépésekkel indultam meg a busz hátuljába. Szerencsére ma sem voltak egetrengetően sokan a buszon, így még maradt pár hely a jármű végében. Lepattanva a szokásos helyemre, elkezdtem kifelé bámulni az ablakon.

...

- Sziasztok. - léptem be az osztályterembe, egy halk köszönést elengedve, de nem meglepő módon senki sem vett észre. Nem baj, megszoktam.
A szokásos helyre ültem, ami az egyik ablaknál van, és elkezdtem előkészülni az első órára.
- Hé, add már ide a matek leckét. - hallottam meg pár perc múlva egy hangot, majd egy kezet pillantottam meg a padom tetején. Felemelve fejemet néztem az előttem álló osztálytársamra. Hyunjin.
- Ne csak nézz, mindjárt becsengetnek. - kapta fel a füzetem és a helyére sétált. Kissé csodálkozva vettem észre, hogy egyáltalán nem kezdte körmölni a megoldásokat, hanem minden mással el volt foglalva - gondolok itt olyanra, hogy telefonozott és a lányokkal beszélgetett.
Már csak alig pár perc volt vissza az óra kezdetéig, így már felállva helyemről készültem visszakérni tőle a füzetem, de ebben egy nekem csapódó test és az éppen óriási hanggal kezdődő röhögés megakadályozott. Felszisszenve kaptam a vállamhoz kezemet, közben próbálva rájönni mi is történt, viszont csak egy őrülten nevető Hyunjint és Minhot láttam, amint jót derülnek egy éppen földön fekvő fiún. Minho mégis hogy került ide?
- Baszki Hyunjin, faszért buktattál ki! - nyögött fel a padlón vergődő fiú, a térdét masszírozva, gyilkoló szemekkel nézve az említett fiúra.
- Bocs, kellett valami, amin óra előtt tudok röhögni. - kezdte letörölni kicsorduló könnyeit Hyunjin, hatalmas levegőket véve.
- Anyád Hwang, szórakozz mással. - köpte oda idegesen a fiú - akit amúgy Seungminnek hívnak -, és felállt a földről, majd puffogva leült a helyére.
- Nahát, de szókimondó valaki. - csettintett nyelvével a "viccmester".
- Inkább fogd be. - szólt oda szúrósan a fiú. Hyunjin már éppen visszaszólni készült, mikor hirtelen kinyitódott az ajtó és Mr. Jung lépett be rajta. Ekkor mindenki gyorsan a helyére slisszolt, köztük én is.
Senki sem szeretné, ha pont ez a tanár cseszné le. Márpedig Mr. Jung egy elég szigorú ember, aki szeret a saját maga által felállított szabályok szerint játszani és nem igazán viseli el, ha valaki megszegi azokat.
- Egy; a folyosóra lehet hallani a káromkodásaitokat és a nevetéseteket, lehetőleg ezt mellőzzétek legközelebb. Kettő; Lee, te mit keresel itt? - tette le az asztalra a könyveit és kérdőn nézett Minhora.
- Jaj Tanár úr, nem lehetek itt ezen az órán? Nekem irodalmam van é-
- Nem, indulj légy szíves az osztályodba. Ne nekem kelljen kitessékelnem. - vágott a tanár a mondatába, miközben az asztalt kezdte rendezgetni, hogy minden - az órán szükséges - dolog elférjen.
- Ne csinálja már, nem akarok azzal a nyomorékkal lenni. - sóhajtott fel unottan a fiú. Mellette Hyunjin felröhögött, erre válaszként pedig Mr. Jung felemelt szemöldökkel nézett a srácra.
- Lee, ha nem bírsz magaddal, mehetsz Seo Changbin mellé az igazgatóiba. Hyunjin, te is követheted a barátaidat, ha ennyire jól szórakozol. - lett egyre idegesebb az idősödő ember. Komolyan már az első óra előtt az igazgatóiban kötött ki Changbin?
- Viszlát. - közölték mindketten egyszerűen és Hyunjin felkapva táskáját, illetve az asztalon lévő dolgait futott ki a teremből Minhoval, Mr. Jung feje pedig az idegtől már vörösödni kezdett.
- Házi feladatokat kérek. - közölte hirtelen, miután leült a tanári székbe. - Akinek a nevét mondom, az idehozza és osztályzom. Illetve ma három felelő lesz. Köszönjétek Leenek és Hwangnak. - nyitotta ki a naplót mondandója közben.
Erre a diákok egyesével sóhajtottak fel, míg én az imádkozással voltam elfoglalva, hogy ne engem szólítson, mikor a füzetemet történetesen Hyunjin magával vitte.

-

oooooooh my god, sziasztok!!
először is; boldog új évet mindenkinek!<3 (lassan egy hónappal később-)
másodszor pediiiig; tudom nagyon semmilyen(?) lett ez a rész, de szerettem volna egy kis lazaságot bele, mivel nagyon gyorsan írom a történéseket és-- DE ne aggódjatok, ettől függetlenül ennek a résznek is fontos szerepe van sztoriban;)