𝙣𝙤𝙬 // 𝘤𝘩𝘢𝘯𝘨𝘭𝘪𝘹

10

- Tanár úr, kimehetek mosdóba? - szólaltam meg a semmiből nagyot nyelve, miután megláttam, hogy az én nevemnél állt meg a naplóban. Basszus! Nincs nálam a füzetem, hisz' Hyunjin elvitte! - Kérem, sürgős lenne. - néztem kétségbeesetten. Kérlek, kérlek.
- Menjen, de siessen vissza, szeretném látni a kész házi feladatát. - sóhajtva tolta feljebb orrán a szemüvegét, miközben lapozott egyet a naplóban. Huh.
- Köszönöm. - amint kimondtam, pattantam is fel és kisiettem az osztályteremből, egyenesen a földszinten lévő igazgatói iroda felé tartva. Még sosem lógtam óráról. Sietnem kell, ha nem akarok lebukni.
Amint leértem, szemeimmel kapkodva kezdtem el keresni Hyunjint, ám csak Changbint láttam ülni az igazgatói előtt, telefonját nyomkodva.
- Szia. Öhm izé, hol van Hyunjin? - szólaltam meg halkan, tőle pár méterre. Hangomra felkapta fejét, telefonját pedig lezárolta. Felém fordulva alaposan végigmért, majd megszólalt.
- Nem tudom, miért? - nézett értetlenül, s mintha egy kis kíváncsiságot láttam volna szemeiben.
- N-nála van a füzetem és kéne, mert-
- Itt van. - csapódott hirtelen nekem valami. Lenézem a lábaim elé, ahol a füzetem feküdt... szétszakadva. Hát ezt nem hiszem el!
Mérges fejjel néztem fel Hyunjinra. Minho mellette teljesen közömbösen állt és nézett valamit a telefonján.
- Ezt most miért kellett? - szívtam be élesen a levegőt. Még szerintem kiabálni is képes lettem volna, de ez az igazgatói iroda előtt nem lett volna ésszerű.
- Bocs, sietek. - tudta le ennyivel. - Changbin, mi lépünk. Jössz? - biccentett a kijárat felé, Changbin pedig szó nélkül pattant fel a padról, majd a három fiú engem figyelmen kívül hagyva indult ki az iskolából. Ráadásul köszönés nélkül. Na nem mintha ezen annyira meglepődnék.
Szívesen utánuk szóltam volna, de nem akartam egy esetleges kellemetlen helyzetbe hozni magam.
Észbekapva rohantam vissza az osztályterembe, majd levegőt kapkodva nyitottam be, az elszakadt füzetemet gondosan elrejtve a pulcsimba. A tanár csak rám pillantott, majd visszafordulva tovább koncentrált a javításokra. Az egész osztályban síri csend volt, csak a bátrabbak néha sutyorogtak valamit egymásnak.
Szó nélkül a helyemhez sétáltam és leültem. Óvatosan, halkan vettem ki a pulcsim alól a füzetet, ügyelve rá, hogy senki se lássa. Mikor sikeresen a kezemben tudtam, csendben álltam fel a helyemről és vittem ki a tanári asztalhoz a füzetet.
- Elnézést, véletlen egy kicsit elszakítottam. - húztam el a szám és meghajoltam. Mivel nem szólt semmit, megfordultam és visszaindultam a helyemre.
Changbinék most komolyan ellógják a sulit?

-

Sziasztok!
Huuuuh, rendesen ég a pofám, amiért ilyen rövid és semmilyen ez a rész, de már nagyon régen megírtam, átírni pedig nem szerettem volna. De ne aggódjatok, fokozatosan mélyülünk el a sztoriban, hosszabb részekkel!
Előre szeretném leszögezni, hogy jövőhét csütörtökig (10.20.) semmiképp sem lesz rész sajnos, mivel mellékszakképesítő és forgalmi vizsgázom. Köszönöm, ha megértitek!<3 Ha elmúlt a stresszes jövőhét, hozom az újabb részeket! Puszi!

-bokbokkie