Oneshots (Larry Stylinson)

Eleven

- Hol voltál? – teszem fel azonnal a kérdést ami órák óta foglalkoztat, amint Louis végre bezárja maga mögött a bejárati ajtót.

- Eleanorral – feleli értetlen ábrázattal.

Azt hiszi átverhet?

- Igen, este hatig kellett vele lenned, most pedig negyed tizenegy van, úgyhogy ismét megkérdezem, hol voltál? – mordulok a kelleténél enyhén ingerültebben.

- Harry – sóhajt fáradtan. Tudja, hogy össze fogunk veszni, és azt is tudja, hogy egy pillanatig sem fog érdekelni milyen kimerült – Elmentünk vacsorázni és kicsit elhúzódott a beszélgetés. Nem néztem az időt, aztán pedig felugrottunk hozzá, és ...

- Felugrottatok hozzá? – emelem meg fenyegetőn az egyik szemöldököm.

- Igen, de semmi nem történt!

- Oké.

Elfordulok és dühösen a nappaliba trappolok. El kéne hinnem, hogy egy romantikus borozgatás után a kis barátnője lakásán semmi nem történt köztük? Lószart. Akkor biztosan a kellemes társalgás tartott órákig, igaz? Röhögnöm kell. Egyáltalán miről tud beszélni azzal a lánnyal?

- Most komolyan mérges vagy? – jön utánam feldúltan.

- Nem tudom, Tomlinson, szerinted mérges vagyok? – dobom vissza a labdát, miközben egy pohár vizet töltök magamnak. Valamivel muszáj lefoglalnom a kezeimet.

- Szerintem igen. Megint kezded a hülye és alaptalan féltékenykedési elméleteidet, biztosan gyártottál is egyet vagy százezret amíg elvoltam, úgyhogy gyerünk, ki vele! Mondd, mit gondolsz, ma hányszor és hogyan csaltalak meg? – csattan föl, ami azért már több a soknál. Ő a hibás és mégis úgy állítja be, mintha ok nélkül hisztiznék?

- Cseszd meg!

- Nem, te cseszd meg most komolyan! Adtam rá valaha okot, hogy kételkedj bennem?

- Barátnőd van! – vágom az arcába, mintha ez nem lenne egyértelmű érv.

- Akit egy cég rendelt ki nekem, hogy veled maradhassak! Ez az apróság miért kerüli el mindig a figyelmedet, hm?

- Talán mert a fél éjszakát vele töltöd, ahelyett hogy hazajönnél hozzám?

A szomszédok imádhatnak minket. Remélem jó a ház szigetelése, mert őszintén, ha bárki kihallgatja és egy bulgárlapnak eladja bármelyik vitánkat, abból nagy botrány lesz.

- Itt vagyok, nem?

- Mivel nincs más választásod, velem laksz – horkanok fel, gúnnyal próbálva palástolni az indulataimat.

- Képzeld kismillió választásom van, Eleanornál is maradhattam volna, de...

- Tudod, mit? Legközelebb maradj! – vágok a szavába sértődötten.

Komolyan kurvára nem hiszem el, hogy ezt fel merte hozni. Hogy mondhat ilyet? Azzal a csajjal aludna helyettem? Lehet már meg is tették? Lefeküdt vele?

- Ó, ne-ne! Ne vágj ilyen arcot, tudom mi játszódik le ilyenkor a fejedben, és minden baromságra amit most kitaláltál, a válaszom nem! Nem akarok nála maradni, veled akarok lenni, Harry. Hozzád akarok hazajönni minden nap, veled akarok ágyba bújni és melletted kelni. Szeretlek – halkul el a monológja végére és mélyen a szemembe néz.

Hosszú pillanatokig csak bámulunk egymásra, én próbálom megfejteni, hogy az igazat mondja-e, vagy titkol valamit, ő pedig csak némán tűr és vár. „A szem a lélek tükre", mondják, Louis pedig most a kontaktusunk által hagyja, hogy kívül-belül átvizsgáljam őt. Nem találok semmit, ami miatt kételkednem kellene benne, de a zöldszemű szörny nem hagy nyugvást. Már régen elszabadult bennem az értelmetlen féltékenység, ami nem ismer határokat.