- Ki ez a szerencsétlen?- röhög mellettem Zayn, mire azonnal felkapom a fejem.
A leggyönyörűbb teremtést pillantom meg akit életemben láttam, a legszörnyűbb ruha-összeállításban. Mármint könyörgöm, ki hord belebújós vászoncipőt és piros nadrágot kék-fehér csíkos pólóval? És mi az ott, egy hózentróger? Ez a srác tényleg egy szerencsétlen. Gúnyosan mosolyodom el.
- Ne beszélj így róla, Louis iszonyat jó fej!- védi meg azonnal El.
Ki gondolta volna, hogy egy újabb idiótával akar Teréz anyásat játszani? Sosem unja meg, hogy elhozza őket a bulijainkba, pedig minden egyes alkalommal ugyanaz a vége: sírva húznak haza, mert nem bírják az égést. Ezzel a kisfiúval se lesz másképp. Olyan ártatlannak tűnik, valakinek akit szívesen megrontanék. Úgy tűnik, Eleanor is.
- Ja, hiszem ha látom- feleli Zayn szemét forgatva, de a srác nem tűnik ijedtnek. Lehet ma mégis jól fogunk szórakozni.
Valami csaj esik az ölembe, úgy karol át és puszil a nyakamba, mintha legalábbis a pasija lennék. Hulla részeg, és amúgy sem szeretem a tapadós nőket, így nem túl finoman odébb lököm, de előtte azért a kezében szorongatott műanyag pohár tartalmát lehúzom. A jól eső égető érzés most elmarad, ez a sokadik kör már ma, hozzászokott a szervezetem. Elégedetten dőlök hátra, de a gyönyörű kék íriszek megvető pillantásával találkozom. Kezd idegesíteni ez a kölyök.
- Problémád van?- mordulok rá, de mielőtt válaszolhatna, Eleanor egy szúrós nézés kíséretében elrángatja tőlem piát szerezni. Nem mintha az új fiú úgy nézne ki, mint aki iszik.
- Játsszunk vetkőzős twistert!- hallom meg az előbb még az ölemben trónoló szöszi vinnyogó hangját.
Mindenki helyesel, mire csak megforgatom a szemem. Annyira kibaszott unalmas, minden bulin ez megy, az óvodás játékaik. Kit érdekel a másik ember pucér teste? Csak mert engem ezeké kicsit sem. Már mindegyikét többször láttam, mint ahányszor akartam.
- Harry játszol?- néz rám a pilláit rebegtetve.
- Nem- felelem egyszerűen. Nem vagyok hajlandó több szót pazarolni rá.
- És te, Louis? -fordul az éppen érkező fiú felé. Ribanc.
- Csak nézz rá- horkanok fel gúnyosan.
Nem tudom miért teszem, hogy provokáljam, vagy hogy megszégyenítsem, de véletlen mindkettő sikerül. A szépség elvörösödik és gondolkodás nélkül vágja rá a választ, keményen a szemembe nézve.
- Benne vagyok!
Tekintete elszánt és dacos. Az összes csaj izgatott lesz, szinte látom lelki szemeim előtt ahogy percek múlva rávetik magukat. Ennyire jó pasi lenne? Mármint egyértelműen az, de mások is így látják? Fasza.
- Ismered egyáltalán a szabályokat?- szólok be neki.
- Addig örülj amíg nem ismerem, utána nem sok esélyed lesz nyerni- olt vissza csípőből, mire a kis csoport minden tagja felszisszen.
Annyira idegesítő.
- Legyen. Játszom!- pattanok fel idegbetegen a kanapéról.
- Oké szóval. Normális twister, aki nem bírja tartani a pozíciót és kiesik, levesz egy ruhadarabot. Akin a végén a legtöbb marad, az nyer- hadarja el El a kis barátjának a szabályokat.
Leterítik a pályát, pár perc múlva meg már az összes lány melltartóban és bugyiban illegeti magát. Esküszöm ezek csak indokot keresnek, hogy levetkőzhessenek. Annyira hidegen hagynak, mint még soha. Úgy bámulják Louist, mintha elevenen fel akarnák falni és ez még idegesebbé tesz. Nyernem kell, semmi más nem számít most. Csak őt nézem, okosan játszik, már csak rajtunk van érdemleges mennyiségű ruha. Elszánt és hajlékony. Kíváncsi lennék mit kezd ezekkel a tulajdonságaival az ágyban. Alattam. Egész éjjel.
