Oneshots (Larry Stylinson)

Four

-Nem megy, nem tudom megcsinálni!

Izzadok, remegnek a térdeim, a gyomrom bukfenceket hány, a tüdőm pedig kezdi felmondani a szolgálatot. Minden, amire gondolok az az, hogy félek.

-Louis a rohadt életbe már! Ne kezdd ezt újra! Nézz rám!

A melengető barna szempárba bámulok, és egy pillanatra elszáll minden rettegésem és kételyem.

-Miért kérted meg?-kérdezi keményen.

-Mert szeretem. Mindennél jobban szeretem, és vele akarom leélni az életemet...de még csak húsz vagyok! Mi van, ha túl fiatalok vagyunk és elrontjuk? Mi van, ha nem egymásnak vagyunk teremtve? Felnövünk, megváltozunk és nem fog menni, vagy csak veszekszünk és...

-Állj le! Hagyd abba, ne hergeld bele magad a saját hülyeségeidbe! Válaszolj nekem: a három év alatt megbántad akár csak egyszer is, hogy összejöttetek?

-Nem, de...

-Egyetlen vitánál sem?

-Nem, de...

-Akkor most sem fogod. Semminek nem kell változnia attól, hogy a férjed lesz. Ez a szerelmetek beteljesülése, a legszebb dolog ami egy kapcsolatban történhet. Igen, felnőttök majd, együtt. Igen, elrontjátok majd, sokszor, mert eddig is ezt csináltátok. De lesz egy okotok, hogy mindig visszamenjetek egymáshoz, akárhányszor csak szétesnétek. Megtaláltad életed szerelmét tizennyolc évesen Louis. Ez minden, amire a legtöbb ember vágyik, te pedig a cél előtt eldobnád a közös életeteket? Két lehetőséged van: Vagy bemész, elveszed és továbbra is az agyunkra mentek a nyálas baromságaitokkal, vagy pedig megfutamodsz és örökre elveszíted. Mert ha most magára hagyod az oltárnál, azt soha nem fogja megbocsátani neked, és igaza lesz.

Tudom, hogy így van és azt is tudom, hogy sosem tudnám magára hagyni őt. Nem akarom még csak elképzelni se azt a világot, amelyben nem ő a múltam, a jelenem és a jövőm. Nem tudok élni nélküle, ezért most kurvára össze kell szednem magam és neki kell indulnom.

-Mehetünk- jelentem ki elszántan, mire Zayn végre elmosolyodik, és belém karol, egyszerre betöltve a koszorúslányok, a szülők és a tanúm szerepét. Nem egy szokásos esküvői felállás, de Harry és én sem vagyunk szokásos pár. Messze nem.

Kinyílik előttem a hatalmas ajtó, beszívom és kis időre benn is tartom a levegőt. Az első amit megpillantok a gyönyörű fiú, akit nemsokára a férjemnek hívhatok. Ahogy látom, őt is csak Niall és Liam támogatása tartja egyben.
De aztán rám emeli gyönyörű szemeit, és minden más megszűnik létezni. Csak ő és én vagyunk, a kettőnk külön kis valóságában. A pillantásunk összekapcsolódik, amíg végigsétálok a sorok között, és minden kétségem eltűnik. Ezt akarom, hogy összeházasodjunk, hogy örökre az övé lehessek, ő pedig az enyém.