Oneshots (Larry Stylinson)

Five

- Payne! Tomlinson! -csapom be fenyegetően magam mögött az ajtót.

A két említett ijedten fordul meg, Niall fészkelődni kezd a dráma izgalmaitól, Zayn pedig érdeklődve fordítja felém a fejét.

- Te! -lépek először a kisebb bűnt elkövető Liamhoz - Hogy kérdezhettél ilyet?!

- Hé, a rajongók akarták tudni, bár inkább nem feszegetném, hogy miért érdekli ez őket. Ne a postással veszekedj -emeli karjait a levegőbe és odébb sétál.

- Te pedig - fordulok Louhoz és az ujjammal még rá is mutatok mint egy kattos, hogy biztosan tudja, hozzá beszélek - hogy válaszolhattad ezt az egész világ előtt? Só és ecet? Komolyan? Komolyan, Louis? Ha ennyire zavar az undorító ízem, akkor többé nem élve...

- Haló haló! - állít le a mondatom közepén Zayn - Vigyázz a szádra, itt gyerekek is vannak!

Niallre mutat, aki válaszul hozzávág egy párnát és kinyújtja a nyelvét. Van benne valami.

Tommo a pár másodperces szünetet kihasználva ragadja meg az alkalmat, hogy szóhoz jusson, mielőtt a kanapéra száműzném éjszakára.

Lassan lépked hozzám, arcomat a kezei közé veszi és apró csókot nyom az orrom hegyére.

- Drágám, tudod, hogy nem azért mondtam ezt, mert zavar ugye? Vagy mert ilyennek talállak?

Búgó hangja és tengerkék szemei hipnotizálnak, már arra sem emlékszem, miért dühöngtem egy perccel ezelőtt.

- Soha nem hagynám, hogy bárki más megtudja, milyen az ízed és mennyire imádom.  Ez az információ az én titkom. Csak azért mondtam, mert ez volt az első két dolog ami eszembe jutott, de semmi közük hozzád. Vagyis amikor izzadsz, akkor egy kicsit...

Nialler újabb párnája Louist találja el, aki ennek hatására elhallgat, és középső ujja felmutatásával díjazza a dobás pontosságát.
A folytatást a fülembe suttogja.

- Amikor alattam izzadsz és a hasadról nyalogatom fel az élvezeted, tényleg őrülten sós vagy. De ez a legizgatóbb ízkeverék amit a nyelvem valaha érintett.

Finoman megharapja a fülcimpám és a csípőmbe markol. Libabőrös leszek szavai hatására. Egy apró nyögés szökik ki a számon, mire elégedetten elmosolyodik és megcsókol.
Tudja, hogy űzze el a haragom, az egyszer biztos.

- Egyébként te mit válaszoltál volna? - húzza fel kíváncsian a szemöldökét.

Egy pillanatra elgondolkodom. Lou isteni aromáját nem lehet szavakba önteni, és igaza van, nem is akarom. Csak én kóstolhatom, ő csak az enyém.

Közel hajolok hozzá, a kíváncsi társaság pedig hangosan méltatlankodva fogadja, hogy nem adom tudtukra a választ.

- Eper és cigaretta.