Oneshots (Larry Stylinson)

Ten

(18+)

Gyorsan posztolom a híreket, hogy még azelőtt kikapcsolhassam az értesítéseimet, mielőtt felrobbantanám az internetet. Minden nagyzolás nélkül.

- Lou! – sóhajt fel panaszosan Hazza – Nem is figyelsz!

A lábaim közt gubbaszt a szőnyegen, arccal a tévé felé fordulva, de még így is tudja, hogy nem kapja meg a koncentrációm száz százalékát.

- Figyelek édesem, csak tweeteltem a koncertről – forgatom meg a szemeimet, miközben lágy puszit nyomok a hajába – Amúgy is még van vagy fél óra, mit nézzek addig, az üres képernyőt?

Fáradtan nyög fel, fejét hátra hajtva szemez velem. Cuppanós csókkal köszöntöm, ujjaimat a hajába vezetve. Úgy izgul, a semmiért. Úgyis megcsinálja, mindig megcsinálja.

- Tudod mennyi mindent tehetnénk fél óra alatt? – dünnyögi vigyorogva.

- Felejtsd el! – mutatok rá fenyegetőn – Amint elkezdődne az a szar, csapot-papot hátrahagyva néznéd, és nem kockáztatom egy hülye díjátadó miatt a kielégülésemet! – dorgálom úgy, mint egy gyereket, mire alsó ajkát lebiggyesztve, karba tett kézzel fordul vissza a reklámokhoz.

- Ez nem egy hülye díjátadó! Ez a GRAMMYs! – méltatlankodik hangosan, én pedig úgy bólogatok, mintha nem tartanám óvodásnak a hiszitjét.

- Igazad van, drágám! – nevetem ki, nehogy észre vegye, hogy legalább olyan izgatott vagyok mint ő.

Az első jelölését a karjaim közt ficánkolva kapja meg. Méretéhez és korához képes vékony sikkantással veti magát a az ölelésembe, boldogan csillogó szemekkel. Kacagva puszilom ahol csak érem, hiszen a rohadt életbe is, a szerelmemet Grammy-díjra jelölték!

A másodikat már visszafogottabban vigyorogva, apró levegőbe bokszolással ünnepli, én pedig arcomon széles mosollyal indulok a konyhába pezsgőt bontani. Két jelölés! Nem hiszem, hogy lehetnék büszkébb, komolyan nem. Megérdemli, megérdemel mindent, mert a tehetsége hihetetlen. Zseniális, az én zsenim, akit a kezdetektől láttam. A szemem előtt nőtt fel, nem csak emberileg de munkásságát tekintve is. És azért természetesen nem rossz érzés az sem, hogy a rólam szóló dalaival ér el ekkora sikereket, még ha azok a hibáim árán születtek is. Hitetlenkedőn somolyogva rázom a fejem, míg felpukkantom a dugót és két poharat ujjaim közé fogva indulok vissza a nappaliba. Két jelölés a kis angyalomnak! Nem is csodálhatnám jobban.

Legalábbis ezt hiszem, míg meg nem hallom az utolsó kategóriát. Az ajtóban torpanok meg, teljes lefagyással, leesett állal. Rosszul hallottam, igaz? Rosszul hallottam, mert az nem lehet, hogy...

- Lou! – leheli hitetlenkedve maga elé, de nem tudok felelni. Éppen olyan sokkban vagyok mint ő – Lou! - hívogat egyre kétségbeesettebben, szapora lélegzettel, kitáguló pupillákkal.

Sietve helyezem a pezsgős üveget a dohányzóasztalra, mert nem bízom abban, hogy meg tudom tartani. Pontosan Harry előtt zuhanok térdre, hófehér arcát kezeim közé fogva jutalmazom szerelmes csókokkal.

- Megcsináltad! – súgom az ajkai közé – Megcsináltad, bébi! - nevetek fel hangosan, és ő is elmosolyodik, ahogy a szavak eljutnak az agyához – Kibaszott büszke vagyok rád, tudod ezt, ugye?

Hitetlenkedve bólogat, mire újra megcsókolom. Három jelölés. Három rohadt jelölés huszonhat évesen! Mindig büszke vagyok rá, minden egyes nap, de amit most érzek az egyszerűen megfogalmazhatatlan. Az én kicsimet három Grammyre jelölték!

A telefonja megőrül mellettünk, legalább tizenketten próbálják egyszerre felhívni és a készülék megállás nélkül jelez újabb és újabb beérkező üzeneteket. Megbocsátó félmosollyal nézem, ahogy érte nyúl, de ahelyett, hogy felvenné, ahogy arra számítok, kikapcsolja és képernyővel lefelé fordítja a készüléket. Az ujjaimért nyúlva, azokat övéivel összekulcsolva húz fel a padlóról, hogy aztán éppen amikor már stabil álló helyzetbe kerülnék, egyetlen mozdulattal a kanapéra lökhessen. Elakad a szavam, sőt szerintem még levegőt venni is elfelejtek, ahogy a nadrágjából kecsesen kilépve szemből az ölembe mászik és érzékin csókolni kezd. Elégedetten nyögök a szájába, amikor a tarkómnál fogva húz közelebb magához, míg a köztünk lévő távolság el nem éri a fizikai képtelenség határát. Tenyereimet a csípőjére vezetve késztetem őt mozgásra, minden egyes lökéséért vagy őrült körzéséért sóhajtásokkal jutalmazva őt.