Kilenc Élet-A Kiválasztottak

A rémálom Part 1

A fogadóban kevesen voltak, ám azok nyüzsögtek a szórakozástól, a hely sötétes volt, berendezése nem állt másból, mint egy bárpultból és néhány szegényesen elkészített asztalból és székből. A lányokkal szembeni falon egy darts tábla volt felszögelve, körülötte poszterek lógtak. A pult mögött egy nagyobb darab férfi állt, hosszú szakálla mellkasáig ért. A három lány odament a bárpulthoz, majd gyorsan leszögezték, hogy nem kérnek semmiféle italt, igaz Loretta ellenkezett egy kevés ideig. Ezúttal Szonja szólalt meg, leülve az egyik sötétkék párnás székre.

-Szeretnénk szobát foglalni.. egy éjszakára.-Szólt, majd felnézett a nagy, izmos férfira, aki éppen megráncolta homlokát.

-Rendben..-Mondta, majd végigsimította ujját barna bajuszán.

-A harmadik szoba lesz a tietek.-Fejezte be, majd kezével a lépcső felé mutatott. A lányok bólintottak, Eliza gyorsabban kezdett el menni.

-A Notesz.. van vele valami..-Mondta, lábait szaporán téve az egyik lépcsőfokról a másikra.

-Akkor nyisd ki.-Motyogta unottan Loretta, aki leghátul lépkedett fel. Eliza sóhajtott, némán bólintva, amint az utolsó, recsegő lépcsőfokra el nem ért.

Felnézett, egy hosszú folyosót vett észre, elkezdett elővigyázatosan lépkedni, keresve a hármas számú szobát. Hirtelen a három lány megtorpant, majd jobbra néztek, ahol egy szürkés fa ajtó magasodott, egy hármas számmal a felületén. Eliza meglegyintette kezét, majd lassan lenyomta a kilincset, az ajtó nyikorgott mielőtt mindhárman be tudtak volna lépni.

A szoba kicsiny és nyirkos volt, egy darab kis ablak volt a szoba magaslatán, mint egy börtönnél.

-Van egy rossz érzésem..-Motyogta Szonja, figyelmesen és védekezően körülnézve. Három keskeny ágy, egy szekrény és egy kis asztal volt a szobában, mindegyik régi, fából készült bútor volt. Eliza letelepedett a földre, majd odahívta magához Lorettát és Szonját is. Mindhárman csöndesen ültek a sötét szobában, amint Eliza kinyitotta a kicsiny füzetet, az megvilágította magát. A lány végig lapozott a noteszben, majd megállt a harmadik oldalnál, végig kémlelve a szöveget. A lapon ez a szöveg állt:

Üdv

A feladatuk egy kristály megszerzése lesz.

A leírása: dió nagyságú,fényes fekete,kis zöld részekkel..

A Kesy kikötőben keressék,egy elhagyatott háznál.

Ha megtalálták,akkor a többi utasítást majd akkor megkapják.

Sok sikert

A Kiválasztó.

Szonja kicsit közelebb ült Elizához, aki lehelyezte a papírt a koszos földre. A csendes szellő besurrant a nyitott ablakon, friss levegőt adva a komor szobának.

-Azt írja..-Kezdte el Eliza, de szőke barátnője felszólalt.

-Igen?-Lorett kiváncsisága felülmúlhatatlan volt. Eliza sóhajtott, majd lehajtotta a fejét és újra belekezdett.

-Feladatunk egy kristály megszerzése amit a Kesy kikötőben lelhetünk majd meg, a part mentén.-Hadarta el a barna hajú lány a többieknek.

-Milyen kristály?-kérdezte Szonja,világos haját a vállára helyezvén. Lorett felnézett majd elvette Elizától a kis noteszt és végig pörgette a szemét rajta.

-Azt mondja.. egy dió méretű fekete kristály, melyen zöld részecskék vannak.-Egy időre mindenki csendben ült a karkötők világításában, majd Eliza felszólalt.

-Meg kell minél hamarabb keresnünk...-Folytatta, de félbeszakította barátnője.

-Jaj Eliza hagyd már ezt a furcsa viselkedésedet, tudunk olvasni és amúgy sem vagy a fővezérünk!-kiabálta el magát feszülten Loretta, amint feltápászkodott a földről.

-Oké oké, nyugi van lányok.-Mondta Szonja, próbálván elhárítani a konfliktust. A három lány újra csendben ült, Lorett már az ágyon helyezkedett el.

-Uhm lányok..-Emelte fel a fejét Szonja amint a harmadik ember is elsétált szobájuk előtt. Zöldes szemeit rámeresztette a kilincsre.-Lehet a témától most eltérek, de azt ugye tudjátok, hogy nincs kulcs a szobákhoz?..-hangja elcsuklott. Lorett odament az ajtóhoz, majd miután megvizsgálta a repedezett, félig törött kilincset szitkozódott egyet. Ekkor megint lépteket hallottak az ajtó felől. Valaki megint elsétált az ajtó előtt. A hang szerencséjükre egy kis idő után elhalványult.

-Szerintem aludjunk..-Mondta halkan Szonja amint felkelt a padlóról. A többiek bólintottak, és lefeküdtek a kemény, ámde vastag ágyra. A tücskök szép lassan elkezdtek ciripelni, főleg Eliza hallotta őket, akinek az ablak alatt volt a helye.

-Mint a tábori ágyak.-mormogta Szonja, amint az elkezdett recsegni. Mindenki röhögött egyet a sötétben, de hamar elcsendesedtek.

Mikor már majdnem teljesen elaludtak,valaki felsikított.

-GYÁÁÁ EGY PÓÓK.-Lorett gyáva hangja visszhangzott az egész fogadó épületében. A többiek megrémültek, de amint látták, hogy csak a barátjuk az, hamar komor fejük lett. Szerencsére a megijedt lánynak sikerült elaludnia a nagy félelem ellenére is.

Már késő este volt, a hold rég megtalálta helyét fenn az égen, az időjárás is alkalmazkodott az esti, hűvös hangulathoz. A lányok már alig mocorogtak, mindenki csendben aludt.

Egyszer csak a sötét árnyak belepték az utcákat, halk de éles sikítások visszhangja törte meg a kín csendjét. Villámlások majd dörgések követték a hangokat, az alacsonyan szálló felhők felduzzadtak, eltakarván a fényt. Hosszú, nagy csoportokban gyülekeztek az árnyékból létrejött lények és a porban köröztek a nagy felhők árnyai alatt. Köpenyeikből hosszú, vékony csontváz kezek lógtak ki. Feketés-kékes árnyalatuk tökéletes rejtőszín volt a nagy káosz közepette is. Kapucniuk komor arcukat takarták. A templom tetején a többieknél nagyobb alak ült, neki már rendes végtagjai voltak, de köpenye ugyanúgy takarta testét. Hosszú, lándzsának kinéző kardja lógott a derekán, melynek markolatán egy üres fekete kör ékeskedett. Sok kilométerről is meg lehetett érezni sötétsége közelségét. Hangja néha hallatszott, mely egy mélyebb sikítás lehetett, ereje felülmúlhatatlan volt. Durva ugatásokat is lehetett hallani, sötét árnyak ugrottak fel a vezér mellé, testüket lehelyezve. Tisztán lehetett látni egy idő után két kutyaféle kitűnő alakját. Szemükbe hatalmas sötétség rejtőzött, méretük fele akkora volt mint a mellettük roskadó lénynek.

Eliza az út szélén állt, szemei kitágulva figyelték a jelenséget. A lány mozdulatlan volt, tudta, nem érdemes futnia. Teste a hideg szélben állt, nem téve semmit. A vezér kutyák leugrottak a templom tetejéről, fájdalommentesen landolva az utcára. Testük átalakult, felduzzadt, fénylő, élénk izmok alakultak ki, szemeik tüzet dobáltak. Farkuk vége fellángolt, egyre nagyobb és narancsosabb testük kiegyenesedett. Egyre közelebb mentek Elizához, akinek a karkötője buzgón világított fel, vibrálva a fényt. Már lehetett látni a kutyák sötét, kopasz testét a sötétségben. A hangok egyre halkabbak lettek, de hirtelen a két állat léptei egyre erősebben, gyorsabban hallatszódtak. Eliza némán figyelt, kémlelve a tájat, ekkor jött rá, hogy a kutyák nincsenek a helyükön. Ám ekkor már mindegy volt, lihegésük felcsendült és hirtelen meleg leheletüket érezte a lány, majd a tűz melegségét érezvén minden elsötétült.

Eliza hirtelen felriadt. Körülnézve a fekete kis szobában, először azt sem tudta hol van. De aztán minden eszébe jutott..a karkötők..a fogadó..a megbízás..aztán az álmán gondolkodott. Még mindig megborzongott, amint eszébe jutott a sötét alak, meg azok a kutya szerű lények. A lány felsóhajtott, majd rémülten és nagy nehezen visszaaludt.