Kilenc Élet-A Kiválasztottak

Másvilági kő Part 1

 A nap gyengéden sütött be a kis ablakon, lágyan megvilágítva a szobát. A verebek csiripelése halkabb volt ezen a reggelen. Szonja már rég fent volt, éppen a holmiját pakolta össze egy nagyobb táskába, hogy készen álljon a küldetésre, amiről tegnap este beszélgetett barátaival. Megnézte naptárát, majd magába felolvasta a dátumot.

-Október 19, szombat.-Motyogta, majd visszatette a kis füzetet a táskájába. Körülnézett a koszos szobába, látta a többieket, hogy még csendesen alszanak, de gondolta ideje felébreszteni őket álmukból, hogy ők is időben elkészüljenek. Felállt a padlóról majd odalépett Elizához, kis kezét rátette a vállára, megszólítva a nevén. A fáradt lány megfordult, szemét rámeresztve Loretta ágyára. Ásított egyet és nagy nehezen kikászálódott a kényelmetlen ágyból.

-Jó reggelt.-Szólalt meg Loretta is, aki a léptekre felkelt. Megdörzsölve szemét nyújtózkodott, majd a fény felé nézett, behunyva szemét újra, miközben a reggel melegét élvezte. Miközben a többiek pakoltak, Loretta felöltözött és hamzsolt egy kis maradékot. Szonja felsóhajtott amint az utolsó tárgyat, a zseblámpát is elpakolta. Megigazította sárga pulcsiját, amint újra lehajolt feltakarítani Lorett vacsorájának morzsáit a recsegő padlóról.

-Máskor kúltúráltabban.-Közölte halkan a világos barna hajú lány, szemeit rámeresztve a másikra.

-Örülj, hogy nem az ágyon ettem.-Motyogta el, már hiába. Szonja a kuka felett állt, kezéről leseperve a koszt.

Egy pillanat alatt mindenki össze készült, a lányok vállukra tették a hátizsákokat, majd az ajtó felé fordulva összenéztek.

-Hát akkor irány a Kesy kikötő.-Motyogta Eliza, majd hátrébb állva kiengedte barátnőit. Mindenki kilépett a kicsi szobából, majd az utolsó becsukta a szürke ajtót óvatosan, nehogy nagy zajt csapjon kora reggel. A három lány levonult a még mindig rozoga lépcsőfokokon, majd a bárpulthoz mentek. Loretta átadta a fizetendő összeget, majd hátrafordult a barátnőihez.

-Menjünk.-Jelentette ki újra kissé izgatott hangon. A pultos nagyot sóhajtott és rátekintett a fogadóban lévő emberekre, akik verekedni kezdtek. A hangzavar felhevült, de szerencsére a három barát addigra már az utcákat járta.

Szonja ment legelöl, izgatottan figyelve a keskeny utcák épületeit, amelyek sötét színekben álltak és leginkább fából voltak. Amint mentek a széles járdán sok mosómedve bebújt egy-egy zugba, néhánynak a mancsába étel rejlett, amit nagyon is védtek. A távolban érdes hangú ugatás és morgás hallatszódott, a lányok beljebb is húzódtak az úton, figyelmesen járva tovább. A tiszta eget varjak fekete árnyai lepték el, hollók helyezkedtek el az egyenletes háztetőkön. A madarak nem tudtak lenyugodni, mivelhogy prédák voltak a nagytestű macskáknak, melyek beleolvadtak az árnyas labirintusba. A lányok is befordultak a Hynt utcába, aminek a végén már látható volt a nagy utak városi fénye. Szonja nagyobb léptekkel haladt, nem nagyon szerette a szűk helyeket. A többiek követték, a gyors tempó nem zavarta őket.

Amint ki léptek egy villamos száguldott el a széles síneken. Loretta feltekintett, a távolban nagy hegyek magasodtak, velük szemben pedig folytatódott az út a kereszteződés után felfelé. Nyírt bokrok álltak a nagy út mentén. Eliza jobbra tekintett, egy táblára, melyen ez állt:

"Gemaba"

Út

A három lány balra fordult, majd megláttak egy kő utat, mely mellett olyan pasztell házak sorakoztak, mint az iskolájuk körül. Ritkás volt a növényzet, itt inkább a szobrászat volt híres. Loretta vezette az utat a nyugati úton, szétrugdosva az elé kerülő kavicsokat. A nap erősen tűzött, de ez az utca pont árnyékba lapult.

-Izgulok.-Jelentette ki Szonja, megtörve a csöndes sétálást.

-Nyugi, nem fognak elrabolni, nem fognak átverni..-Hajolt oda Eliza, aki a beszédes lány mögött gyalogolt. Lorett csöndesen bólintott, majd körültekintett.

A kikötő látványa terült elé. Az út két irányba ágazódott, ámbár mindkettő a célvonalhoz vezetett.

-És most merre?-hangzott el a kérdés Lorettől. Eliza biccentett egyet jobbra majd mindhárman folytatták az utat. A tenger hullámai egyre élesebben hallatszódtak, amint közelebb értek a parthoz. A széles kikötő mindkét szélén hajók álltak, középen pedig egy nagyobb ház állt, tetején kupola szerű tetővel. A kő út mellett kavicsos homok terült el. Szonja lehajolt és zsebre tett egy szebb kavicsot. A hajókból volt kisebb és nagyobb is, csónakoktól kezdve a kisebb teherszállítókig mindent meglehetett találni. Hirtelen nagy hangzavar lett, a három lány megriadt. Nagy duda szók és parancsok hallatszódtak el a sirályok rikácsolása mellett. A távolban egy kocsikkal telerakott teherhajó érkezett a bal szárnyra.

-És hol találjuk meg azt a követ ebben a nagy tengerben?- szólalt meg Loretta a bámészkodás közben.

-A karkötőnk-Mormogta Eliza.-Talán az segíthet megmutatni.-Fejezte be a mondandóját, és közelebb ment a parthoz.

Szonja megrázta a fejét és a karkötőjét bámulva elindult a part szélén, kutakodva a kőért. Eliza feltűrte az ingét és Loretta után beállt a sorba.

A kikötő egy félkör öbölben helyezkedett, a part két végén sűrű erdők voltak. Sajnos sok hírt lehetett hallani afelől, hogy kivágják a kisebb fákat, amik már ajnövényeztént számítottak a 150 méteresre magasodó társaik mellett. Távolról tökéletesen lehetett látni nagy termetüket és széles lombjukat. A lányok szép lassan folytatták az útjukat aztán egy fél óra után Eliza megszólalt.

-Nagyon meleg van, pihenhetnénk egy árnyékos helyen.-Jegyezte meg. Mindenki beleegyezett és lepihentek egy fa alatt, kijebb a parttól. Loretta levette a hátáról a táskát és maguk elé helyezte, majd egy szendvicscsomagot pakolt ki a fűre. A többiek elvettek kettőt-kettőt és elkezdtek habzsolni. A sok morzsa a hangyák ebédje lett. Evés közben a tájat nézték, egyszer csak Loretta észrevett a fák közelében egy kis házat. Elhagyatottnak tűnt, és a lánynak egyből gyanús lett.

-Nézzétek azt a házat.. szerintem meg kéne néznünk.-Mondta, amint az utolsó falatot is megette majd összepakolta a cuccait.

-Tényleg különös.-Tette hozzá Eliza majd amit nem bírt megenni elrakta a kistáskájába. A szellő megerősödött, de a lányoknak ez jól esett a tengerparti forrósághoz.

-Jó.. menjünk.-Szonja biccentett és ő is felállt a fűből, leporolva a virág mintázatú nadrágját.