Kilenc Élet-A Kiválasztottak

Készülő segédek Part 2

Amikor az óra tizenegyet ütött a suliban újra felforgás támadt, ugyanis a hangszórókban megszólalt az igazgató:

""Minden tanuló fáradjon az ebédlőbe, a munkálatot hagyják félbe, öt percen belül mindenkit várok!""

A diákok akik az emeleten voltak most a lépcsőnél tömörültek. Eliza és Loretta összetalálkoztak, és együtt vészelték át a tömeget. A diákok nyugtalankodása még a legnyugodtab gyerekeket is stresszelte. Akik a földszinten tettek-vettek, azoknak sokkal jobb dolguk volt. Eliza és Lorett egy pontos időzítéssel le tudtak kocogni a hosszú csiga lépcsőn, tekintetükkel barátjukat keresték, és nevén szólították. Szonja éppen a hosszú folyosón haladt, amikor hallotta két osztálytársa hangját. Megállt majd a fal mellé állva elengedett két 9.-es diákot. Megigazította szoknyáját, majd odalépett a lépcsőhöz. A szőke hajú lány leugrott zöld szemű barátja mellé, míg Eliza lassan lelépcsőzött hozzájuk. A folyosón már nem volt akkora tömeg. A három barát elindult az ebédlő fele a hosszú folyosón. Szonja csöndesen baktatott a pasztell színű szekrények mellett, Eliza éppen magyarázta Lorettának azt, ami a tanácson történt.

A három lány percekig ment a tömeggel az ebédlő felé, mikor hirtelen Szonja és Eliza közé beugrott a világos barna hajú Máté.

-Elnézést.-Mondta, majd kicsit arrébb állt, folytatva sétáját. A barna szemű lány stresszesnek tűnt, bele volt merülve gondolataiba. Ránézett barátaira, majd egy nagy sóhajjal elkezdett a rémálomról beszélni.

-Figyu Máté, tudod-e mit jelenthet, ha egy nagyon élethű álmot közel érzek a jövőhöz? Mármint.. A karkötős álom.." Motyogta Eliza, de nem elég halkan. Mielőtt a barna szemű fiú válaszolni tudott volna, tíz diák szempár fordult a szürke inges lányra, akinek szeme most ingerültséggel telt meg.

-Megint egy cosplayer.. Az biztos egy fake medál.. Ki tudja mit álmodott...-Hallatszódtak a szavak a tömegből. Eliza megkaparintotta Szonja blúzát és Loretta fekete pólóját majd elhúzta őket a tömegből. Máté csöndben követte őket, láthatólag gondolataiba belemélyedve. Már a nagy ebédlő kapu előtt álltak, amikor hirtelen a lányok barátja megszólalt mögülük.

-Az eredeti..?-kérdezte. Máté bután érezte magát, de ismerte a lányokat, nem voltak hazugok. Eliza némán bólintott, Máté nem tudott reagálni, mert négy 9.-es lány belökte őket a nagy ebédlőbe.

A négy diák tekintete egyenesen az igazgató felé vetődött, aki egy kék öltönyben mosolygott le a diákokra. Az ebédlő széles és magas volt, az asztalok most el voltak rakva, a székek a fal mellé lettek téve. A falon fehér, kék, és narancssárga díszek voltak. A bejárattal szemben az iskola címere állt. Lorett bátran előrébb lépett, szürke szemével elővigyázatosan fürkészte a tömeget. Hirtelen egy szőke hajú osztálytársuk furakodott ki a 12.-es diákok mögül. A fiú megfogta Lorett vállát, aki csak egy halvány mosolyt hagyott arcán.

-Gyere Lori, megmutatom a 10.-esek helyét.-Vigyorgott a magas fiú, de Lorett boldogsága hamar eltűnt.

-Ne hívj Lorinak Kolos!-szögezte le játékosan a szőke lány.

-Kedves gyerekek!-szólalt meg az igazgató, hangja hallható lehetett a folyosón is. Kolos elvezette Lorettet a tömegbe, míg Máté és Eliza elindultak a sor elejére a diáktanács miatt. Barátjuk, Szonja egyedül maradt a nagy tömegbe és próbált a tizedikesekhez kerülni. Észrevette, hogy egy lány hiányzik amint oda vetette magát két kilencedikes lány mögül. Hirtelen egy hangos kattanás hallatszott a bejárat felől és egy alacsony lány csoszogott az osztályhoz. Göndör szőke haján egy fehér baseball sapkát hordott, ami passzolt a fehér bő nadrágjához. Kezén két karkötőt hordott, a másikban éppen egy táskát tartott, amiben hevesen kotorászott.

-Mit keresel Alexa?-szólt egy hang Szonja háta mögül, mindketten felfigyeltek. Egy sötét bőrű, magas lány mosolyodott le rájuk. Fekete göndör haja egy árnyalattal volt csak sötétebb csillámló szeménél. Alexa megigazította a sapkáját és elmosolyodott, amit elég kevésszer lehet látni.

-Uhh.. csak a telefonomat beledobtam a táskám legmélyébe reggel, mert siettem.-Jegyezte meg majd gyorsan visszavette a kék táskáját a hátára. Szonja megbökte Alexa és Anna vállát, hogy most már figyeljenek. A három lány érdeklődéssel tekintett az igazgató felé, aki megigazítva mikrofonját elkezdett szónokolni.

-Szeretném hálás köszönetemet elétek tárni. Nagyon ügyesen dolgoztatok, feláldozva a szabad délelőttötöket. Az összes diák, aki itt áll, most igazgatói dicséretben fog részesülni.-Nézett körbe az igazgató. Megköszörülte torkát, majd folytatta beszédét:

-A bál késő délután 6:20-kor kezdődik, hatra mindenki legyen itt! Most pedig elengedlek titeket, készülődjetek.-Mosolyodott el Sándor tanár úr, mielőtt ellépett a mikrofontól. A segéd diákok megtapsolták az igazgatói beszédet, de a taps hamar elhalt, mivelhogy a déli harang megszólalt.

Mindenki elkezdett sugdolózni, a lányok nagy tömegekbe gyűltek és arról beszéltek, hogy szerintük ki fogja őket felkérni. Ugrándozva, izgulva tárgyalták a fiúk létét. A távolban hallani lehetett a többiek hangos lépteit. A fiúk többsége kitoborzott a teremből, hamar maguk mögött hagyva az iskola épületét. Máté utolsóként ért az ebédlő nagy kapujához, láthatóan stresszes volt. Mielőtt kilépett volna, hátrafordult és megpillantotta Elizát, aki éppen Lorettának magyarázott. Nagy levegőt vett majd eléjük állt. A lányok egy kérdő tekintettel megálltak és egyszerre megszólaltak:

-Mit szeretnél?-Kérdezték majd karjukat felemelték és eltakarták az erős napfényt, ami épphogy beszűrődött a tágas ebédlői ablakon. A fiú beletúrt dús barna hajába majd megszólalt.

-Eliza beszélhetnénk kettesbe?-Nézett a lány mogyoró barna szemébe. Loretta egy-két köhintéssel jelezte, hogy nem zavar majd elment Máté mellett aki kiengedte az ajtón. A zűrzavaros, nyüzsgő ebédlő most óriási csendbe borult. A két 10.-es diák némán állt, tekintetük össze-vissza fürkészve a környéket. Máté behunyta dió barna szemét, majd csöndesen megszólalt.

-Eljössz velem a bálba? Persze.. csak professzionális alapon.-A fiú elcsuklott hangját Eliza nem vette figyelembe. A lány Máté tekintetét fürkészte, de mielőtt még kinyitotta volna száját, egy vékonyabb hang szólalt meg az ajtóból. Szonja volt az, magasra emelve kezét integetett a két diák tanácsosnak. Eliza megérintette a barna hajú fiú vállát, majd amint Máté kinyitotta reménnyel megtelt szemét, a lány csöndesen bólintott, majd odarohant a barátnőjéhez, becsapva maga után az óriási barna ajtót.

A most egyedül ácsorgó fiú halvány mosolyt hagyva száján elindult a táskájáért.

Szonja éppen a szürke inges Elizát rángatta maga után, majd amint a lány kötekedni akart, a zöld szemű barátja elcsitította. A lány nem értette Szonja izgatottságát, de nem is kellett sokáig várnia, mire válaszát megtalálta. A sárga blúzos lány lassan a folyosó egyik fehér falához lökte Elizát, ahol éppen nem álltak a hosszú szekrények. A két lány nesztelenül kipillantott a fal mellöl, majdnem elröhögve magukat.

Loretta és Kolos beszélgettek. A szőke hajú lány a falnak dőlve szemezett osztálytársával. A fiú közelebb hajolt osztálytársához. A kémia egyértelmű volt közöttük.

Hirtelen a romantikus csöndet csattanások és trappogások törték meg. Milán és Adrián mentek a folyosón, mögöttük csöndesen lépkedett Erik. Hangosan és feltűnően beszélgettek.

-Komolyan felkérted Szonját?-kérdezte Milán vörös hajú barátját. A fiú elcsitította, majd gyorsan és boldogan bólogatott. Kolos ezeket meghallva elhajlott az elpirult kiválasztottjától, majd csatlakozott a csoporthoz. A folyosó újra csendbe borult mielőtt Loretta csendesen szitkozódott egyet, elfordulva a hosszabb folyosóról. A szőke hajú lány hamar eltűnt Szonja és Eliza láthatárától. A két lány elfordult a faltól, majd összenézve elröhögték magukat

-Alig várom a bált.-Suttogta Szonja.