Kilenc Élet-A Kiválasztottak

Minden Más Part 1

Az őszi, halvány napsugarak és a csendes szellő tökéletes időjárás volt a három lánynak, hogy gondolataik ne vesszenek el. Szonja, aki most a kerítésnek támaszkodott, és Eliza, aki pedig folyamatosan körülnézett, ki-ki tekintve a keskeny utcára, mind barátnőjüket várták.

A hangulat nem volt más a mindennapostól, a fákon mókusok gyűjtötték az elemózsiát a télre.

-Hét óra negyven perc..-Mormogta Eliza, amikor hangos, ámbár gyors lépteket hallott, ami minden madarat felriasztott, akik még nem csiripeltek hajnalba. Felemelte fejét, és meglátta Lorettát, ahogyan vastag, lila pulcsijában oda kocog magasabb barátnőjéhez. A lány megkapaszkodott Eliza piros dzsekijébe, levegőért kapkodva.

-Bocs a késésért.-Mondta lihegve, majd nyújtózkodott a tiszta ég felé.

-Bocsánat.-Helyesbített Eliza egy nem boldog, inkább álmos fejjel. Lorett csak intett egyet, nem foglalkozva barátnője arrogáns megjegyzésére.

Egy perc ácsorgás után már visszafordultak volna a térre, amikor 5 fiú rontott ki az egyik pasztell ház mögül, üvöltve és tolakodva. Kettőnek sötét barna haja volt, ők mentek elől, ők inkább harcoltak, mint üvöltöztek. Mindkettő sapkával rendelkezett, kezükben pedig gördeszka volt. A lányok Ádámként és Botondként ismerték őket, és tudták, hogy idősebbek náluk. A harmadik fiú barnás-szőke hajjal rendelkezett, farmer-dzsekit hordott, Eliza és Lorett hamar felismerték a végzős Kornélt. Mögötte Bálint rohant, Kornél öccse, ő még a három lánynál is fiatalabb volt, de pont olyan erőteljesen tudott sprintelni is kiáltani, mint bátyja, világos barna haja szinte csillámlott a gyenge napsugarak alatt. Leghátul pedig Lorettáék osztálytársa, Milán rohant. Eliza gyorsan félrevonult, magával húzva a lesokkolt Lorettát.

"A hangos gang.. gyűlölöm a fajtájukat...Mondjuk Milán rendes, nem tudom hogyan került oda."-Gondolta Szonja, végignézve, ahogyan az öt fiú besurran az iskola kapun.

-Első!-Hallatszott egy hangos kiáltás, mielőtt az ajtó becsapódott és minden csendesebb lett. Loretta megrázta fejét, majd átfutott az úton, körül se nézve. Eliza már nyitotta ki száját, de rájött, hogy erre nagyon ritkán jár bármiféle autó is, ezért ő is átlépett a térre, kezét összekulcsolva háta mögött.

A suli előtt Szonja várta őket.Amint megérkezett két barátnője elrakta telefonját, majd intett Elizának és Lorettának, hogy kövessék.

Amint beléptek ők is az épületbe, a nagy óra pontban nyolcat ütött.

-Elkésünk!-kiáltotta Eliza, majd piros hátizsákját maga elé húzta, elővéve a történelem tankönyvet és füzetet, elrohant a lányok előtt, majd elkezdett a nagy csiga lépcsőn fel kocogni, le se nézve barátnőire. A lányt Szonja követte, erősen markolva táskájának pántját. Loretta is követte őket, cuccai teljesen elő voltak készítve, derekához szorítva rohant felfele.

Amikor felértek, egy hosszú, ámbár keskeny folyosó tárult eléjük, melynek falain sok kis ablak helyezkedett el.

Ahol nem volt ablak, ott egy-egy magas szekrény állt, néhánynak ajtaja nyitva volt, néhányból pedig a sok lap és füzet lógott ki.

Körülnéztek, majd szaporán elkezdtek a terem felé rohanni, de hamar megtorpantak. Loretta megbökte Szonja hátát, aki hátranézett, és meglátta a mögöttük magasodó, fekete hajú történelem tanárt. -A..Arnold tanár úr.. Elnézést.. a..-Kezdte el Szonja, de a tanár csak rájuk mosolygott.-Semmi baj lányok.-Mondta, majd betessékelte őket a nagy, inkább kör alakú terembe, aminek a tetején egy üveg tető helyezkedett el.

Eliza lépett be először, kicsit hideg volt ott, mert Máté mindig kinyitotta az összes ablakot, mondva hogy koszos és ő szeretné látni a tájat.