Kilenc Élet-A Kiválasztottak

A bál Part 1

 A nagy harang éppen 5 órát ütött. Diákok kezdték ellepni a suli területét. A bejárati ajtó felett narancs, illetve kék betűkkel ki volt írva az ünnepély neve. Az iskola előterében már ott állt a három barát, a nagy tömeg arrafelé is érezhető volt. A folyosók már ki voltak díszítve, fehér szalagok lógtak a plafonról, a parafatáblákon kék és narancs díszek ékeskedtek. Szonja éppen az előkészületi munkákat csodálta, miközben piszkálta citromsárga földig érő báli ruháját. A ruha oldalán vágás volt, a lány válla kilátszott. Mellette Eliza állt vörös, térd alatti estélyiben egy lapot tanulmányozva, melyen a bál eseményei álltak.

A harmadik lány mellettük állt, neki sötét lila, deréktól bővülő ruhája volt, aminek a hátán pántok voltak. Szoknya részét apró virágok díszítették. Gondolataiba merülve bámulta a falon lévő díszletet. Egyszer csak odapillantott a barátnőjénél lévő lapra. Nagy érdeklődéssel hamar ki is kapta annak kezéből és gyorsan végigfutott rajta.

-Hattól félig az igazgató köszöntőt mond, azután a páros tánc.. ahj mik ezek.-Olvasta fel Loretta a lapon lévő vázlatot.

-Add ide azt a lapot, én is megnézem!-szólt oda Szonja és kitépte barátjától a papírt. Miközben a világos barna hajú lány belemélyedt a bál eseményeibe, a többiek megpillantották Mari nénit. Egy alacsony, tömzsi, vörös hajú nő állt a folyosó másik végében, éppen nekik integetett.

-Gyertek gyerekek, mindjárt kezdődik!-Szólt oda hozzájuk a biosz -és föci tanár. Ekkor a három összezavart lány mögül beözönlöttek a különböző színű ruhákban tündöklő gyerekek.

A lányok összenéztek és a tömeg után eredtek. Szemük folyamatosan az emberekre fókuszált, keresvén a 10.-esek csapatát. A tömegből kitűnt egy alacsony lány, barna haja lelógott szürke pulcsiján. Linda volt az, kezét a zsebébe helyezte, látszólag frusztrált volt. Szonja odakocogott hozzá, kikerülve a sok fiút akik a tömeg végén mentek.

-Láttad a többieket?-Kérdezte a sárga ruhát viselő lány, amint odatoppant a másikhoz.

-Már egy öt perce bent vannak az ebédlőben, várakoznak.-Biccentett Linda és megigazította szemüvegét.

-Köszi!-Szólt Szonja, aki már rég a többiekkel rohant.

A három lány végül betuszkolta magát az ebédlőbe két 12.-es fiú után. Az ebédlőből már az összes asztal és szék ki volt vitetve, a falhoz állítva is csak pihenőhelyek voltak. A nap lemenőbe volt, ezt a nagy ebédlői ablakokból is lehetett látni, az óriási lámpák a boltozatról viszont erősen világították a termet. A tánci világítások sorokban lógtak a falról, illetve plafonról, még nem voltak felkapcsolva. Eliza megbökte a két lány vállát majd a terem túlsó sarkába mutatott. A 10.-esek már rég ott hülyéskedtek, tömörültek. Gyorsan átszaladtak a 12.-esek osztályán akik az ebédlő bejáratánál álltak, mivel beljebb már nem volt hely.

-Cső csajok!-kiáltott Adrián a közeledő diákoknak miközben vörös haját igazgatta. Eliza és Szonja csendesen integettek a fekete mellényes, fehér inges fiúnak, akinek nyakkendője lazán volt megcsomózva. Loretta rá se hederített Adriánra, egyből Vikihez futott, akin erdőzöld ruha fénylett. Eliza Mátét kereste az osztálytársai között. Mogyoróbarna szemei megpillantották a menő fiúk csoportját. Máté éppen nekik magyarázott valamit a táncról. Ruhája hasonló volt Adriánéhoz, viszont nyakkendője rendezettebb volt, nadrágja is sötétebb árnyalatot tükrözött. A piros ruhás lány odament táncpartneréhez, és óvatosan beférkőzött a fiúk mellé. Körbetekintett, és észrevette Kolost is a tömegbe, aki feltűnő, fehér öltönybe beszélgetett Krisztiánnal.

-Ki a szerencsés?-kérdezte a lány, figyelmet keltve magára. A szőke hajú fiú maga köré nézett, majd mire ráeszmélt, hogy neki kéne válaszolnia, Máté szólalt meg helyette.