Kilenc Élet-A Kiválasztottak

Másvilági kő Part 2

A ház régi fenyőfából készült, valószínűleg sok ideje itt állhat, mert fenyő már 50 éve nem volt a város környékén. Nem volt ablaka, csak egyetlen kis ajtaja, ami egy résnyire nyitva volt. A lányok karkötői rezgésekkel és apró felvillanásokkal jeleztek. Loretta lépett be először. A ház teljesen sötét volt, alig látszott valami.

-És most mi legyen?-kérdezte, ránézve a többiekre.

-Talán Eliza notesze segíthet..-Mormogta Szonja és leült egy nagyon régi székre, ami majdnem beszakadt alatta. Loretta nekidőlt a falnak, elmosolyodva barátnője ügyetlenségén. A piros inges lány előkapta a sárgás-barnás füzetet, és lapozni kezdte a noteszt, majd hirtelen megállt az egyik oldalon, végigtekintve a lapon.

-Ennél már csak varázslatosabb dolgok lesznek..-Mormogta Eliza magának. Kimentek a sötét helyről és újra letelepedtek a magas fűben. Eliza barátnői szinte a füzet fölé hajoltak, elolvasva az egészet.

Üdv

Sikeresen megtalálták a házat, ügyes munka lányok.

A kő még mindig a szabadban van, pontosabban a tengerben.

A házzal szemben lesz a part közelében

Sok sikert

A Kiválasztó

A barna hajú lány becsukta a Noteszt, és fekete táskájába helyezte, eltekintve Szonjától és Lorettől, de hallgatva szavukat.

-Valaki hozott fürdőruhát?-nevette el magát Loretta aki tudta, hogy ruhában ők nem fognak úszni.

-Én hoztam.-Bökte meg a hátát Szonja, és levetette táskáját a földre.

-Keresek egy nyugodtabb helyet és átöltözök, ha ez kell.-Nyögte ki végül és kivette a sárga mintás fürdőruháját.

-Mi addig a tengernél leszünk.-Eliza barna szemét rá meresztette az öbölre és elindult. Lorett nem bírta a nevetést visszafogni és kuncogása hangosabb lett.

-Miért nevetsz ennyire?- kérdezte a még ülve maradt barátja, visszatekintve a lila pulcsis lányra.

-Semmi..semmi.-Mosolyodott el és haját összefogta amint odaértek. A tenger tiszta kék volt, habjai épphogy érintették a partot. Állapota nyugodt volt, mivel már egy ideje nem jött nagyobb hajó vagy vihar, ami felborítaná a rendet. A lányok levették a cipőjüket és belementek a vízbe, épp csak addig, hogy a térdig érjen a víz. Alig néztek körül, Szonja már mögöttük futott fürdőruhában.

-Itt vagyok!- Szólt oda a két lánynak akik kikászálódtak a vízből.

-Most rajtad a sor, nem tudjuk hol a kő, de beljebb nem szeretnénk menni.-Magyarázta el Loretta.

Szonja bólintott és amint felkötötte a világos barna haját bement a vízbe. A víz egyre zavarosabbá vált, de veszély jelét nem lehetett felfedezni. Öt perc sem telt el, Szonja észrevett zavaros hullámokat a távolba. Egyre beljebb és beljebb ment, vágya csak növekedett. Mikor már úsznia kellett, megpillantotta a csillogó követ, amely mélyen, az iszapba beakadva állt.

-Szerencse.-Gondolta majd alámerült. Mikor már elég mélyen, volt, beleakadt egy kisebb hinárba, gyorsan elkapkodva lábát a veszélytől továbbúszott. Hirtelen azt érezte, hogy nagyon nagy lett a nyomás alatta. Megállt, de már nem tudott segítségért nyúlni, elkezdett süllyedni.

Mindeközben Loretta és Eliza kezdtek idegesek lenni. Már 10 perce, hogy barátjuk nem bukkant elő.

-Lemegyek érte.-Motyogta Lorett. Eliza szólni akart, de végül csukva hagyta a száját. A lány levette a cipőjét, majd beugrott a hideg vízbe. Barátja csendesen állt a parton, szíve hevesen dobogott. Lorett lemerült, és körülnézett. Elkezdett arra úszni, amerre barátnője is korábban. Hamarosan meg is látta, ahogy egy kis rikító sárga folt süllyed lefelé. A lány összeszedte minden erejét, és egy nagy levegővétel után lefelé kezdett úszni. Szonja teljesen eszméletlen volt. Lorett pofozgatta egy darabig, de nem történt semmi. Az ájult lány egyik kezében egy kicsi, fényes kő volt. A másik karján pedig a Nap medál virított.

Loretta érezte, hogy fogy a levegője, ezért elkezdte felhúzni a lányt.

A parton eközben Eliza pánikolt, de mikor meglátta a felbukkanó lányokat, megnyugodott. Egészen addig, amíg Loretta ki nem vitte a partra Szonját.

-Mi történt? Jól van? Lorett! Válaszolnál??-idegeskedett.

-Azt hiszem..nem reagál semmire. Újra kéne éleszteni mint a filmekben, te tudsz olyat?-kérdezte a megmentő.

-Hát megpróbálom.-Eliza végzett pár lélegeztető gyakorlatot, de nem történt semmi. Ekkor Szonja csuklójához nyúlt.-Nincs pulzusa.-Motyogta.

-Ne, az nem lehet. Add oda azt a hülye noteszt hátha van benne valami.-Mondta idegesen Loretta. Elvette a füzetet, és feszülten lapozgatni kezdte.

Eközben Szonja karkötője elkezdett villogni, jobban mint máskor. A két lány felfigyelt, letették amik a kezeikbe voltak és oda nyúltak. Hirtelen a mozdulatlan test felkelt és körülnézett. Mindenki ámulva nézett Szonjára.

-Minden rendben, mi történt?-kérdezősködött szőke barátja, aki remélte nem egy új lélekkel beszélget. Eliza az elmúlt években nem vágott annyira értetlen kifejezést, mint ami most arcán pihent.

Szonja a mellkasához kapott, nagyokat lélegezve majd végre megszólalt.

-Nem tudom mi történt..-Mesélte.

-Azért még tudod ki vagy, ugye?-kérdezte feszülten Loretta, kezét a lány homlokára téve.-Nincs láza.-Suttogta. Eliza már magyarázkodott volna, de nem akart bunkónak tűnni.

-Nyugi lányok..-Motyogta Szonja.-Minden rendben van, csak.. nem tudom.. nem emlékszem semmire.

-Aham meg még meg is haltál.-Említette közömbösen Eliza, majd leguggolt a többiek mellé, kivéve a vizes lány kezéből a varázslatos követ. Szonja az elhangzottak után kicsit össze volt zavarodva, de nem vette figyelembe a tényt, hogy meghalt.

-Szóval...-Kezdte Szonja, de Loretta elhallgattatta és Elizához fordult. Eliza tanulmányozta a követ majd felnézett.

-A kő és a karkötőnk is világít, szóval ez lenne az a varázslatos bigyusz, csak tudnám mire kell.-Barna szeme végig suhant barátai karján, majd felállt, indulásra készen. Loretta biccentett a földön fekvő lánynak aki nagy nehezen felállt, és lesöpörte magáról a homokot.

-Nézzétek!-Szonja először azt hitte képzelődik, de a többiek is hirtelen lesokkoltak. Eliza kezében a kő elporladt, semmit sem hagyva azután. A lányok csöndesen álltak az enyhe szél porfelhőjében, furálva az egészet.

-Lányok, lehet túl sok időt töltöttük ezen a varázslatos parton, ideje lenne hazamenni.-Lépett közelebb Loretta Eliza kezéhez, nehezen levéve ezüst szürke szemeit arról.

A lányok lassan eltávolodtak egymástól semmi szó nélkül, pontosan tudták, holnap milyen nap van, és hogy ma senki sem fog ráérni kiborulni. Eliza kinyitotta a saját jegyzetfüzetét, és gyorsan belefirkantott valamit a kőről. Hirtelen csöndes trappolásokat hallott, majd egyre erősebben. Gyorsan hátrafordult, majd nagyot sóhajtott amint meglátta Szonját, aki a fürdőruha fölé már visszavette a ruháját, halkan megkérdezte:

-Várjunk, meghaltam?