golden (larry fanfic)

sixth

Másnap a munkában nem volt semmi különös. Amint hazaértem ledobtam a cuccaimat, és éppen átöltöztem otthoniba. Louis pulcsija ott feküdt a kanapén.
-Ne nézz így rám. - szóltam a pulcsinak, ugyanis nagyon hívogatott, és kicsit se zavart, hogy nem tud válaszolni - Áh, nem árthat. - adtam fel a harcot egy vállvonással fél perc bámulás után. Odamentem, és magamhoz szorítva a ruhadarabot beszívtam az illatát. Még mindig Lou illata volt. Belebújtam. Annyira jó érzés volt...
Az ábrándozásomat a telefonom csörgése szakította félbe. A képernyőn Niall neve jelent meg.
-Haló? - szóltam bele miután felvettem.
-Hazza, hol vagy? Ugye nem raboltak el? Jól érzed magad? - szólt bele a telefonba aggódva... Louis.
-Lou?? Hogy- Ez nem Ni telefonja? - kezdtem értetlenkedni a fura kérdéseket figyelmen kívül hagyva.
-Én otthon hagytam az enyémet és nem volt olyan nehéz feltörni az övét. Nem egy lángész a srác. - szinte láttam ahogy megforgatja a szemét.
-Hé! - hallottam a háttérből az említett hangját.
-Csak viccelek, nyugi. - mondta Louis neki egy kicsit elhajolva, de aztán halkabban hozzátette - Vagy mégse. - kuncogott.
-De miért nem vagy otthon? És várj... Niall telefonját? Hogyan? - gondolkodtam.
-Te se vagy az, szívem. - nevetett fel. A becenév hallatán elpirultam. Szerencse hogy nem láthatja... - Azért hívlak, hogy jól vagy-e. Tudod, megbeszéltük, hogy ma Nialléknál találkozunk... - magyarázta el, mire a homlokomra csaptam.
-Franc. Teljesen kiment a fejemből. - mondtam és rögtön felkaptam a csizmámat és a kulcsaimat - Indulok is. - tettem le a telefont meg se várva, hogy Louis mit mond. Ahogy voltam léptem ki az ajtón és zártam be.
Az utat futólépésben tettem meg. Amint beestem Zaynék ajtaján, valaki rögtön a karjaiba zárt.
-Mi a... - lepődtem meg, és próbáltam megtartani az egyensúlyomat, ugyanis majdnem ledöntött a lábamról. Amint elengedett, megláttam, hogy Louis az.
-Annyira aggódtam, Haz. - nézett a szemembe és tényleg úgy nézett ki, mint aki nyugalmatlan.
-Miért? - húztam össze a szemöldököm.
-Azt hittem hogy valami történt... - mondta még mindig tartva a szemkontaktust.
-Csak túl védelmező. - mosolygott Liam a kanapéról.
-Én nem is! - tagadta le kapásból Louis.
-Pedig ez nagyon is úgy néz ki, haver. - szólt hozzá Niall is. Lou csak durcásan összefonta a kezeit a mellkasa előtt. Nem bírtam, és felkuncogtam. Nagyon aranyos volt.
-Te meg ne nevess! - ütött karon gyengén. Ekkor megakadt a szeme a pulcsimon. Én is magamra néztem. Nem az én pulcsim volt, hanem az övé. Teljesen elfelejtettem lecserélni - Hazza, az az én pulóverem?
-Igen. - pirultam el - Ott hagytad nálam, és éppen vissza akartam adni...
-És ezért felvetted? - mosolyodott el, már előre tudva, hogy csak még jobban zavarba fogok jönni.
-É-én odaadnám, csak... Hát nincs alatta semmi - sütöttem le a szemem.
-Csak szivatlak. Neked sokkal jobban áll. - itt közelebb hajolt, és a fülembe suttogott - De persze nélküle is biztos lenyűgözően nézel ki. - és mint aki jól végezte dolgát mosolyogva leült a kanapéra. Nem hiszem, hogy annál van vörösebb árnyalat, mint amit akkor a fejem öltött.
-Én... Azt hiszem iszok egy pohár vizet. - nyeltem egy nagyot - Tudjátok, siettem idefelé. - magyaráztam, de nem hiszem hogy bárki is bevette volna.
A konyhapultra támaszkodtam, és lassan kifújtam a levegőt. Hallottam, hogy valaki más is bejön, levesz egy poharat, majd megtölti vízzel. Felnéztem. Zayn felém nyújtotta az italt.
-Szemérmetlenül flörtöl veled. - mosolygott rám.
-Na ne mond. - vettem el a poharat és belekortyoltam.
-És te azt hiszed nem tetszel neki? - vonta fel a szemöldökét, a szarkasztikus megjegyzésemet figyelmen kívül hagyva.
-Persze. Ki tudja, lehet hogy ő így beszél a barátaival. Vagy nem is gondolja komolyan. Csak szivat. Vagy nem tudom. Én nem tetszhetek neki, Z - biggyeszettem le a számat.
-Te hülye vagy. - forgatta meg a szemét - Elég egyértelmű, hogy mit érez. És mi az hogy te nem tetszhetsz neki? Ne csináld már. - pöckölt homlokon - Te egy határtalanul kedves, pozitív, odaadó, és valljuk be, helyes ember vagy. Szinte lehetetlen nem szeretni. És hidd el, ha én is azt mondom, akkor tetszel neki.
-De... Én nem tudok lépni. El fog utasítani. És amúgy is korai.
-Nem azt mondom, hogy most menj vissza és smárold le. De előbb utóbb ha nem lépsz, ő fog. Ezt garantálom neked. - mosolygott, de valahogy nem tudtam elhinni neki. Ez ki is ülhetett az arcomra, ugyanis Zayn felsóhajtott - Jó, akkor ne higgy nekem. De mostmár menjünk vissza. Még halálra aggódja magát. - röhögött fel.
-Szerintem aranyos, hogy aggódott. - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Hát persze. - vigyorgott rám Zayn, majd visszaterelt a nappaliba.
A nap többi részében - egy pár alkalmat kivéve, amikor Louis kicsit zavarbaejtő megjegyzést tett - jó hangulatom volt. Úgy éreztem, hogy Louis is kezd bekapcsolódni a társaságba, és hogy jóban van Liamékkel, és ez határtalan boldogsággal töltött el.