golden (larry fanfic)

eighth

Másnap a műszakunk lejárata után kíváncsian léptünk Niallel a lakásba. Még az ebédszünet alatt kaptunk egy üzenetet Liaméktől, hogy majd átugranak, mert híreink vannak. Gondolom Louis is megkapta, mert rögtön felkapta a fejét, mikor beléptünk a lakásba. Jellegzetesen kék szemeit egyenesen rám szegezte, majd végigvezette rajtam a tekintetét. Elpirultam.
Egy szimpla, mindennapos ing és farmer volt rajtam. Lehet, hogy csak még nem látta rajtam ezt az inget, és azért néz így. Igen, biztos emiatt.
Niall hirtelen megköszörülte a torkát, mire feleszméltem, és lesütöttem a szemem. Meddig állhattunk így, egymást nézve?
Pont ekkor esett be a gerlepár, és virulva elénk álltak. Én ledobtam magam a kanapéra, és Niall és Louis is ezt tette.
-Oké, mindenki tegye szabaddá magát június 18-ára! - vigyorgott Zayn.
-Máris lerendeztetek mindent? - nézett nagy szemekkel Niall. Liam nagy bőszen bólogatott.
-Igen.
-De.. Mikor is volt az eljegyzés? Egy hete? És ráadásul... Hanyadika is van ma? - húztam össze a szemöldökömet, hátha vissza tudok emlékezni a pontos dátumra.
-Elseje. Kábé két hetünk van akkor az esküvőig. - válaszolt Louis.
-Úgy gondoltuk, hogy nem akarunk várni. - mosolygott a párja szemébe nézve Liam - Minek is halasszuk el, ha már készen állunk rá?
-Hát, mindenesetre örülök nektek. - mosolyodott el Niall.
-Én is. - mondtuk szinte egyszerre Louis-val, majd mindketten egymás szemébe néztünk, és elpirultunk. Teljes összhangban... A szívem hevesebben vert, mikor a tekintete találkozott az enyémmel.
-Köszi, srácok. Már kiküldtük a meghívókat, nektek is, csak a formalitás kedvéért. - mosolygott Zayn. Tényleg látszott rajtuk, hogy boldogok. Nagyon boldogok.
-És hogyan is lesz? Még semmit se mondtatok. - kérdeztem, mire nagy beleéléssel, egymás mondatait kiegészítve mesélni kezdtek.

Nyolc felé úgy döntöttem, hogy letusolok. Észre se vettem, hogy a gondolataim Louis felé kalandoztak, és rögtön egy dal jutott róla eszembe. Először csak dúdolgattam, majd már teli torokból énekeltem a szerelmes dalt. Ennyire elvesztem?
-Váó. Gyönyörű hangod van, Hazz. - hallottam az ajtó felől, mire szinte felugrottam, és oda kaptam a fejem. Louis az ajtfélfának dőlve állt. Nyelt egyet.
-MI A JÓ ÉDES SZAR LOUIS?? - próbáltam eltakarni magam, és baromira vörös lettem - MONDTAM HOGY FÜRDÖK. MIÉRT VAGY BENT? ÉS MIÓTA ÁLLSZ OTT? ÉDES ISTENEM FORDULJ MÁR EL!
-Hát oké. - mondta, majd mégegyszer végigvezette rajtam a tekintetét, és elfordult. Mi a... - De már tényleg nem ezen fog múlni. Már láttalak. Elég jól.
-Mit keresel te itt?? - kérdeztem még mindig kiakadva, ugyanolyan vörös fejjel.
-Csak szappant akartam hozni, mert elfogyott, és úgy gondoltam, hogy nem nézek oda és észre se fogsz venni...
-Nem tudtál vele várni? És akkor mi a jó életért néztél?
-Nem gondoltam bele, na. És annyira meglepődtem, amikor meghallottalak énekelni, teljesen elfelejtettem, hogy milyen helyzetben is vagy. Megláttalak, és... - nyelt egyet.
-Jó, tudod mit? Mindegy is. Csak most menj ki, légyszíves. És közben ne nézz ide! - bólintott, de ennek ellenére a fürdőszoba szekrény felé vette az irányt.
-Csak még elveszem...
-LOUIS! - kiáltottam rá, mire a kezeit feltéve felém fordult, ismét elfeledve, hogy éppen nincs rajtam ruha - Még mindig ne nézz ide. - mikor észrevette magát, nyelt egyet, és kisétált.

-Na jó, mi volt ez az egész? - álltam elé, miután végeztem a tusolással, mostmár a pizsamámban. Egész végig ez a kérdés járt a fejemben.
-Már mondtam... - nézett fel a szemembe, és mintha egy kicsit elpirult volna. Ilyen is van? - Be akartam menni...
-Nem, nem. Ezt már hallottam. Miért bámultál? - tettem csípőre a kezem. A tekintetével követte a mozdulatomat.
-É-én... Nehéz lett volna nem bámulni. - motyogta az orra alatt, mire elállt a szavam. Mi? Ez is csak olyan, mint a beszólásai? Reagálni már nem volt időm, ugyanis megszólalt a csengő. Felsóhajtottam, és kitártam az ajtót.
-Korán jöttél. - forgattam a szemem a szőkére, mert már tényleg a szokásává váltak az esti látogatások.
-Ha ha. Te nem hallod ilyenkor azt, amit én. - lépett be az ajtón.
-Komolyan, ennyi erővel itt is lakhatnál... - néztem rá szarkazmussal, mikor láttam, hogy zavartalanul a hűtőhöz lép.
-Ha már felvetetted - kapott az alkalmon.
-Mi van? - kapkodta a fejét Louis, és őszintén, én is így voltam vele.
-Niall, ez szarkaz-
-Elfogadom a lovagias ajánlatot. - tette a számra a mutatóujját, hogy ne tudjam befejezni a mondandómat - Köszönöm, hogy felvetetted.
-Niall... - szólt volna Louis, de leintettem.
-Hagyd, Louis. Most úgyse fog tágítani. Majd holnap megbeszéljük normálisan, hátha észhez tér. - sóhajtottam, már ismerve a legjobb barátomat.