golden (larry fanfic)

second

-Hahó! Harry? - lengette meg Niall a kezét az arcom előtt - Esküszöm, ez a Louis gyerek nagy hatást gyakorolt rád.
-Mi? - hagytam abba a bambulásom - Mi van Louis-val?
-Tegnap óta ilyen... Elgondolkodó vagy, és tippre nem a 17 éves lány gyakorolt rád ilyen hatást.
-Rajtam nincs semmi hatás. Ugyanolyan vagyok, mint előtte - néztem rá zavarodottan - Nem értem mire célzol.
-Áh, hagyjuk. Idővel úgyis beismered. Ezt biztosra veszem. - kacsintott egyet, majd elsétált.
-Idióta, ugyanarra megyünk. - röhögtem fel, mire visszafordult.
-Egyszer akarok drámai lenni, és akkor se sikerül... - morogta az orra alatt, mire csak még jobban nevettem.

-Kitartás, már csak egy ember van, az pedig... - vette volna elő a jegyzőkönyvet, de még előtte megszólaltam.
-Louis. - fejeztem be gondolkodás nélkül.
-Na, hogy tudod. - vigyorgott rám a szőkeség, mire csak a szemem forgattam, és megigazítottam az egyik gyűrűmet. Ma egész nap ezzel a "más vagy, és biztos a srác miatt" dumát nyomta.
-Ember, tegnap találkoztam vele először.
-De azt azért el kell ismerned, hogy piszok jól néz ki. Ezt még én hetero szemmel is megállapítom. - könyökölt a pultra, és az állát a kezébe tette, mint valami tinilány.
-Igen, de ez nem számít semmit. Ő is hetero, és a páciensem. Ráadásul, mint már ezerszer elmondtam, tegnap ismertem meg. Ennyi idő alatt még én sem esek szerelembe.
-De tetszeni még megtetszhet - kacsintott rám, majd hirtelen megbökött - Itt van, itt van - suttogta rohadt feltűnően.
-Belőled kész tinilány lett, Niall - röhögtem fel, de azért kiegyenesedtem, hátha meglátom az említettet. Éppen belépett az ajtón, vállán a gitártokkal. Szeme ugyanúgy csillogott, mint tegnap.
-Hát, mikor a legjobb barátomnak esélye van egy kapcsolatra... Nincs mese - vonta meg a vállát teljesen komolyan.
-Helló. - köszöntem Louisnak, ignorálva a szőkeség utolsó mondatait - Ő itt Niall, a legjobb barátom, és mint látod, ő is itt dolgozik. Igazából nem is tudom miért mutatom most be.
-Helló? - vonta fel a szemöldökét, tekintve, hogy Niall úgy vigyorgott rá, mint a tejbetök. Ha most nem lenne köztünk egy pult, jól oldalba bökném.
-Üdv, Louis. - mondta még mindig vigyorogva - Sokat hallottam már rólad... - erre Louisnak csak még feljebb kúszott a szemöldöke, én pedig a kezembe temettem az arcom.
-Kérlek, erre gyere. - invitáltam be gyorsan Louist a rendelőmbe, tekintve Niall idegállapotát. Utánunk rögtön becsuktam az ajtót - Bocsánatot kérek Niall miatt. Ő... Hát igen, ezt nem igazán tudom megmagyarázni. És nyugi, nem szoktam beszélni senkinek arról, amiről itt beszélünk. Csak a neved tudja.
-Ebben nem kételkedtem. - húzta óvatos mosolyra a száját, és ahogy leült, rögtön kicipzározta a gitártokot.
-Szóval, nyugodtan elkezdheted. Rád bízom, hogy mit játszol először. - húztam egy kicsit közelebb a székemet, hogy jobban láthassam, ahogy játszik.
-Huhh, szóval... Ezt a számot nagyon sokszor hallgattam mostanában, és meg is tanultam játszani. Igazából ez is.. Ez is valamennyire kapcsolódik... A problémámhoz. - mondta ki nehezen az utolsó szót. A térdemre könyököltem, és az állam a kezembe fektettem. Louis lassan elkezdte az első akkordokat. A hangja tisztán csengett a szobában. Ahogy egyre tovább haladt, felismertem a számot. Ezt annyiszor meghallgattam, még mielőtt coming out-oltam volna. A bandában is vannak melegek, és a dal a magunkban rejlő érzések elfogadásáról szól. Nagyon szerettem ezt a számot, ez is segített a bátorságomnak. Amint felismertem, összehúzott szemmel néztem magam elé, és próbáltam összerakni a képet. Lehetséges volna, hogy ő is...?
-Gyönyörű hangod van - mosolyogtam rá miután befejezte a dalt.
-Kö- Köszönöm. - vörösödött el, és lesütötte a szemét. Ekkor megszületett az ötlet. Meg van, hogyan érem el, hogy könnyebben nyíljon meg - Szoktam saját dalokat is írni. Néha.
-Azok is ilyesmi dalok? Ilyen... - próbáltam megfogalmazni - Romantikus dalok?
-Hát, végülis, mondhatjuk úgyis. - pirult el ismét - De nincs úgy senki, akinek énekelhetném. Neked van barátnőd? - kérdezte, de aztán meg is bánta - Sajnálom. Ezt nem kellett volna kérdeznem.
-Semmi baj. Nem, barátnőm az nincs. - húztam mosolyra a számat. Édes volt így, ahogy zavarba jött. Mi? Niall telebeszélte a fejem. Csak tegnap ismertem meg.
-Az.. az jó. Vagyis nem. Vagyis... áh. - temette a tenyerébe az arcát, én pedig nem tudtam megállni a kuncogást.
-Nyugi. Mondom, képzeld ezt, mint egy sima beszélgetést. Mi segítene ebben? - hajoltam közelebb, mire rám kapta kék íriszeit.
-Talán ha megadnád a telefonszámod... - morogta inkább csak magának mosolyogva, mire kaptam az alkalmon, és kinyújtottam a kezem. Értetlenül nézett rám - Mit szeretnél?
-A telefonod. Beírom a telefonszámom. - mondtam teljesen komolyan.
-Ja én nem... Én nem komolyan mondtam - nézett rám nagy szemekkel.
-De úgy mosolyogtál hozzá. A mosoly mindig jó jel. Én mindent megteszek a jó érdekében.
-Hogy mosolyogtam?
-Hát úgy. - de profi pszichológus vagyok - Őszintén. Na add. - ő előhalászta a zsebéből és feloldotta, majd a kezembe nyomta a készüléket. Én beírtam a számot és visszaadtam neki. - Parancsolj. Mostmár barátibb a kapcsolatunk? - erre csak morgott, de egy kis mosolyt azért láttam a szája sarkában.
-Köszönöm. Azt hiszem, most megyek. - állt fel, és összepakolta a gitárját.
-Akkor... Mikor is találkozunk legközelebb? - kérdeztem a szemöldököm ráncolva, az emlékezetemben keresgélve.
-Kedden. - vágta rá, de mintha elszégyellte volna magát, ezért hozzátoldotta - Asszem. Na szia. - köszönt miután kiértünk a hallba.
-Szia. - köszöntem el én is, és mosolyogva néztem a távolodó alakja után.
-Uu, valaki szerelembe esiiiik - hallottam magam mellől Niall hangját, mire csak meg forgattam a szemem.
-Mostmár nincs erőm vitatkozni veled. Majd magadnak kell meglátnod, hogy nincs igazad.
-Pedig szerintem pont hogy igazam lesz. Figyeld meg. - kacsintott rám, és elindultunk kifelé az épületből.
-Na persze. - nevettem fel.
Még négy nap, és Louis-val újra találkozunk.

Másnap, szombaton a munkahelyről hazamenet Niallékhoz mentünk, és útközben még vagy ötször meg hallgattam Nialltől, hogy mennyire összeillünk Louis-val. Ez meg is látszhatott, ugyanis mikor a lakásba értünk, Liamék rögtön felfigyeltek.
-Harry, mi az? Valami baj van? - kérdezte Zayn a szemöldökét aggódóan összehúzva.
-Nem, Z, csak elment a kedvem az élettől is. - dobtam le magam a kanapéra.
-Jaj, ne dramatizáld túl, Harry. Éppen a szerelmi életét ecseteltem. - mosolygott rá a párra Niall, mint aki jól végezte dolgát.
-Kivel? Lemaradtunk valamiről? - kérdezte most Liam, és mindketten kíváncsian néztek a szőkére.
-Van egy srác, kábé ugyanolyan idős mint Harry. Louisnak hívják. Egyértelmű köztük a kémia. - magyarázott beleélve magát.
-Ja, csak Ni azt a kis tényezőt átugorja, hogy Louis hetero, és a páciensem. - ekkor kicsit elgondolkodtam - Habár... Mostmár nem vagyok abban annyira biztos.
-Miben? Hogy a páciensed? - értetlenkedett a szőke.
-Dehogy, te hülye. - nevetett fel Zayn - A szexualitásáról. Azt mondja, hogy lehet, hogy Louis is meleg.
-Igen. Lehetséges, hogy amiatt jött alapból. Persze ez még nem biztos. Majd legközelebb kiderítem. De Ni, hidd el, ha érzek majd valamit, szólok róla. - mondtam kissé szarkasztikusan, de ez a barátomnak nem jött le.
-Fogsz is. - vigyorgott rám.
Pont ebben a pillanatban éreztem, ahogy a telefonom megrezdül. Üzenetem jött.
"Szia"
Ismeretlen szám. Lehet, hogy ez Louis?
"Szia... Louis te vagy az?" - írtam vissza.
-Ki az? Csak nem a Louisod? - hajolt közelebb a szőkeség, hátha meglátja a képernyőt.
-Nem az enyém, és nem tudom. Mindjárt kiderül. - ahogy kimondtam, rögtön új üzenetem jött.
"Igen, én vagyok az. Csak annyit akartam kérdezni, hogy kedden is hozzam a gitáromat?"
Kicsit mintha csalódott lettem volna, hogy csak ennyit akart.
"Persze, hozhatod." - válaszoltam neki.
-Aha, Louis az. - néztem fel a telefonomból.
-Ééés mit mond? - kérdezte Liam mosolyogva, miközben Zayn mellé ült, és átkarolta a vállát. Annyira bírom az összhangot, ami kettejük között van.
-Semmit.
-Ne már. A semmit nem lehet megírni. - forgatta a szemét Niall.
-De tényleg semmi. Csak annyi hogy legközelebb is hozza-e a gitárját. - vontam meg a vállam.
-Á, szóval egy zenész. - kacsintott rám Zayn, mire majdnem homlokon csaptam magam.
-Ne már, ti is? - néztem kétségbeesetten rájuk.
-Egyszer majd meg kell néznünk ezt a Louist. - nézett Zayn Liamre, aki csak helyeslően bólogatott.