golden (larry fanfic)

third

Vasárnap a nagy semmit tevés közepette egyszer csak azon kaptam magam, hogy ráírtam Louisra. Amint realizáltam, kissé pánikba estem, ugyanis azt se tudtam, mit mondjak neki.
"Szia Harry." - jött a válasz pár perc múlva. Oké, nyugi. Nem szabad kiakadnom. Mit írjak vissza neki?
"Azt akartad hogy barátibb legyen a kapcsolatunk, nem? Akkor mesélhetnél magadról." - írtam le ami az először eszembe jutott.
"De azt nem a kezeléseken kéne?"
"Miért, csak ott szeretnél beszélni velem?" - kérdeztem vissza. Látta. Hitetlenül néztem a képernyőre. Most elrontottam valamit? Nem sok időm volt ezen gondolkodni, ugyanis pár másodperc múlva összerezzentem, ugyanis hívtak. Louis. Rányomtam a fogadás gombra.
-Látod. Nem csak akkor akarok beszélni veled. - mondta rögtön, és makacsságot véltem ki hallani a hangjából.
-Helyes. Vagyis... Ennek örülök. - javítottam ki magam elpirulva, amit szerencsére ő nem láthatott. - Tehát, mesélj.
-De akkor neked is kell majd. A barátok így csinálják. - hiába ellenkeztem volna. Kezdett előttem kibontakozni Louis személyisége. Abban már biztos voltam, hogy baromi makacs emberrel van dolgom.

Kedden már alig vártam, hogy láthassam. Vasárnap konkrétan hajnalig beszélgettünk, csak úgy mindenről. Valamennyire sikerült megnyílnia, aminek nagyon megörültem, és jobban megismerhettem a személyiségét. Nem felejtettem el a tervemet, miszerint kiderítem, hogy a szexualitása miatt jött-e. Reggel ügyeltem rá, hogy a szivárványos karkötőmet vegyem fel kiegészítőként a gyűrűim mellett.
-Szóval, érzed már? - kérdezte Niall izgatottan. Őszintén nem tudom, hogy mire vár.
-Mit? - értetlenkedtem.
-Hát a szerelmet. A rózsaszín ködöt. A pillangókat. Ahogy hívni akarod.
-Hány szerelmi regényt olvastál, Ni? - röhögtem fel.
-Na, válaszolj. - hagyta figyelmen kívül kérdésem.
-Nem, semmi olyat nem érzek. Azt tudom, hogy sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint egy normális pszichológus-páciens kapcsolatban, de nem. - ekkor vettem észre az arcát. Félreértette - Nem! Nem úgy! Úgy érzem, hogy barátok lettünk.
-Aha, persze. - nézett rám gyanakvóan. Hát én nem hiszem el ezt az embert. - És szerinted ez a karkötős cucc be fog válni?
-Szerintem igen. De majd meglátjuk.. -  éppen folytatni akartam volna a gondolatot, amikor észrevettem Louist közeledni.
-Szia, Harry. - mosolygott rám, mire valami mintha megmozdult volna a hasamban. Mi a..? - Szia, Niall.
-Üdv, Louis. - vigyorgott a szőkeség ugyanolyan hülyén, mint múltkor.
-Akkor azt hiszem mehetünk is. - néztem az érkezettre, ugyanis úgy láttam, hogy Niall valamit még mondani szeretne, és én inkább elkerülöm a kínos szituációkat.
Louis már sokkal felszabadultabban foglalt helyet, mint az előző alkalmakkor.
-Szóval, most is játszak egy számot? - nézett rám kíváncsian. Én válaszolás előtt próbáltam feltűnően a hajamba túrni, hogy jól látszódjon a karkötő. Louis nagy szemekkel végigvezette tekintetét az egész karomon, majd megállapodott a karkötőn, és mintha kissé elnyíltak volna az ajkai is.
-H-harry, te... Te...? - próbálta megkérdezni értelmesen, de nem igazán sikerült neki. Én persze nem adtam magam ilyen könnyen, azt akartam hogy konkrétan rákérdezzen.
-Mi az? Mi van velem? - tettettem értetlenkedést.
-Te.. Te... - nyelt egy nagyot - Te meleg vagy?
-Igen. Miért? Talán baj? - döntöttem kicsit oldalra a fejem érdeklődően.
-N-nem. Egyáltalán nem. - sütötte le a szemét elpirulva, ezzel megerősítve a gyanúmat. Szóval a coming out-tal lenne problémája? Mindenesetre nem feszegettem a témát, majd elmondja ha szeretné.
Egész idő alatt csendesebb volt, mintha gondolkodott volna.

Következő nap elszánt tekintettel lépett be a rendelőmbe. Rögtön leült, és előpakolta a gitárját.
-Szia, Louis. - mosolyogtam rá, próbálva azt sugallni, hogy bennem megbízhat.
-Szia, Harry. - mintha ideges is lett volna - Én.. Én most egy saját számomból szeretnék énekelni...
-Ennek örülök. - most is közelebb húztam a székem, és az állam a tenyerembe támasztottam. Egy mély levegőt vett, és belekezdett.
A gitár hangja belengte az egész szobát.
-Defenceless. - mondta, miután befejezte. Én csak kérdően néztem rá, arra várva hogy folytassa - Ez a szám címe. Amikor írtam... Úgy éreztem, mindenki tud rólam. Hogy mi van bennem. Hogy... Hogy milyen érzéseim vannak. Egy.. Egy buliban voltunk, és ez a srác... - bátorítóan rámosolyogtam - Ő... Hát megcsókolt. És én nem ellenkeztem. És be tudtam annak, hogy csak egyszeri alkalom, és mindenkinek kell egy kis próbálgatás. De nem tudtam nem rá gondolni. És ha egy lánnyal kellett úgy beszélnem... Nem ment. Nem éreztem helyesnek. És utána próbáltam elnyomni. Sokat randiztam lányokkal, de nem éreztem semmit. Akármilyen szépek, kedvesek voltak... Semmi. És akkor ébredtem rá, hogy... Ez van bennem. Én... Harry, azt hiszem én is meleg vagyok. - fújta ki a levegőt.
-Köszönöm, hogy megbíztál bennem. Tudom, mennyire nehéz az elején kimondani. De ezzel semmi baj sincs. Miért éreznéd rosszul magad azért, amit nem is tudsz irányítani? De ezt persze az elején nehéz belátni. És ez a legfontosabb: Ne szégyelld! Persze nem azt mondom, hogy rögtön kürtöld a világnak, de majd dolgozunk rajta. Én is túlestem rajta. Segíteni fogok neked, Lou. - mondtam ki, de realizálás után máris megbántam - Vagyis.. Bocsi, nem mondtad hogy hívhatlak-e... - kezdtem magyarázkodni, de ő félbeszakított.
-Nem.. Nem. A Lou tetszik - mosolygott kissé elpirulva, mire megint éreztem valamit a hasamnál. Nem. Csak Niall beszélte tele a fejem...