golden (larry fanfic)

ninth

Elvesztem.
Mostmár hivatalosan is kimondhatom.
Eddig még volt egy halvány esélye, hogy mindez, amit Louis iránt érzek, csak egy fellángolás.
De ahogy ajkai az enyémekhez értek, biztos voltam az érzéseimben. Szeretem ezt a fiút. Teljes szívemből. Szeretem, ahogy mosolyog, szeretem, ahogy nevet, szeretem a hangját, szeretem, ahogy kimondja a nevem.
Szeretem őt.
És, francba is, szeretem, ahogy csókol.
Ahogy puha ajkai az enyémekhez értek, egyáltalán nem érzékeltem a külvilágot. Nem gondoltam semmire, csak rá. Se múlt, se jelen, se jövő. Csak ő meg én.
Gondolkodás nélkül visszacsókoltam, és a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, szinte reflexszerűen. Kezei a tarkómról előrébb vándoroltak, és közrefogta velük az arcomat. Azt kívántam, bárcsak örökké így maradhatnék a karjaiban, de a levegőhiány miatt el kellett válnunk.
Zihálva, nagy szemekkel meredtem rá, és csak most realizáltam az egész helyzetet.
Louis Tomlinson megcsókolt.
Csak remélni tudtam, hogy ez nem az alkohol hatása miatt történt.
-Lelépünk? - kérdezte tőlem suttogva, mire bólintottam. Meg akartam ezt beszélni vele egy normális helyen. Megfogta a kezemet, és a boxok felé kezdett el húzni. Még ettől a kis érintésétől is kirázott a hideg. Igen, határozottan szeretem őt. Franc, Niallnek igaza volt.
-Srácok, szerintem hazamegyünk. - álltunk meg a boxunk előtt.
-Ó, menjetek csak. - vigyorgott Niall. Nem értem, mire gondolhat ilyenkor...
Liamék csak bólogattak, és elköszöntek tőlünk.
Hazaérve ledobtam a cipőmet, és az ajtóval szemközti falnak támaszkodva vártam, hogy Louis is megtegye ugyanezt. Mikor készen lett, és elém lépett, én éppen belekezdtem volna az egész "mégis mi a franc történt" beszélgetésbe, de az ajkait az enyémekhez nyomta, ezzel elhallgattatva engem. Lépett mégegyet, ezzel teljesen bezárva közöttünk a távolságot, és engem teljesen a falhoz szorítva.
A meglepetéstől még a nevemet is elfelejtettem, nemhogy miről akartam épp beszélni, vagy hogy nem kéne visszacsókolnom, mert Louis részeg. Persze, hogy visszacsókoltam. Annyi akaraterőm azért nincsen.
Kezeit a derekamra tette, míg én a tarkójánál húztam közelebb, és a hajával kezdtem játszani. Megint beszippantott az érzés, és ő volt az egyetlen dolog a világon.
Ki tudja, meddig álltunk úgy ott, mikor ajkai elváltak az enyémektől. Máris hiányzott az érzés.
-Lou, én... - próbáltam kilépni az extázisból, több-kevesebb sikerrel, ugyanis a teste még mindig az enyémnek feszült. Folyton emlékeztetnem kell magam, hogy Louis részeg.
-Már mióta meg akartam ezt tenni. - mosolygott, de utána már kiskutyaszemekkel nézett fel rám. Szóval neki hangulatingadozásai vannak, ha részeg - Haz, te is... Te is?
-Lou, most aludj. Rád fér. - direkt nem válaszoltam a kérdésére, akármennyire is fájt. Ha holnap megbánja az egészet, és én bevallom neki az érzéseimet... Nem hiszem, hogy meg fog tudni maradni ilyen jó barátomnak.
-Nem akarsz velem jönni? - vonta fel a szemöldökét egy perverz mosoly kíséretében, és nem volt nehéz kitalálni, mit akart csinálni a hálóban...
-Lou, részeg vagy. - mosolyodtam el - Nem fogok előnyt venni belőle - pusziltam meg az arcát.
-Magadra vess. Akkor nem kapsz ebből. - sétált el direkt lengetve a csípőjét. Felkuncogtam.
-Jóéjt, Louis.
Éjjel a kanapén aludtam. Vagyis próbáltam.
Körülbelül hajnali kettőkor Niall beesett az ajtón, nagy zajt csapva. Rögtön felriadtam.
-Te idióta! Louis alszik! - suttogtam a legmérgesebb hangtónusban, amit csak ki tudtam csikarni magamból.
-H-harry? Mi a szart keresel te itt? - nézett rám tág szemekkel.
-Akartam adni egy kis teret Louis-nak.
-Nem feküdtetek le? - most rajtam volt a megdöbbenés sora.
-Mi a franc, Niall?? - akadtam ki vörös fejjel, ami elég hülyén jött ki, tekintve, hogy az egész beszélgetés suttogva zajlott le - Ezt meg honnan a jó életből vetted?
-Hát ahogy mondtad, hogy mentek, és Louis szemében pedig volt egyfajta csillogás...
-Dehogy! Szerinted lefeküdnék vele első alkalommal úgy, hogy részeg?
-Nem tudom. Nagyon úgy tűnt, hogy ő azt akarja...
-Jesszus, Niall. Akkor ezért vigyorogtál, mint a tejbetök.
-Ja, tökre azt hittem, hogy azért jöttök haza.
-Nem hiszlek el komolyan - fúrtam a fejem a párnába - Majd beszélek veled, ha már nem vagy részeg. Jó éjt!
-Hajnali kettő van...
-JÓ ÉJT, Niall.