golden (larry fanfic)

first

-Szia Niall! - köszöntöttem legjobb barátomat nevetve, aki éppen a pult mögött szerencsétlenkedett.
-Harry, az normális ha így áll rajtam a ruha? - kérdezte a gallérját feszegetve.
-Hát ha megfojtod magad attól nem lesz jobb. - kezdtem el nevetni még jobban. Imádom amikor így kezdődnek a reggeleink. Baromi nagy mázlim van, hogy őt is ide rakták dolgozni, ugyanis nem tudom, hogyan vészelném nélküle. Valamelyik munkatársam nem nézi jó szemmel, hogy meleg vagyok, de ha megbántanak is, Niall mindig fel tud vidítani. És persze Zayn és Liam is. Ők Niall-al élnek, de annyiszor csöveztem náluk, hogy ők is a barátaimmá avanzsálódtak. Már két éve együtt vannak, csak én és Niall vagyunk örök szinglik.
-Na tehát. - köszörülte meg a torkát végül, miután abbahagyta a matatást - Ma jön szokás szerint Rita, és két órát lesz bent. Azóta nem bántották. Aztán Katelynn, ő új, 17 éves, rémálmok. És még egy új, Louis Tomlinson, 28, ő pedig nem akarta kimondani, miért jön. Csak a doktorban bízik. - kacsintott rám a szőke. Tehát két évvel idősebb nálam... Az én korosztályomból nem sok páciensem volt még, így mindig felkeltette a figyelmem, ha jött egy.
-Kösz Niall. Jövök neked eggyel.
-Ó, nem csak eggyel. Konkrétan minden reggel ezt csinálom, pedig nem kellene. Ezeket magadnak kéne elolvasnod, Harry. - húzta az agyam.
-Úgyis tudod, hogy veszek majd neked kaját, nyugi. - kuncogtam. És tényleg, ezután csöndben is maradt. Micsoda véletlen.

Észre se vettem, hogy múlik az idő, Rita lépkedett be a rendelőm ajtaján. Barna haját copfba kötötte, fiatal arca piros pozsgás volt. Akárhogy is reménykedtem, nem mosolyogva jött.
-Szia, Harry. - mondta, és mintha egy kis mosolyt láttam volna a szája sarkában.
-Na ezt szeretem én látni. - mosolyodtam el én is - És mond csak, hogy telt a napod?

Rita után Katelynn jött be, láthatólag félénken. Bátorítóan rámosolyogtam, és az előttem lévő fotel felé intettem.
-Szia, Katelynn.
-Jó napot, Mr. Styles. - mondta alig hallhatóan, mire rögtön megráztam a fejem.
-Nyugodtan tegezz csak. És mond, hogy aludtál az éjjel? - kezdtem csevejként, mint mindig. Nem szeretném, ha az emberek valami kihallgatáson éreznék magukat. Ők is ugyanolyan emberek, mint én.

Már délután négy óra volt, mikor az utolsó páciensem is megérkezett. Egy sima fekete pólóban, valamint farmerben volt, deszkás cipővel és baseball sapkával, amit később le is vett, így láthatóvá téve kócos haját. A sötét ruházat kiemelte gyönyörű kék szemeit. Mégis, mintha szomorúság lakozott volna bennük.
-Szia, Louis, igaz? - kérdeztem a formalitás kedvéért, és neki is a fotel felé intettem. Ő kissé feszengve leült.
-Igen. - mondta, és csak bámult a szemembe, várva, hogy folytassam.
-Még sosem voltál pszichológusnál, ugye? - mosolyogtam rá. Ő megrázta a fejét. - Semmi baj. Nem kell feszengened. Csak elbeszélgetünk kicsit. Nem is kell mindent elmondanod először, ha nem szeretnél.
-Rendben. Szóval, Harry... Bocsánat, nem így kellene kezdenem.
-Nem, nem, csak nyugodtan. Képzeld úgy, mint egy baráti beszélgetést. Nem tiltott közvetlenül beszélni velem. - próbáltam bátorítani kicsit, ami szerintem megtette hatását. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
-Szóval... Nemrég, történt valami, ami felbolygatta az életemet. Alapból emiatt nem jönnék el, de... Van egy problémám, amivel már nem tudok megbirkózni egyedül. Ezt még sose mondtam ki hangosan. Van egy gitárom, és sokszor dalokba öntöm, amit gondolok, és úgy könnyebb kiadnom magamból. És... És az a valami... - sütötte le a szemét, de megállítottam.
-Figyelj, nem muszáj rögtön elmondanod. Ráérünk. És ha úgy könnyebb, akár el is hozhatod majd a gitárodat holnap. Rád bízom. Mindenkinek máshogy megy a megnyílás. Van, aki történeteket ír, van, aki rajzol, és van, aki énekel. Mint te. - mosolyogtam rá.
-Most sokkal éretlenebbnek érzem magam, pedig idősebb is vagyok. - nevetett fel a tarkóját vakarva, amitől a szívem felragyogott. Haladás.
-Nem kell ahhoz érettnek lenni, hogy kimondja az ember, ami a szívében van. Volt, amikor én is bezárkóztam, és féltem, hogy mit gondolnak mások. Azóta rájöttem, hogy valaki mindig fog bennünk hibát találni, szóval csak magunknak kell tetszenünk. Nem változtathatod meg a szíved. - mosolyogtam rá. Mintha pont eltaláltam volna, mi a baja, kissé elpirult. Talán önbizalomhiány, vagy valamilyen gondot érez magával kapcsolatban. Majd elmondja, ha eljön az ideje.
-Ezt megjegyzem. - húzta mosolyra a száját, majd pislogott kettőt. - Köszönöm, hogy időt szántál rám. - állt fel.
-Holnap találkozunk. - mosolyogtam rá búcsúzásképpen.
-Rendben, szia. - intett, majd kilépett az ajtón.
Louis...