Amethyst az ereje ilyen jellegű használata miatt lihegve a földre rogyott. Ugyan képes volt mások energiáját beszívni, de rövid időre tudta csak bent tartani. Nem volt profi ebben a képességében, és csak nagyon részlegesen tudta használni. Félt, hogy a hatalmas energiáktól szétrobbant volna. Így is hatalmas megpróbáltatás volt megtartani, majd visszairányítani valakire.
- Jól vagy, Amethyst? - kérdezte aggódva Lorna.
- Igen, jól. - lihegte a lány - Csak megterhelő ez az erő.
Miután kipihente magát, és Loki is talpra állt, elindultak a konyha felé, mivel jócskán tizenkettőt ütött már az óra. Közben Amethyst nagyban tervezte barátnőjével azt, hogy az istenke miképpen taníthatna.
Elérték a konyhát, és már indultak volna a hűtőhöz, amikor Amethyst észrevette, hogy Loki nem követi őket. Megfordult, és kérdő tekintettel meredt a férfire.
- Nem vagyok éhes. - vont vállat Loki.
- De nem is reggeliztél. Enned kell. - mondta a kelleténél kicsit parancsolóbban a lány.
- Nem vagy az anyám! - csattant fel a férfi, Amethyst pedig érezte, hogy hangnemével kicsit túl lőtt a célon.
- Ne haragudj, nem akartam úgy hangzani. Csak nem akarom, hogy bármi bajod legyen. - kért bocsánatot, és halványan elmosolyodott - Jelenleg én felelek érted, ha éhen halnál, az az én felelősségem lenne.
- Nem fogok éhen halni. - mondta továbbra is sértett hangon Loki, de szája sarkában mosoly bujkált.
- Vissza szeretnél menni a lakhelyedre? - kérdezte, és a férfi biccentésére egy sóhajtással megindult felé - Legyen. De később visszajövünk enni.
§
- Tegnap említetted, hogy nem vagy asgardi. - szólalt meg Amethyst, miután kényelmesen helyet foglalt a fotelban - Akarsz beszélgetni? Én ráérek.
Loki egy pár pillanatig csak meredt a lányra. Nem gondolta volna, hogy Amethyst egyrészről megjegyzi azt, amit előző nap mondott neki, másrészről, hogy tényleg hajlandó vele beszélgetni. És nem volt abban biztos, hogy el meri-e mondani neki a dolgot.
De mivel már rákérdezett, ezért úgy döntött, hogy nem húzza a lány agyát.
- Hosszú sztori. - sóhajtott egyet - Egy Jötünheim nevezetű világról származom. Az a jégóriások birodalma, egyike a Kilenc Világnak. Régen a jégóriások háborúztak az asgardiakkal, és többek közt midgardra is eljutottak. Asgard sikeresen visszaverte és legyőzte a jötünöket, de súlyos veszteségeket szenvedtek ők is. Odin elvitte Jötünheimról a jégóriások erejét adó Ősi Telek Szelencéjét. Amikor Odin a jégbirodalomban járt, akkor talált meg engem is, még újszülöttként. Elvitt Asgradra, és sajátjaként nevelt fel. Legalábbis ezt a látszatot akarta kelteni.
- Őszintén szólva mindig éreztem, hogy Thor több nálam. Már az elejétől fogva Odin őt nevelte Asgard királyának, annak ellenére, hogy azt mondogatta állandóan, hogy mindketten királynak születtünk. Thorral mindig rivalizáltunk nagyjából mindenben. Ő mindig is nagyobb, erősebb és jobb harcos volt, ezért nekem a mágia maradt. Anyánk segítségével azt tudtam egyedül olyan szinten kitanulni, hogy még a Mindenek Atyja Odin erejét is meghaladjam. - mondta büszkeséggel a hangjában.
- Aztán nagyjából fél éve tudtam meg ezt a történetet. Thor koronázása alkalmából jégóriásokat hívtam Asgradba, hogy hiúsítsák meg a dolgot. Féltékeny voltam, nem lehet tagadni. - mondta kínos nevetgéléssel - Thor ezért bedühödött, és elrángatott minket Jötünheimra. Ott csatába keveredtünk, és az egyik jégóriás érintésétől hozzájuk hasonlóan bekékült a karom. - magyarázta, de az emlék hatására görcsbe rándult a gyomra - Thort Odin kitagadta, és Midgradra küldte. Utána közelebbről is megszemléltem a Szelencét, és kiderült, hogy tényleg jégóriás vagyok. Odin utána közölte, hogy nem is csak sima jégóriás, hanem az ő királyuk, Laufey fia.
أنت تقرأ
Class X: Play the Shrinking Violet
أدب الهواةAmethyst Easterlin mutánsnak született, mint sokan mások a Földön. De senkinek sem volt része hozzá hasonló kínokban és kalandokban. Miután sikeresen megszökött egy nagy központ titkos létesítményéből, menekülőre fogja, és Fury egyik titkos mutáns k...
