Class X: Play the Shrinking Violet

1. Fejezet

Kisebb robbanások rázták meg a földalatti létesítményt. Amethyst erre kelt fel, felettébb dühösen.

Előző nap sokáig edzettek Lornával, így örült volna, ha kicsit tovább aludhatott volna. Bár amint órájára pillantott, elborzadt. Ugyanis délután kettőt mutatott a kis szerkezet.

Nyögve feltápászkodott az ágyáról, fehér ruhásszekrényéhez botorkált, majd előkotorászta a harci felszerelését, ami egy testhez álló, kényelmes anyagú kezeslábasból; két combra csatolható pisztolyból, amiket ugyan nem szeretett használni, de szükség esetén jól jöhettek; és két hosszabb pengéjű plazmatőrből állt. Felkapkodta magára a ruházatát, majd felcsatolta a fegyvereit és kidugta a fejét az ajtón. A folyosón sok ember rohangált fel-alá, de Amethyst Furyt sehol sem látta. Ellenben Lorna pont abban a pillanatban lépett ki a szemközti ajtón. 

- Mi történik, Polaris? - kérdezte érdeklődve a lány, remélve, hogy barátnője tud valami értelmeset.

- Jótól kérdezed. - vonta meg a vállát a zöld hajú lány - Valakik odafönt robbantgatnak. 

Amethyst már éppen kapott volna el egy mellette elrohanó SHIELD-es katonát, amikor valaki a nevét kiáltotta. 

- Viharmadár, Polaris, gyertek ide! - hallatszott a folyosó végéről az egyik katona hangja.

Amethysték követték a katonát egy üres kihallgatóiba, ahol összesen egy darab laptop állt, rajta Fury képével.

- Feladatom van a számotokra. - kezdett bele a férfi mindenféle köszönés vagy üdvözlés nélkül - Talán észrevettétek, hogy nem stimmel minden New Yorkban. Nos, a Föld jelenleg támadás alatt áll, mivel valami istenke úgy döntött, hogy itt akar játszani. Pár emberem már a helyszínen van, köztük Barton és Romanoff ügynökök, és nektek is fel kell mennetek. Én már úton vagyok a többiekkel, de az embereim túl kevesen vannak ahhoz, hogy egy egész idegen inváziót fel tudjanak tartani. Szükség van rátok. - egy pillanatra szünetet tartott, majd folytatta - Erre az akcióra készültetek, amióta itt vagytok. Ügyesek legyetek. Fury, vége.

A gyors videókonferencia után Amethyst Lornára pillantott, aki hasonlóan döbbent arccal nézett vissza rá.

- Úgy látszik, eljött a mi időnk. - vigyorodott el a zöld hajú lány, majd elindult kifelé a szobából a lift felé.

Amethyst egy pillanatra visszapillantott a már fekete képernyőjű laptopra, majd követte barátnőjét.

- Úgy látszik...

§

Amethyst mindig tudta, hogy Fury azért hozta létre az egész SHIELD-es programot, mert anno egyszer harcolt az idegenekkel, és a mutánsokban látta a legnagyobb potenciált egy hasonló támadás esetén. Tudta, hogy az X-Menek nem lesznek mindig elérhetőek, így a mutáns programba vetette minden reményét. 

De sajnos kiképzők híján egyedül Amethyst és Lorna jutott el a kellő szintre. A legtöbb mutáns, aki a létesítményben tartózkodott még túl fiatal egy teljes katonai kiképzéshez. És egyrészről kevés mutáns volt, másrészről azok nagy többsége is X professzor iskolájába jár. 

De így, a csata kellős közepén Amethyst is inkább lett volna valami világ végi iskolában. 

- Pontosan mit is kellene csinálnunk? - kérdezte Lorna döbbenten, ahogy a lila idegeneket fürkészte a közeli épületeken.

- Gyanítom, kinyiffantani ezeket a csúnyaságokat. - vont vállat a lány, majd körülnézett, és megakadt a szeme egy portálon, ami konkrétan az ég közepén díszelgett - Szerintem onnan jöttek.