Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

45

A takaró volt az egyetlen dolog, ami takarta csupasz testünket. Én Felix mellkasán pihentem, Ő a hajamat simogatta olykor hintve rá gyengéd puszikat.

- nem vagy éhes ?- húzott még közelebb magához.

- salátát nem kérek. - ráztam a fejemet.

- nem is adtam volna. - kelt ki az ágyból. Fejemre húztam a takarót amit nevetéssel nyugtázta. - ne bújkálj !- húzta le a fejemet takaró anyagot. - öltözz fel utána megyünk enni. - puszilt homlokomra. - főzzünk egy jót. - mosolygott.

- rendben. - a takaróval takartam testemet. Magamra vettem az egyik pólóját és mentünk le a konyhába. Felix elővette az edényeket, oda akartam menni hozzá, de megszédültem, a lábam feladta a szolgálatot és a padlóra estem.

- ez mi..Yiren !- rohant hozzám. - mi történt ?

- megszédültem. - álltam fel. Olyan hányinger tört rám, hogy azt hittem a konyhába fogok kitaccsolni. Felállva rohantam a földszinti mosdóba. Lehajoltam a wc fölé, hajamat összefogtam és kiadtam gyomrom tartalmát.

- Yiren, mi a baj ?- jött be Felix és leguggolt mellém.

- nem érzem jól magam. - borultam vállára. Megmostam az arcomat, Felix felkísért a szobába lefektetett és várt amíg el nem alszok.

Felix mély hangja ébresztett fel. Hasam, mint tegnap este, most is úgy fájt. Felültem az ágyban és hasamat kezdtem nyomkodni. Biztos csak az izgalom miatt fáj ennyire.

- hány óra van ? - néztem az előttem ülőt.

- fél tizenkettő. - mosolygott. Kitakartam magam, kivettem egy fekete farmert meg egy fehér pólót és mentem lefürdeni. Végeztem a dolgommal utána felvettem magamra a ruháimat aztán pedig mentem vissza a szobámba.

- én indulok. - adtam arcára egy puszit.

- vigyázz magadra. - viszonozta tettemet. Mire kiértem a házból Jennie pont leparkolt. Beültem közéjük és mentünk is.

- nagyon sápadt vagy. - nézett rám Lisa.

- nem aludtam valami jól. - vontam vállat. A kiadónál leparkoltunk és mentünk fel. Ránk adták a ruhánkat azután betessékeltek minket egy fekete furgonba , ami elvitt minket a debüt helyszínére. Hatalmas épület volt. Az öltözőben még rendbe tettek minket utána küldték fel a színpadra. Kaptunk egy listát, hogy mit kell elénekelnünk. Köztük voltak a mi dalaink is, a Kill this love és a 뚜두뚜두. Gyomrom iszonyatosan görcsölt, a levegő is nehezen kezdett jönni. Pedig most nem is idegeskedtem semmin. Akkor szokott ilyen lenni. A színpadig kísértek, onnan már egyedül kellett mennünk. A színpadra fellépve egy tömegnyi embert láttunk meg. Egy hosszú asztal helyezkedett el a színpad előtt. Három férfi és két nő foglalt ott helyet. Nem volt semmi közlés, mi hogy lesz, egyszerűen csak elindult a zene, mi pedig kapkodva álltunk be. Élesen szívtam be a levegőt, az adrenalin növekedett bennem. Az első számnál az egyik férfi megnyomta az asztalon lévő piros gombot. Az egész stadion zöldben pompázott. Ez jó jel...szerintem. Egy mosoly ült ki az arcunkra. A későbbiekben mind az öt gomb megnyomódott és az egész stadion zöldben úszott. Hangos tapsnak örvendezhettünk, egy pillanatra még a rosszullétem is megszűnt. Hirtelen állt meg a zene, csend lett, egy férfi szaladt az asztalhoz kezében egy papírral.

- az új banda, a YG Entertainmentnél, Blackpink néven ismerhető lett. Öt tagból áll, legidősebb Kim Jisoo, tagjai Kim Jisoo, Kim Jennie, Park Chaeyoung, Lalisa Manoban, Lee Yiren. - nézett fel ránk. - üdvözlünk titeket a Kpop Idolok világában. - mosolygott a férfi. Taps vihar fogadott minket. Sikerült, Idolok lettünk. Jisoo egy csoportos ölelésbe vont minket. Lefáradtunk a színpadról, ám rosszullét újra megtalált. Hirtelen egy fekete foltot láttam a szemem előtt, Jisoo és Jennie vállába kapaszkodva léptem egyet a lépcsőn, de nem bírtam magam tartani.