Négy órakor felmentem a szobámba és ruha keresésbe kezdtem. Nem akarom túl tolni, szóval kivettem egy fekete farmert és egy fekete pulóvert. Magamra öltöttem őket, a hajamat kifésültem és raktam fel egy kis szájfényt is. Ezek után vissza mentem a kanapéra és folytattam az eddigi tevékenységemet. A kanapén feküdni és piszkálni a bátyámat.
- Felix ! - ordítottam fel.
- mondtam hogy hagyj békén !- tette le a már üres poharat.
- ki gondolta volna hogy rám borítod ?!- álltam fel. - most öltözhetek át. - néztem rá dühösen.
- én szóltam, én kértem. - vont vállat.
- ahh...- morogtam és mentem fel átöltözni. Nem gondoltam volna, hogy rám borítja a vizet. Előkerestem egy fekete pólót és átvettem a vizes pulcsit. A szennyest kivittem a többi közé aztán robotoltam le. A lépcső aljáról Jenniet pillantottam meg. - szia.
- hali. - mosolygott. - ugye nem így akarsz jönni ? - mutatott rám.
- de. - azt ne mondja nem lesz jó.
- biztos nem jössz így. - végig mértem őt, egy fekete testre simuló, combközépig érő szoknya és ahhoz illő magassarkú volt rajta. Haja lágy hullámokkal gazdagodva omlott vállára.
- fogadjunk ?- ezt nem fogom megúszni. Ismerem már, addig nem nyugszik amíg tökéletes nem lesz a ruha.
- szerencséd, hogy hamarabb jöttem. - indult meg felém, felhurcolt a szobámba és ruha után kutatva dobálta ki a szekrényből a ruhákat. - semmi szoknya, semmi short. Nő vagy te egyáltalán ?
- az egyetlen szoknyám ami van, az egyenruhám.- mondtam, Jennie mint egy robot úgy állt meg.
- h-hogy mi ? - fordult meg. - most menj és vedd fel a cipődet !- mutatott a szoba ajtó felé.
- hova megyünk ?- álltam fel.
- hozzám. - tolt ki.
- most miért ?- mentem utána.
- azért mert semmi cuccod nincs ami jó egy buliba. Néha azon gondolkozom miért vagyunk barátok. Legjobb barátok. - vette vissza a lábbelit.
- mert nem tudsz nélkülem élni. - vettem én is cipőt.
- erre inkább nem mondok semmit. - indult ki.
- pff nem is kell. - mentem utána. Az út csendben telt. Néhány ember nézett minket, vagyis csak Jenniet. Amit mégis értek. Nagyon gyönyörű. - csókolom !- köszöntem a szülőknek mikor beléptünk a házba.
- sziasztok. - mosolygott Jennie anyukája.
- nem úgy volt, hogy bulizni mentek ?- kérdezte az apuka.
- mennénk, ha nem temetésre készült volna. - karolt át Jennie és végig mutatott rajtam.
- kinek mit jelent a buli. - nevette el magát az asszony.
- na igen. - kuncogtam én is.
- mi megyünk fel, már fél öt. - tolt Jennie a szobája felé.
- rendben. - bólintott az apja. Bementünk a szobájába, amiben szétszórtan hevertek a ruhák, engem leültetett az ágyra, ő meg a ruhákat szedte össze.
- válassz. Hozok még párat. - tette le mellém az ágyra. Török ülésbe húztam lábaimat megfogtam a legfelső ruhadarabot, ami ez esetben éppen egy testre simuló flitteres szoknya volt.
- valami rendes nincs ?- sóhajtottam lemondóan.
- igen, el is felejtettem te nem vagy olyan típus. - ment ki. Pár perc múlva kettő próba babával tért vissza. - melyik ?- állt félre.
आप पढ़ रहे हैं
Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett
फैनफिक्शनA nevem Lee Yiren. 17 vagyok, van egy bátyám, Lee Felix. Egy suliba járunk, szüleink eléggé elfoglaltak a munkájuk miatt. Sokszor hagynak minket magunkra. Nagyon jó kapcsolatom van a bátyámmal, de valami megváltozott...