Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

17

Elég későn értem haza, az ajtó előtt elbúcsúztam barátnőmtől majd mentem be. A nappaliban Felix ült az éjjeli lámpa világitásával.

- hol voltál ilyen sokáig ?! - állt fel és elém sétált.

- Jennievel beültünk egy bárba és elszaladt az idő. - húztam el a számat.

- hogy hova ?? - kiabálta.

- halkabban ! - kiabáltam halkan.

- nincsenek itthon anyáék. Valamilyen üzleti vacsorára mentek. - legyintett. - mégis mit kerestettek egy bárban ?! Egyáltalán hogy engedtek be oda ?!

- ne kiabálj már !- mondtam és felkapcsoltam a villanyt .

- rám figyelj ! - ragadta meg a csuklómat.

- kávézni akartunk, csak zárva volt a kedvenc kávézónk, így elmentünk valamerre és rátaláltunk erre a bárra. Most örülsz ?- vettem ki nehezen a csuklómat markából.

- szerencséd , hogy anyáék úgy tudják ,hogy már alszol !

- jó köszi a falazást, de nem kell állandóan vigyáznod rám. - néztem rá.

- de, pont hogy kell ! A húgom vagy ! - fogta meg a kezem.

- most a húgod ? - vontam fel a szemöldökömet.

- és a barátnőm. - húzott magához.

- el kéne döntened- nem tudtam befejezni mert közbe vágott.

- én eldöntelek, de inkább megdöntenélek. - suttogta a fülembe.

- Felix ! - takartam a piros arcomat.- azt akartam mondani, hogy el kéne döntened mikor kicsodád vagyok.- néztem rá szomorúan.

- ezt hogy érted ? - távolodott el tőlem egy picit.

- hát úgy, hogy egyszer húgodként kezelsz, máskor pedig barátnődként. - magyaráztam.

- könnyebb lenne, ha elmondanánk anyuéknak .

- de tudod, hogy nem lehet !  - emeltem fel egy picit a hangom.

- de egyszerűbb lenne !

- Felix , én mondtam neked ! Én kértelek, hogy próbáld meg elfelejteni az érzéseidet ! Tudtam, hogy ez lesz ! Hogy nem bírod majd sokáig titkolni ! Sosem voltál jó a titok tartásban !

- ha tudtad, hogy ez lesz akkor miért mentél bele ?! Hmm ?? - fogott a két csuklómra.

- mert szerelmes lettem beléd ! - szabadítottam ki a két kezem és a mellkasára csaptam.

- te voltál az aki ellenezte ezt az egész kapcsolatot ! Mégis belementél ! - söpörte le a vázát a kicsi kerek asztalról.

- mert elvetted az eszemet ! Mindig is szerettelek, de amikor megtudtam hogy nem vagyunk testvérek valami megváltozott ! Többet kezdtem irántad érezni ! - üvöltöttem és sírva rohantam fel a szobámba. Magam mögött hangosan csaptam be az ajtót, utána pedig kulcsra zártam.

Belezuhantam az ágyamba és a párnák közé temettem az arcomat. Nem így akartam elmondani, hogy nem kéne színt vallani a szüleinknek. Nem akartam vele kiabálni, mégis megtettem. Bocsánatot szeretnék tőle kérni, de nincs hozzá bátorságom. Pedig muszáj lenne, akár hogy is, nekem kell elsőnek bocsánatot kérni. Hibásnak érzem magam, miattam vitatkoztunk. Talán most kérjek tőle bocsánatot, vagy majd később ? Most úgy se tudnék elé állni. Inkább elmegyek fürdeni és alszok. Kivettem a pizsamámat és elindultam a fürdőbe. A kádat teli engedtem vízzel és levettem az aznapi ruhámat. Megnyugtató érzés volt bele ülni a forró vízzel teli kádba. Pár perc múlva úgy éreztem, eleget áztattam a bőrömet, ezért kiszálltam megtöröltem magam, felvettem a pizsamámat és indultam vissza a szobámba. Befeküdtem az ágyba és vártam hogy elérjen az álom vonat.