Same eyes bLOU (Larry ff)

tizenhatodik

Harry:

Lou beköltözött hozzám. Vagyis hogy pontos legyek, a legfontosabb cuccait lepakolta a lakrészembe, de abban egyeztünk meg, hogy tanulni a szobájában fog. Ez az utolsó éve, fontos, hogy a vizsgáira háborítatlanul készülhessen. Lassan egy hónapja már, hogy „együtt élünk", és egyre türelmetlenebbül várjuk mindketten, hogy végre beteljesedhessen a kapcsolatunk.

Többször próbálta már úgy alakítani az összebújásainkat, hogy ne tudjam visszafogni magam. És a fene a kis szexi seggébe, cefet mód ráérez, hogyan nehezítse meg a dolgom. Tudom, hogy már nem húzhatom soká, de meg akarom várni a legmegfelelőbb alkalmat, amikor háborítatlanul lehetünk együtt. Amikor nem kell attól tartanunk, hogy meghallanak, urambocsá' ránk nyitnak. Ez persze később is benne lesz a pakliban, bár se Li, se Zé nem lépne be hozzánk kopogás nélkül, az első alkalom mégiscsak első alkalom. Annak tökéletesnek kell lennie és ebből nem engedek.

Bejelentkeztem a helyi háziorvosi praxisba és rögtön kértem is egy vértesztet. Azt szeretném, ha amikor odajutunk, semmi ne álljon közénk, úgy akarom érezni Lout és azt akarom, hogy ő is úgy érezzen engem, ahogy a legjobban kívánjuk. Bőr a bőrön, hús a húson...

A drága persze nem értette, miért ragaszkodom a teszthez, hisz a tíz év alatt nem voltam senkivel és akkor ott Londonban megtettem az óvintézkedéseket, de felvilágosítottam, hogy a vigyázok rá nemcsak azt jelenti, hogy megóvom bárkitől, hanem azt is, hogy nem teszem ki feleslegesen semmilyen veszélynek.

Szépen haladok a munkával is, már egyedül dolgozom fel a beérkező árukat, tartom nyilván a készletet, és egyszer-egyszer rendelést is adtam le, persze olyankor azért valamelyik pasi mindig a közelben volt arra az esetre, ha elakadnék, és feladás előtt leellenőrizték. De a második kör után Zayn boldogan jelentette ki, hogy nem szorulok további szupervízióra, akár egyedül is el tudnám vinni a boltot, ha akarnám. Tisztában vagyok vele, hogy ez erős túlzás, de jól esett a lelkemnek az elismerés. Kissé elszoktam már tőle. Igazából soha nem is volt lehetőségem hozzászokni, mert Tommo legkedvesebb szava a „menj a dolgodra" volt, a rácsok mögött pedig miért is dicsértek volna meg? Ügyes vagy, Harry, szépen bevetetted az ágyad? Ugyan már...

Jól érzem magam. Talán még azt is megkockáztathatom, hogy kimondjam, boldog vagyok. Szuper helyen élek nagyszerű emberekkel körülvéve. Egészséges vagyok, van munkám, tisztes jövedelmem, és itt van nekem Lou... az én csodám, a napfényem. Egyetlen szava, egy kis kacér tekintete elég, hogy minden mást kiűzzön a fejemből és csak rá tudjak koncentrálni. Hányszor nyihogtak rajtam Zaynék, mikor beszéltek hozzám, én pedig annyira belefeledkeztem Lou bámulásába, hogy azt se tudtam, melyik bolygón vagyunk épp... minden mozdulata csábít, mintha egy kibaszott szirén lenne, esküszöm, nincs erő, ami leválaszthatna róla.

Most például ezeket a MOCS-os számlákat kellene összesítenem, ehelyett mit csinálok? Róla ábrándozom, mint egy nyighaj kamaszgyerek. Pedig minden vagyok már, csak kölyök nem. Ezer és egy módját képzeltem már el, hogyan fogom a magamévá tenni, ha eljön az ideje. Mindent elterveztem, le is foglaltam egy szobát a hétvégére a The Earl of Doncaster Hotelben. Boo még nem is tudja... afelől viszont kétségem sincs, hogy imádni fogja. Nekem pedig más nem is számít.

Zayn és Liam kimentek ebédelni, ha visszajöttek, megyek én. Épp nincs vásárló, szóval csak ülök a gép előtt és úgy teszek, mintha dolgoznék.
Csörömpöl a bejárati ajtó, megérkeztek. Örömmel állok fel a székemből és adnám át a terepet, de valami nem stimmel. Sem Zayn, sem Liam nem szól egy szót sem, Zayn csapkod, dühöng, Liam csak lebiggyeszti a száját és haragosan fújtat.

- Mi történt veletek? - kérdem. A vak is látja, hogy szar van a palacsintában és nagyon úgy tűnik, hogy egymással akasztottak tengelyt, amire talán még nem is volt példa mióta velük élek.

- Ahh... semmi - sóhajt Liam. - Szóra sem érdemes. - Levágódik mellém a forgószékbe és csak bámul maga elé, míg a férje tajtékzik hátul a raktárban.
- Igen, pont úgy néztek ki, mint akiknek semmi baja és egy kellemes ebédről térnek vissza - jegyzem meg cinikusan.
- Hát persze, semmiség - jelenik meg Zayn is, fejét dacosan felszegve, szinte köpködi a szavakat kifelé. - Leszámítva, hogy az én kedves kis drágaságom az orrom előtt flörtöl egy vadidegen fószerral! Ugye szerinted is apróság? - kérdi a fogait csikorgatva.

- Én nem flörtöltem, a fenébe is! - pattan fel Liam. - A pasas bámult engem, az nem ugyanaz!
- Aha, szóval elismered, hogy bámult? - emeli fel a hangját Z.
- Persze, hiszen láttam, de én egy pillanatig se bátorítottam! - tárja szét a kezeit Liam.
- Láttad... Ez érdekes, ott azt mondtad, hogy észre se vetted! - támad vissza a másik. Csak kapkodom a fejem köztük, próbálom kihámozni, hogy mi is a szitu, de egyelőre úgy tűnik, nem egyhamar fogom ezt megfejteni.

- Addig nem is, míg nem hívtad fel rá a figyelmem! - Liam hangja kezd hisztérikussá válni, ahogy Zaynt elnézem, ő pedig Liam minden szavából bizonyítékot akar gyártani ellene. - Hányszor mondjam még el, hogy nem érdekel senki rajtad kívül, te hülye? Miért nem lehet ezt elhinni? Mit tehetek én arról, hogy megnézett valaki?
- Akkor miért nem állítottad le? Ha? Tetszett, ne is tagadd! Talán már túl rég volt, hogy én udvaroltam? Kellenek az új lángocskák? Vagy netán nem kapsz meg valamit tőlem, ha? Zizeg a kis segged az új farokért?

- Mi? Mit... Mit beszélsz? - sápad el Liam. - Te azt hiszed, hogy én... - elfutják a könnyek a karamell szemeket, de visszapislogja őket. Zayn talán észre sem vette, de én itt ülök mellette és premier plánban látom az arcán a kétségbe esést és a döbbenetet.

- Azt hiszem, jobb, ha most sétálok egyet és kiszellőztetem a fejem. Harry, nem lenne baj, ha egy kicsit később mennél szünetre? - kérdi tőlem Li. Elkínzott arcára barázdákat szánt a fájdalom és az értetlenség. Mit mondjak, nekem is magas, min balhézik ennyire Zé.

- Persze, semmi gond, menj! - bólogatok, persze az a mamlasz még ebben is rosszat sejt.
- Menj, igen! Menj vissza, mondd meg neki, hogy megszabadultál a bunkó férjedtől!! Majd holnap külön megyünk ki, hogy ne zavarjak be a képbe, jó?
Liam csak a fejét rázza és lemondóan sóhajt, aztán kilép az üzletből.

- Most meg mit nézel? - támad nekem Zayn. - Tán hívtam volna meg egy italra a köcsögöt? Legközelebb ott töröm ketté, ahol a legvastagabb! A rohadék, anyabaszó, faszfej, féreg!
- Te figyelj, Zayn! Tulajdonképpen mi a problémád? - kérdem tartva kissé, hogy Liam távoztával az én nyakamba önti a szart.
- Mégis mi a faszt nem lehetett érteni abból, amit elmondtam? - esik nekem.
- Nézd, lehet, hogy semmi jogom beleszólni a dolgaitokba, de nekem úgy tűnt, Liam meglehetősen ártatlan ebben a sztoriban. Nem ő provokálta a tagot, vagy rosszul hallottam?

- Tudod, mit, Harry? Asszem, igazad van - feleli túl könnyen. Nem lehet ennyire egyszerű...
- Tényleg semmi közöd hozzá, foglalkozz inkább a saját dolgoddal! - veti oda fogvégről, majd újra eltűnik a raktárban. Hamarosan megérkeznek a vásárlók és esélyem sincs, hogy ránézzek a barátomra, sikerült-e lenyugodnia, vagy továbbra is hergeli magát. Liam viszont, miután visszatért, ugyanolyan csendes, mint mielőtt elment. A vonásain csalódottság és szomorúság, nem keresi a férje társaságát, akit egész délután alig látunk. Csak akkor dugja ki az orrát a raktárból, ha valamire szüksége van, de minden alkalommal kínosan ügyel arra, hogy az egyre összetörtebb Liamet teljesen levegőnek nézze.

Csók, drágáim!
Visszatértek a fiúkák, legyenek üdvözölve újra a köreinkben 😀
Akivel idén még nem futottam össze, annak Boldog Új Évet kívánok és mindannyiótoknak kellemes olvasást.
Felhívnám szíves figyelmeteket a komment szekcióra, ahol észrevételeiteknek, elragadtatásotoknak adhattok hangot 😀😍
Szeretettel:
Gotti
xx