Same eyes bLOU (Larry ff)

huszadik

Louis

- Azért az hatalmas volt, hogy Zayn is majdnem ide hozta Liamet a hétvégére! - kacagok fel az autóban. Bár a Bennetthrope, ahol a hotel van, igazából egy erős húsz perces sétával is megközelíthető lenne, mégis az autó mellett döntöttünk. Harry azt mondta, azért, mert sose lehet tudni, de én inkább amiatt örülök, hogy így még gyorsabban odaérünk. Forr a vérem napok óta, mit napok, hetek, de mióta véletlenül lelepleződött az én Harrym titka, csak még inkább ráizgultam a dologra. Nem a napokat, a perceket számoltam, hogy végre indulhassunk.

- Ja, vicces volt, ahogy az a mamlasz tekert Liamnél, néha kedvem lett volna belepiszkálni, de aztán mégsem volt szívem. Az viszont tényleg nem lenne szerencsés, ha ők is ide jönnének, még jó, hogy Zayn elmondta és meg tudtuk beszélni. Szerintem a Regenttel sem járnak rosszul.
- Határozottan nem. És mi sem, hogy oda mennek – tűnődöm. - Ott vagyunk már?

Türelmetlenül fészkelődöm az ülésemen, pedig csak pillanatok kérdése, hogy megérkezzünk. Persze aztán még be is kell jelentkezni, meg minden. De ajh... Remélem, nem húzzák el nagyon.
- Nyugi – vet rám egy félmosolyt és a bal kezét a jobb combomra fekteti. Na most ha ezt nyugtatásnak szánta, akkor nem jött be. Kicsi Lou már próbálna közelebb kerülni a kezéhez, nem volt jó ötlet a szűk bokszer...
- Jó, de akkor nem lehetne kevésbé szexi a mosolyod? - kérdezem kínlódva. A csípőmmel egy milliméterrel közelebb lököm magam, de persze sebességet kell váltania, így sikertelen a manőverem.

- Igen – bólint.
- Mi... Mi igen? - nézek rá zavartan. Apáék hétvégéjéről volt szó, nem?
- Ott vagyunk – kacsint rám és akkor eszmélek rá, hogy az Earl of Doncaster előtt állunk. Valamikor a számomra kiesett időben már be is parkolt és leállította a motort. Hiper sebességgel pattanok ki a kocsiból, Harry mögöttem komótosan pakolja ki a táskánkat, amiben két napra való ruhát csomagoltunk. De minek? Remélem, nem jut eszébe felöltözni vasárnap délutánig... 

A patinás bejárat mindig lenyűgözött, de sosem jártam még bent, a legszebb álmaimban sem mertem volna remélni, hogy pont Harryvel lépem át először ezt a kaput, ráadásul azért, hogy együtt töltsünk két teljes napot és végre...
A recepción Donna széles mosollyal fogad, elkéri az igazolványainkat, az autó rendszámát, ki kell tölteni a bejelentkező lapot, miegymás. Miért nem lehet ezt előre online? Aztán ha ideérünk, max nyomni egy „confirm"-et, a fenébe is? A huszonegyedik században ilyenekkel szarozni, komolyan... Aztán megkapjuk végre a kártyát, nem, nem kérünk londinert, köszönjük, menjünk már!

- Az első emeleten a liftből kilépve balra lesz a százhatos. Érezzék jól magukat nálunk, Mr Styles és Mr Austin!
- Úgy lesz, az biztos – bólintok és az ujjam már a lift gombján. Bár mehetnénk a lépcsőkön is, ez a szar a harmadikról vánszorog le, szerintem minden emeleten megáll. Nem hiszem el... Harry észleli a nyughatatlanságom, ezért végigsimít a karomon.
- Nyugi, kicsi... Rengeteg időnk van.
Hát neki lehet, de rólam lereped a nadrág... a liftút az elsőig, a folyosón a hatodik ajtóig elvileg nincs egy perc. Na ennyit még kibírok, de ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, már lógok is Harry nyakán és éhesen falom az ajkait. Harry elejti a táskát, majd azon nyomban szorosan átölel és a nyelvével gyengéden körbesimítja a számat. A szikrák csak úgy pattognak a bőrömön, szuperszenzitívek a receptoraim az érintésére. Harry azonban egy idő után elhúzódik.
- Gyere, nézzünk körül! - húz a kezemnél fogva. Neeee...Neeee!

A híres kék lakosztály fejedelmi és valóban tényleg majdnem minden kék. Az ágytakaró is, meg a lepedő, meg ...

- Nézd, micsoda kilátás! - szól a dörmögő hangján az erkély felől. Na ebben igaza van, valóban pazar a látvány. Azok a göndör csigák, az izmos mellkas, a hosszú combok... Nagyot nyelek, a vágyam már nem hiszem, hogy lehetne fokozni, de Harry még mindig vacakol. 
- Akkor... Kinyithatnánk ezt a pezsgőt és választhatnánk vacsorát az étlapról. Felhozzák, ha itt akarunk enni, de le is mehetünk az étterembe. Utána egy kis lazulás a jakuzziban? - mutat egy ajtóra, ami mögött a buborékfürdőt sejti, az én cérnám viszont itt elszakad.