Same eyes bLOU (Larry ff)

tizenharmadik

Harry

- Mi történt vele? - ordítom és már pattanok is fel, hogy induljak a megadott címre. Nem vesződöm azzal, hogy Liaméket felébresszem, majd reggel mindent elmagyarázok, ha már hazahoztam Lout épségben. Épségben... Istenem, add, hogy legyen semmi baja!

- Nos egy kissé betépett. Nem vészes, eszméletén van, meg minden, csak...
- Mi az, hogy betépett? Lo...Troy sosem drogozott! - Szabályosan feltépem a kocsi ajtaját és már zúg is fel a motor a Mazdában. Kihangosítóra teszem, nehogy egy szóról is lemaradjak, miközben hasítok bele az éjszakába figyelmen kívül hagyva minden sebességkorlátozást.

- Ez csak egy kis fű. Semmi komoly. Táncoltunk, aztán... szóval nagyon görcsös volt és gondoltam, egy kis Mariska segít. De mikor meggyújtottam, csengett a telefonom és mire végeztem, elszívta az egészet. Kicsit túlpörgött.

Aztán...? Mire akarta rávenni ez a fosláda az én ... Neeem, ezt nem fogja megúszni, a beleinél fogva lógatom fel egy kandelláberre!

- Mit csináltál vele, de faszkalap? Bedrogoztad? Kitépem a gerinced, ha valami baja lesz, te utolsó... - gőzöm sincs, miket vágok a fejéhez mérgemben. Szinte látom Lout a földön fetrengeni habzó szájjal.

- Nyugi van, öreg, oké? Nem drogoztam be. Egy füves cigi az semmi, pláne ha osztozunk rajta. De a kis barátod nagyon komolyan vette a lazulást. Amúgy meg no para, itt viháncol mellettem.

És valóban hallom a háttérben Lou összetéveszthetetlen csilingelő kacagását. Csak most realizálódik bennem, milyen rég volt hozzá szerencsém. Néha elmosolyodott ugyan, de ezt az önfeledt nevetést már hetek óta nem tapasztaltam nála. Sosem engedte el magát a közelemben. A féltékenység alattomos egy érzés, a bőröd alá kúszik és nem ereszt, mintha kezeket növesztene, a torkom szorítja és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mire készültek ezek ketten.

- Nyughass már, Troy, baszki, épp a te Harryddel beszélek! - mondja a fiú.
- Mi mi miii?? Azt azt neeem szabaaad, Harryt nem szabaaad! Tedd le gyorsan! - hallom Lou akadozó beszédét. Még ilyen távból is kiérzem az ijedtséget a hangjából. Istenem... Mi az, hogy Harryt nem szabad? ... Aztán egy hangos nyihogást hallok szintén tőle.
- Prrrrhhh... nyihhihihi, biztos kurva boldog, hogy ki kellett szállnia a kurvából! Kurva boldoggá tette a kurvát hehhehehhe!
- Biztos. Na figyelj, Harry mindjárt itt lesz érted és hazavisz, oké?

A GPS jelez, hogy közeledem a célállomáshoz, így lassítok és a nem túl nagy tömeget pásztázom, szemeimmel Lout keresve. Ki is szúrom egy lámpaoszlop alatt egy langaléta fiú társaságában, aki a telóján lóg, valószínűleg vele vagyok vonalban. Leparkolok és feléjük rohanok. Lou látványa letaglóz. Nemcsak, hogy angyalian szép, de olyan boldognak tűnik, hogy a szívem összefacsarodik. A szemei, azok az igéző azúrok, csak úgy ragyognak. Kissé pirosak, de a csillogásukat megsokszorozza a lámpafény, a pászmák aranyló glóriaként vonják körbe a karcsú alakját..

- Troy! - szólítom meg és a kezem a felkarjára szorítom, hogy rám nézzen.
- Jéééé, Harry herceg személyesen! Sziaaaa! - integet nekem a másik kezével. - Hoztad a fehér paripád?
- Hoztam a fehér Mazdát. Gyere, menjünk! - próbálom húzni, de megmakacsolja magát. Mindeközben a srác a kezembe adja Lou telefonját, és már menne is a dolgára, de nem engedem. Ilyen könnyen nem!

- Állj! - ripakodok rá – Ugye nem hitted, hogy ennyivel megúszod? Mégis mit tettél volna vele, ha nem száll el ennyire, mi?
Wallace hátrafordul és sértetten indul felém.
- Ha... ismétlem, HA nem szívta volna el a teljes cigimet, akkor valószínűleg éppen jól éreznénk magunkat valahol. Ehelyett itt pátyolgatom vagy egy órája. Baszki, haver, inkább hálás lennél, hogy nem használtam ki! Tudod, hányan megtették volna? Én nem vagyok ilyen, szeretem, ha a srác, akivel vagyok, később is emlékszik rám. Egyfeszt a neved emlegette, hát kikerestelek a névjegyzékéből és felhívtalak. Ennyi a bűnöm, de már bánom, rohadjak meg! Magára kellett volna hagynom a picsába, aztán vitte volna, aki akarja! Különben meg ha ennyire félted, miért nem vigyázol rá jobban?