Same eyes bLOU (Larry ff)

negyedik

Harry:

Zúg a fejem. Annyi inger ér egyszerre, hogy fogalmam sincs, hogyan birkózzak meg ennyi mindennel hirtelenjében. Szabad vagyok, nincs bilincs, nincs ellenőrzés, kamera, tavasz illat árad a kocsi illatosítójából, de olyan erősen, hogy belefájdul az agyam. Szívesebben érezném a friss londoni levegőt. Mindjárt... mindjárt, csak ezt mantrázom magamban. Első utam a bankba visz, volt egy elég szép számlám a Lloyd's-nál, ám értelemszerűen a kártyám egy ideje lejárt, szóval automatához nem mehetek, személyesen kell tiszteletem tennem. Még jó, hogy nem engedtek utamra érvénytelen papírokkal, itt lapul a tárcámban a friss személyim, ezzel igazolhatom magam.

Hónapok óta tervezem az első kinti napom, most mégsem érzem azt az eufóriát, amit hittem, hogy fogok. Talán mert nem várt kint senki és semmi. Se rokonok, se barátok, kapcsolatom sem volt, nem is hiszem, hogy létezik idekint egyáltalán valaki, aki emlékezne rám. Lakásom nincs, bérelnem kéne valamit, amit a büntetett előéletem és a nulla credit historym fog megnehezíteni. Picsába...Draga mulatság lesz mindezek nélkül. Ja és kell egy telefon. Nem mintha lenne kit felhívnom...

- Megérkeztünk, uram! - figyelmeztet a fekete sofőr és nyújtja a markát. A tárcámból előkotrom neki a kívánt összeget és megfejelem egy ötfontossal, amiért nem kérdezgetett. Mind a hatvannégy fogával vigyorog rám, és hálálkodik, tukmálja rám a névjegyét, hogy hívjam bármikor, ha fuvar kell. Na legalább valaki várja a hívásom...

Mi is a terv? Bemegyek, lekérem az egyenlegem. Elvileg legalább harmincezer van rajta, abból telik egy használt kocsira, egy lakásbérletre, kell vennem pár ruhát, kaját, hosszú napnak nézek elébe. Este pedig fel kell hajtanom egy kis bogyót. Valószínűleg prosti lesz, mert se erőm, se energiám udvarolni. Tíz éve, hogy csak a jobb kezem használtam, olyan kell, aki érti a dolgát és nem kell neki könyörögni. Csak annyira vagyok kanos, hogy a kis srác, aki a taxi után szaladt, simán egy pillanat alatt merevvé tett. Tény, hogy baszott jól is nézett ki, bár csak pár másodpercre láttam, de nem hiszem, hogy díjazta volna a társaságom, ha megtudta volna, hogy nem látogatni voltam odabent. Szóval azt mondtam Muhammadnek, hogy ne álljon meg. Őérte meg csak jön majd egy másik taxi.

Lehengerlő a londoni forgatag. Sokat nem változott, mindenki rohan, a telefonjába bújva bukdácsol, a másik kezében takeaway kávé. A teraszok zsúfolásig telve, pedig valahová be kell majd térnem ebédelni, ha jól látom, az ott egy Gregg's, az tökéletes lesz. Mindig imádtam a sonkás-sajtos melegszendvicseiket. Bámészkodnék még szívesen, ha nem korogna a gyomrom, szóval irány a bank, aztán a kaja. Sorszámot húzok és várok. Azalatt körülnézek egy kicsit, nem a berendezés érdekel, az embereket figyelem. Idegen arcok, idegen életek. Odabent mindig ugyanazokat az arcokat láttam és őszintén megmondom, sokszor a pokolra kívántam már őket. Most viszont kicsit elveszettnek érzem magam nélkülük. Nem tartozom ide, ez nem az én világom... az én világom elpusztult. Nem létezik már. Talán elmegyek oda, ahol a Tommo villa állt. Nem tudom, építettek-e valamit a helyére vagy úgy hagyták a területet parlagon. De a tudat, hogy apa ott vette az utolsó lélegzetét... és mindenki más, a kicsi Boo is... Istenem, már húsz körül lenne...

Pittyen a hívó, én következem, nem is bánom, hogy kiszakít a borús gondolataimból. Az ügyintéző egy fiatal kis csaj, ahogy elnézem, tetszik neki, amit lát, mert felcsillannak a szemei, ahogy elé állok. Bocsi, babám, de ez nem fog menni... lekéri az egyenlegem, lényegesen jobb, mint amit gondoltam. Persze, tíz év alatt kamatozott rendesen. Segítőkészen felajánlja, hogy készíttet nekem bankkártyát, ami nagyszerű lenne, csak egyelőre nincs lakcímem, ahová postázhatnák. Megegyezünk abban, hogy pár nap múlva bejövök érte, aztán kikérek ötszáz fontot, abból elleszek egy ideig. Szegény Patricia, legalábbis ez állt a kitűzőjén nagyon ajánlgatja, hogy hozzá menjek legközelebb is, nem vágja le, hogy más kapura játszom. Megköszönöm a segítségét, aztán végre elindulhatok a Gregg's-be a melegszenyámért.