Joyce és Hopper - Stranger Things - Fanfiction

6. fejezet

Hopper szemére még sokáig nem jött álom. Sejtette, hogy Joyce sem tud aludni mellette, mert érezte és hallotta, hogy nagyon egyenletlen a légzése. Nagyon szerette volna megtudni, hogyan érzi magát a nő, de nem kezdeményezett beszélgetést, inkább hagyta, hogy próbálkozzon az alvással. Nem tudta, hogy mennyi idő telhetett el, amikor végre érezte, hogy Joyce légzése lenyugodott és egyenletessé vált. Eddig sem mozdult meg nagyon, de attól a pillanattól fogva tudatosan odafigyelt, hogy még véletlenül se keltse fel a hozzábújó nőt a mozgolódásával. Még a haját sem merte simogatni, pedig az nagyon jól esett volta Jimnek. Gondolatai szerint azért, mert akkor legalább csinálhatott volna valamit a kezével, de tudat alatt csak törődni szeretett volna a nővel. A múltban néha eltűnődött azon, hogy milyen lenne Joyce-szal ilyen közel lenni egymáshoz, de sosem gondolta, hogy egy tragikus esemény fogja összekovácsolni őket.
Mivel Hop nem igazán szeretett volna mozgolódni, elég nehezen aludt el, nem igazán sikerült mély álomba kerülnie, inkább csak az ébrenlét és az alvás közötti vékony határon egyensúlyozott, ami nem volt igazán kipihentető. Bár a redőnyök le voltak húzva, valamennyi napfény mégis beszűrődött a szobába, innen tudta, hogy már hajnalodik. Volt még egy kis terve mielőtt elviszi Joyce-ot a rendőrkapitányságra, így kénytelen volt kikelni az ágyból. Joyce, külső szemmel tekintve jól aludt, meg sem mozdult a férfi mellől. Szerencsére akkor sem kelt fel, amikor Hop felkelt mellőle.
Jim gyorsan lezuhanyozott és úgy, mint minden reggel felöltötte egyenruháját. Most viszont sokkal korábban járt az idő, mint amikor általában Jim fel szokott kelni, és ezt a szervezete is érezte. De nem akarta még kávéfőzéssel is húzni az időt, így villámgyorsan beült a kocsijába és elhajtott.
Egyenesen a Byers lakásba ment. Szerencsére megtalálta Joyce kulcsát, így nem volt problémája azzal, hogy kinyitja az ajtót. Remélte, hogy Joyce nem bánja majd, hogy kölcsönkérte a kulcsot.
A ház még mindig olyan rémes állapotban volt, mint ahogy otthagyták. El nem tudta képzelni, hogy mekkora munkával lehet majd ismét eredeti állapotába visszarendezni. A fölre szórt tárgyakon átlépdelt, hogy Joyce szobájába menjen. Terve szerint tiszta ruhákat keresett a nőnek, hogy kényelmesen érezhesse magát a kapitányságon, hiszen a rendőr ruhái tényleg nagyon nevetségesen néztek ki rajta. Nem volt könnyű a felforgatott szobában ruhákat találni, de Hopper gyorsan cselekedett és végül minden ruhadarab előkerült. Talált pólót, pulóvert, zoknit, nadrágot, melltartót és bugyit is. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy a melltartót fogva egy pillanatra megállt és felegyenesedett, s abban az egy szempillantásban átgondolta az egész életét. Röviden felnevetett, hiszen úgy érezte magát, mint egy rossz komédiában. Mennyi az esélye, hogy Joyce széttúrt hálószobájában, a nő melltartójával a kezében álldogáljon, hajnalok hajnalán?
De a férfi nem totojázott sokat, nem akarta megváratni Joyce-ot.
Amikor visszaért a házába, Joyce már a konyhaasztalként szolgáló, kétszemélyes tákolmánynál ült, két bögre volt előtte.
- Főztem kávét – kezdte minden köszönés nélkül. – És kölcsön vettem az egyik pulóveredet. – Joyce valóban Hop egyik vastag pulóverét viselte. Hangja fáradt volt, és talán kicsit zavarba jött, hogy a férfi ruháit hordja.
- Hoztam neked valamit – mutatta fel a ruhakupacot a férfi, majd letette a kanapéra. Miközben leült a nővel szemben, az nagyot sóhajtott:
- Hop, igazán nem kellett volna... - Joyce megrázta a fejét.
- Joyce, azt szeretném, hogy jól érezed magad, még a kellemetlen helyzet ellenére is. Ez volt a legkevesebb, amit tehettem... Kigondoltad már, hogy mit mondasz a kapitányságon?
- Folyton azon gondolkodom... - Ezután csendesen elfogyasztották a kávéjukat, majd Joyce a fürdőbe ment, hogy átöltözzön. Kicsit zavarba jött, amikor az alsóneműket a kezébe fogva realizálta, hogy Hop Mindenre gondolt. Örült, hogy a férfi ebben a helyzetben most nem látja az arcát.